DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Hozsannázni jöttem ezt a törvényt. Ellenzéki képviselő létemre tudom, hogy ez egy szokatlan hozzáállás lehet, de ez a jogászoknak egy nagyon régi álmát valósítja meg. (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.)
Hogy nem tudom teljesen hozsannázni, egy pici üröm abban az örömben, amely a TEÁOR eltörlésével kapcsolatos, ez a sárga befizetés, meg az ügyvédi helytállás, ami a XXI. századdal nem fér össze. Egy kicsit olyan, államtitkár úr, mintha egy modern számítógéphez adnának egy baltát, hogy ha valami elromlik benne, akkor azzal javítsák. Ez a befizetési mód egy régi, valamikor a múlt század közepén is már elavult, és tényleg ma már, amikor mindenki interneten keresztül tudja intézni a pénzügyeket, el kell tudni érni, hogy az illeték befizetését is lehetővé lehessen tenni ezáltal. Úgy ítélem meg, államtitkár úr, hogy nemcsak Hankó Faragó Miklós barátomnak, Simon képviselő úrnak és Pettkó képviselő úrnak ez a véleménye - láthatja, államtitkár úr, hogy ebben a parlamentben helyet foglaló és eddig megszólalt összes pártnak, de őszintén szólva csodálkoznék, ha a Fidesznek más lenne a véleménye.
Az, hogy egy ügyvéd helyt álljon az ügyfelének egy tartozásáért, ez nagyon szokatlan. Végül is ilyen alapon egy banknak is lehetne mondani, ha az ügyfele valamit nem térít, akkor a bank álljon helyt. Szóval, tessék ezt átgondolni, mert idehoznak egy törvényt, amely szerintem előremutat, egy nagyon régi problémát old meg, és akkor odatesznek valamit, amitől a társaságokkal foglalkozóknak, részben a gazdaság résztvevőinek, tehát a vállalatok képviselőinek és az ügyvédeknek kicsit megkeseredik a szája széle, és nem értem, miért van erre szükség.
Ezt elmondva, tényleg hozsannázni szeretném ezt a törvényt, mert amióta a társasági törvény létezik, azóta érthetetlen, hogy miért volt szükség arra, hogy a tevékenységi kört ilyen számokba rendezve kelljen előírni. Talán sokan itt a patkóban tudják, hogy amikor én fiatalabb voltam, és sok hajam volt és még nem volt ősz, hanem barna volt, ügyvédként sok társaságot alapítottam, voltak külföldi ügyfeleim - senki soha nem értette, hogy amikor tevékenységi körről volt szó, akkor azt nekünk miért kellett számokba rendezni.
Azért azt mindannyian tudjuk, ha megnézünk egy társasági szerződést, alapító okiratot, az többnyire egyre volt kihelyezve: mondjuk 2984 - most blöfföltem -, egyéb tevékenység. Az egyéb tevékenység volt az, amibe minden belefért. Tehát gyakorlatilag egy ilyen statisztikai szemlélet kapcsán a piac résztvevői sok információt nem kaphattak arról, hogy az érintett társaság mivel foglalkozik.
Annak idején megpróbáltam ennek nekiugrani, de nem sikerült. Nekiugrani sikerült, különösebb sikert nem sikerült elérnem. Paradox módon úgy ítélem meg, hogy annak, hogy az eddigi társasági törvényben ilyen TEÁOR-szerűen voltak ezek a dolgok megoldva, az oka az volt, hogy Magyarország egy kicsit előrehaladt a gazdasági rendszerváltásban. Ezzel kapcsolatban sok elkeseredett kritika is szokta érni ezt a kort, részben joggal, részben pedig szerintem ok nélkül, de a késő kádári időszakban, a nyolcvanas években még azért egy teljesen nyugatias szemléletű társasági jogi szemléletet nem lehetett behozni. Sárközy Tamás professzor és munkatársai is sokat küszködtek azzal, hogy a társasági jog minél nyugatiasabb legyen.
Nem tudom, képviselőtársaim tudják-e, hogy a magyar társasági jogban miért nincsen csendestársaság - ez egy olyan társasági forma, amely egyébként a legtöbb európai jogban mint társasági jogi forma létezik. Elárulom önöknek, miért nem: azért, mert Kádár János édesapja állítólag egy csendestársaságnak vált az áldozatává, és csődbe ment vagy tönkrement. Nem tudom, a történet igaz-e, de állítólag azt mondta Kádár János, hogy márpedig Magyarországon csendestársaság nem lesz - nem is lett.
Ilyen korban keletkezett még a társasági törvény, és ilyen korban keletkezett az, hogy a tevékenységi köröket statisztikai számjelekbe kellett önteni. De még egyszer, a piac számára teljesen érthetetlen volt, és ügyvédeknek sokat kellett magyarázni vagy magyarázkodni - mert nehéz volt elmagyarázni -, hogy miért kell a tevékenységi kört ilyen számokba és ilyen egységes szavakba önteni.
Úgyhogy nagyon régóta adósa a magyar politika annak, hogy ezt a tényleg kádári csökevényt felszámolja. Úgy gondolom, államtitkár úr - és erősítsen meg -, hogy valószínűleg nagyon sokat kellett küzdenie az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak különböző szaktárcákkal, akik élvezhették ennek az egységes dolognak az előnyét, ami olyan, mint egy személyi szám, amely annak idején sok hatóságnak megkönnyíthette a dolgát. Tudjuk, milyen problémák voltak vele, az Alkotmánybíróság el is törölte annak idején. (Pettkó András közbeszól.) Sajnos? Pettkó képviselő úr szerint sajnos. Ez érdekes adatjogi megközelítési problémákat vet fel, de majd más alkalommal megbeszéljük ezt Pettkó képviselő úrral. Szerintem ez helyes, hogy az állampolgárokról az összes adat nem tud összejönni egy hivatalnál, konzervatív párt képviselője szerint ez helyes lenne - érdekes.
De a cégeknél is ez a helyzet, hogy mindegyik cégről szóló információ egy adatrendszer mentén tudott összefutni: a Statisztikai Hivatalnál, a cégbíróságnál, az APEH-nél és még ki tudja, hogy hol, és ez egy helytelen dolog. Úgyhogy még egyszer, egy nagyon régi adósságát rendezi a kormány. Szeretnék gratulálni a tárcának, hogy feltételezésem szerint sok ellenállást sikerült legyőznie, és ezt a modern kor követelményeinek megfelelő reformot meghoznia.
Államtitkár úr azonban úgy fogalmazott expozéjában - figyeltem, mint a hiúz -, hogy ettől kezdve a felek azt írnak a társasági szerződésbe tevékenységi körként, amit akarnak, és ennek nincs is különösebb jelentősége, hogy mit írnak bele. Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy visszanyúlva régi jogászi praxisomhoz - egypár dolog még megmaradt, sajnos egyre kevesebb - elmondjam azt, hogy milyen értelme van mégis annak, hogy a felek egy társaság tevékenységi körének mit jelölnek meg. Helyes, hogy ez rájuk van bízva. Ha megengedik, akkor utalok arra, hogy mondjuk, számunkra szerintem, legalábbis a társasági jog területén irányadó lehet, hogy a svájci jog, annak alapján a német társasági jog hogyan gondolkodik erről.
Ezek a jogok - amelyektől a magyar jog elég sokat örökölt, és érdemes sokat örökíteni még a továbbiakban is - azt mondják, hogy ha egy társasági szerződésben benne van a tevékenységi kör, akkor annak az a relevanciája, hogy a társasággal szerződést kötő harmadik személyek a társaságot képviselő ügyvezetőtől a tevékenységi körön belül nem kell hogy kérjenek semmilyen felhatalmazást a szerződés megkötésére, mert a tevékenységi kör pontosan azt jelzi, hogy a társaság alapítói, tulajdonosai a tevékenységi kör tekintetében felhatalmazták az ügyvezetőt arra, hogy normális szerződéseket megkössön.
(17.30)
Nem azt jelenti a tevékenységi kör, hogy mással nem foglalkozhat. Ha azt mondja, hogy építőipari tevékenységgel foglalkozik, de speciel számítógépekkel... - szabad neki, de aki egy ilyen cégtől vásárol számítógépeket, amelynek a tevékenységi körében, mondjuk, építészet van, akkor a vele szerződő felek joggal kérdeznek rá: hohó, ügyvezető úr vagy asszony, van önnek egy ilyen szerződésre felhatalmazása a tulajdonosoktól? - mert a tevékenységi körből nem ez derül ki. Szerintem ez egy elég logikus rendszer, ez egy logikus rendszer, és azt javaslom a kormányzatnak - nyilván lesz még alkalom arra, hogy a társasági jogra visszatérjenek -, hogy ezt a gondolatot vagy ezt a megoldást vegyék be a társasági jogba. Úgy ítélem meg, hogy egy újabb lépést tudunk előre tenni annak érdekében, hogy a magyar társasági jog minél jobban hasonlítson ahhoz, amihez szeretnénk, hogyha hasonlítana.
Azzal szeretném befejezni, hogy ez egy pazar törvény ennek megfelelően, régi adósságot rendez. Gratulálunk a kormánynak, nagyon szívesen szavazzuk meg. Nagyon szépen kérjük a kormány képviselőjét - nagyon szépen kérjük a kormány képviselőjét a Szabad Demokraták Szövetsége természetesen, de mint hallhatta, a Szocialista Párt nevében, az MDF nevében, és ha a Fidesztől valaki felszólal, én bízom benne, az ő nevükben is -, hogy ez az ügyvédi helytállás nem fér be ebbe a rendszerbe, tekintsenek el ettől. Nem ad ez egy akkora extra biztonságot a költségvetési szemléletnek, hogy érdemes lenne egy ilyen ügyvédi megbízástól életidegen - azt hiszem, helyesen fogalmazott Simon képviselő úr - megoldást bevenni. Ügyvédek örülnének ennek a törvénynek, és akkor egy ilyennel megkeseríteni az életüket kár.
Ha erre találnak egy megoldást, most bizottsági módosító vagy a kormány hozza be, nekem teljesen mindegy, semmifajta presztízsszempontnak itt nem szabad szerepet játszania, csak jöjjön be valamilyen indítvány, amely ezt képes lesz törölni. Szerintem a kormánynak is jobb, a kormánynak is jobb, különösen akkor, ha lehetővé van téve az elektronikus díjbefizetés, magyarán: valaki bármelyik bankon, interneten átutalja, és a kiprintelt átutalást csatolja, akkor már lehet tudni, hogy be van fizetve a díj, tehát még föl sem merül a helytállási kötelezettsége, készfizetői kötelezettsége az ügyvédnek. A biztonság is megvan, ez az életidegen szabályozás is kiesik, és akkor tisztelt Avarkeszi államtitkár úr, önök hoztak egy nagyon kiváló törvényt, amelyet boldogan fogok megszavazni, megszavazok így is egyébként, de tegyék már teljessé a vállalkozói világ és az ügyvédi világ örömét.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP, SZDSZ és az MDF padsoraiban.)
