DR. KOVÁCS ZOLTÁN
DR. KOVÁCS ZOLTÁN
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jogalkotási törvény egységes és áttekinthető törvényalkotást vár el az Országgyűléstől, figyelembe véve a jogbiztonság és a kiszámíthatóság követelményét is. Ezen szempontok szem előtt tartásával joggal tehetjük föl a kérdést, hogy az elmúlt évek jogalkotása, így a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény vonatkozásában megfelel-e az imént említett elveknek. Nyilvánvaló, erre a válasz egyértelműen nem. A korábbi törvény, hatálybalépéseket is figyelembe véve, 48 évig volt hatályban, az ’57. évi IV. törvény. E módosítást megelőző törvény gyakorlatilag, a hatálybalépéseket is figyelembe véve, nem éri meg az 5 esztendőt.
Tisztelt Országgyűlés! Miért nem felel meg sem a jogbiztonság, sem a kiszámíthatóság, sem az áttekinthetőség követelményének a javaslat? A jelenleg hatályos törvény 170 paragrafusából 134 paragrafus módosul, és gondoljunk bele, több mint 10 millió közigazgatási határozat születik meg egy esztendőben. Jelen esetben egy új törvényről beszélhetünk, még akkor is, ha ezt módosításnak hívják. Ez a rövid időn belül történő jelentős terjedelmű változtatás nemcsak a jogalkalmazókat hozza nehéz helyzetbe, de az ügyfeleket is, hiszen még akkor is, ha van benne jó néhány pozitív vonatkozás az ügyfelek vonatkozásában, teljesen át kell alakítaniuk a korábbi törvényhez való viszonyukat.
Nézzük, hogy a tárca, amely benyújtotta a törvényjavaslatot, milyen prioritásokat tűz ki célul maga elé. Az egyik az ügyfelek terheinek a csökkentése, a másik a közigazgatás kiszámítható és átlátható működését helyezi előtérbe, a harmadik a közigazgatás hatékonyságának növelését és az eljárási költségek csökkentését célozza meg.
(17.50)
A téma legutóbbi tárgyalása során elsősorban az SZDSZ részéről Hankó Faragó Miklós kemény szavakkal ostorozta a köztisztviselő ügyintézőket, a köztisztviselői kart. Elöljáróban leszögezném, hogy nem értek ilyen formában ezzel egyet, hiszen a dolgozók többsége tisztességgel, jelentős leterheltség mellett végzi a munkáját, és az az általános megállapítás, ami akként hangzott el, hogy a hivatalnokok szórakoznak, packáznak az ügyfelekkel, korruptak és ellenségnek tekintik őket, azt gondolom, ez ilyen általánosan nem fogalmazható meg. Nyilvánvaló - idézőjelbe téve -, van ilyen ügyintéző is. Őket a büntetőjog eszközeivel, illetőleg a köztisztviselői fegyelmi büntetésekkel kell kiszórni a rendszerből. Nem ez az oka egyébként, hogy az eljárás sok esetben bürokratikus, sok esetben nehézkes és hosszan tartó, hanem köszönhető ez javarészt az ügyek bonyolultabbá válásának. Gondoljanak bele! Egy építési engedélyezési eljárás ma már milyen; adott esetben plázák, toronyházak építésére vonatkozik, legalább 28 szakhatóság bevonásával, sokkal bonyolultabbá teszik, mint egy családi ház formális, hagyományos építési engedélyének a kiadását.
Az egyablakos ügyintézés, tisztelt hölgyeim és uraim, és ennek az alapjainak a megteremtése, amit ez a törvény megcéloz, az helyes irány, azt mi a magunk részéről támogatjuk. Viszont sok esetben még ma is megkövetel a törvény olyan mellékleteket, adott esetben eredetiben, amit elektronikus úton nem lehet hiteles formában benyújtani. Gondoljanak egy eredeti adásvételi szerződésre vagy egy eredeti bérleti szerződésre.
A szakemberek szerint arról nem is beszélve, ha nincs központi elektronikus illeték- és díjfizetési rendszer, akkor ez további nehézséget okoz. Ez a lehetőség, mármint a lekérdezéses egyablakos rendszer véleményünk szerint alkotmányos aggályokat is felvet, hiszen lehet-e az ügyféltől olyan adatot vagy tényt igazoló iratot kérni, amely a közigazgatási rendszerben megtalálható, továbbá a bíróságoknál - amiről beszélt az előttem szóló képviselő úr -, illetve a közjegyzői kamaránál. Hiszen, ha visszaemlékszünk, az Alkotmánybíróságnak volt egy olyan döntése, amely a személyi szám mindenhatóságát megszüntette. Azóta van más számunk az APEH-nál, más taj-számunk van, mint ami a személyi számunk. Adott esetben, ha itt egy rendszert össze akarunk hozni, ennek a meglétét is vizsgálni kell, hogy nem ütközik-e adott esetben ebbe az alkotmánybírósági döntésbe.
Az elektronikus adatlekérdezés és az elektronikus közigazgatás jelentős beruházást feltételez. Ennek nemcsak a ma elfogadott költségvetés főszámaiban, hanem azt gondolom, még hosszabb távon sem látjuk olyan módon a nyomát, amely ezt a rendszert ki tudná úgy szolgálni, hogy hatékonyan tudjon működni. Ez jelentős, milliárdos nagyságrendű beruházást igényel. A másik, ami még itt elmondandó, hogy amennyiben ez a rendszer létrehozásra kerül, figyelembe kell venni azt is, hogy az ilyen informatikai rendszerek avulása rendkívül gyors, egészen más, mint egy épületé vagy más berendezésé, tehát ezt a jövőben mindenképpen figyelembe kell venni.
Ami a második prioritást illeti, amiről az előterjesztő is beszélt, az a közigazgatás kiszámíthatósága; ebben látom a legnagyobb problémát. Tudniillik a határidők naptári napokról átalakulnak munkanapokká. Ez az átváltoztatás nem igazán illik bele a mai magyar jogrendszerbe, gondoljunk a bírósági eljárási törvényre, a büntetőeljárási törvényre vagy a Pp.-re, a polgári perrendtartásra. Az ügyfelek számára kevésbé kiszámíthatóvá és átláthatóvá teszi a rendszert. Arról nem is beszélve, hogy Magyarországon a nemzeti ünnepekhez kapcsolódó munkanapok átrendeződése, illetve a munkaidő különböző munkaszüneti napokhoz való átalakítása még tovább bonyolítja a rendszert.
Szeretném azt is elmondani, hogy a gyakorlatban - amiről már az imént szóltam - gyakorlatilag alig van egyforma ügy, amelynek a természete lehet, hogy azonos, de valójában minden ügy más és más. Ezért aztán, amiről a törvény benyújtója beszélt, hogy a rugalmas Ket. nem segíti az eljárás gyorsítását, én egészen másként látom. A belső határidők megállapítása azt fogja eredményezni, hogy a bonyolultabb ügyeket, ahol 3-5 napos - ráadásul munkanapos - határidők vannak, és netán e közbe beesik egy hétvége, előre fogják venni az egyszerűbb ügyekkel szemben, és azokon akarnak túl lenni, hiszen annak az eljárása nem olyan könnyen belátható, mint az egyszerűbb ügyeké.
Az ügyintézési határidő elmulasztása a hatóság illeték- és díj-visszafizetési kötelezettségét jelenti. Eddig az államháztartási törvény szabályozta ezt, de nem hatályosult. Meg is kérdezhetnénk, hogy egyébként miért nem hatályosult. Jelen javaslatnál az államigazgatási szerv ezzel a díj-visszafizetési kötelezettséggel fog majd rendelkezni, pontosabban vissza kell fizetni. Az a kérdés, hogy ennek az átháríthatósága miként fog működni a rendszerben. Mert az alapeljárásban részt vevő szervezet lehet, hogy minden határidőt betart, és teljesen jogszabályszerűen jár el, de közben vannak más eljáró hatóságok is, amelyek egyébként határidőt mulaszthatnak, akár az ügy bonyolultsága miatt, akár slendriánságból. Ilyenkor az elsőfokú eljáró hatóságnak kell - noha nem volt vétkes az eljárásban - ezeket a díjakat és illetékeket visszatéríteni.
A szankció egyébként már egynapos túllépésnél is beáll. Kérdezem, hogy abban az esetben, ha az eljárás illetékmentes, netán akkor is beáll-e ez a szankció. A helyzetet egyébként szerintem még tovább bonyolítja, hogy ha az ügyfél nem fizeti be az illetéket, az eljárás nem szüntethető meg, tehát le kell folytatni, ellentétben a bírósági eljárással, ahol gyakorlatilag a permegszüntetés veszélye áll fenn.
A harmadik prioritásban azt veti fel az előterjesztő, hogy hatékony és olcsó közigazgatás fog ennek következtében bekövetkezni. Úgy gondolom, hogy ez így nem tehető fel, mert egy közigazgatás vagy hatékony, vagy olcsó, a kettő így nem hozható össze. A hatékonyság feltétele az, amiről már beszéltem, jelentős infrastrukturális beruházás szükséges ehhez - különösen informatikában -, és megfelelő, jól megfizethető szakemberek, akik nem a versenyszférában, hanem a közigazgatásban találják meg az úgynevezett életpályamodellt. Amennyiben ez nem áll rendelkezésre, akkor gyengébb minőségűek lesznek sok esetben a határozatok, és lassabban folyik majd az eljárás, a jegyző állandóan határidő-meghosszabbítást fog nyújtani az ügyintézők számára. Azt gondolom, valahol az igazság a kettő között található.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Végezetül engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a végrehajtási eljárásról is. A végrehajtási eljárás, tisztelt képviselőtársaim, a mai hatályos Ket. amikor hatályba lépett, a jogszabály a végrehajtói szolgálat felállításával számolt, amely regionális és megyei hatáskörrel működött volna. Ebből a tervezetből a legutóbbi módosítás során semmi sem lett, a végrehajtás az első fokon eljárt hatóság feladata volt és maradt is, az ott meghatározott végrehajtási cselekmények meghatározásával. Most is feltehetnénk a kérdést, hogy miért hozunk létre olyan jogintézményt, amit aztán utána nem valósítunk meg.
A törvényjavaslat 91. §-a a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény alkalmazását írja elő a közigazgatási végrehajtási eljárásban. Gyakorlatilag a jelen helyzetben nincs is jogalkalmazói tapasztalat, de ez nyilván megszerezhető.
(18.00)
A hatóság végrehajtást elrendelő döntése ellen nem lehet jogorvoslattal élni, a végrehajtás alapvetően az eddigieknek megfelelően az elsőfokú hatóság hatáskörébe tartozik, ugyanakkor a végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtásra önálló bírósági végrehajtóval köthet szerződést - 95. § (1) és (2) bekezdése. Aki ismeri a bírósági végrehajtási eljárást, tudja, hogy ez nem egy olcsó dolog lesz, hiszen az eljárások jelentős része hivatalból indul, és ezt a legtöbb esetben a közigazgatási eljáró szervnek kell majd megelőlegezni. Ezért az önkormányzatok jelenleg jelentősen megcsonkított költségvetésének, nem az egyensúly helyreállítása érdekében, hanem egyszerűen az ezen kiadási oldal - az Ötv. szabályaihoz is igazodva - megtérítése érdekében, azt gondolom, hogy a központi költségvetésnek utólagosan ezt meg kellene téríteni.
Engedjenek meg végül néhány reflexiót az előterjesztő által felvetettekre. Az egyik, hogy a legfontosabb újítás az ügyforgalmi statisztika, amely magában foglalja az összes ügy számát bontásban - határidőn túl intézett ügyek számát, felügyeleti intézkedést, a túllépés mértékét -, jogszerűen és hatékonyan működik így majd a közigazgatás. Kérdezem a tisztelt előterjesztő államtitkár urat, hogy a bírósági ügyfélforgalmi statisztika javított-e ezen a helyzeten, mondjuk, a bírósági eljárások számát, elhúzódását illetően. Nem gondolom, hogy a KSH tenné ezt hatékonyabbá.
A másik, hogy a közigazgatás modernizálásának leghathatósabb eszköze a már többször említett elektronizálás. A Ket. elektronikus eljárást lehetővé tevő rendelkezései alig nyertek alkalmazást a gyakorlatban. Ez két okra vezethető vissza. Egyrészt az ágazati jogszabályok túl sok esetben zárták ki, másrészt a technikai háttér sem valósult meg kellő mértékben. Szeretném megkérdezni, hogy ki tehet erről. Nyilván a kormány, illetve az ágazati minisztériumok, ott kellett volna előbb eljárni, nem ennél a törvénynél.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
