DR. SZABÓ ÉVA
DR. SZABÓ ÉVA
DR. SZABÓ ÉVA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényjavaslat vitájában már sokan sokféle szempontot felsorolva szólaltak fel előttem. Én csak a törvényjavaslat egy témájával kapcsolatban kérem a figyelmüket. Igaz, már ma is többen érintették ezt is, nevezetesen az illeték vagy díj ügyfélnek való visszatérítése, helyesebben megtérítése kérdését. Avarkeszi Dezső államtitkár úr expozéjában említette, hogy az ügyfélbarát közigazgatás megvalósítása érdekében továbbfejlesztendőek az erre vonatkozó hatályos rendelkezések. Én magam ezt tartom a törvényjavaslat legfontosabb céljának.
Mind az SZDSZ, mind az MDF vezérszónokai a törvényjavaslat pozitívumaként említették az illeték- és díj-visszatérítési kötelezettség bevezetését. Az MSZP vezérszónoka kételyeinek is hangot adott a tekintetben, hogy a javaslat nem arányosít, nem súlyoz, akár csak egynapos határidő-túllépés esetén is beáll a visszafizetési kötelezettség.
Mint ahogy Kovács Zoltán képviselőtársam is említette, a hatóság mulasztása esetén ma is van illetékmegtérítési kötelezettség. Az államháztartásról szóló törvény ma hatályos rendelkezései szerint, ha az ügyfél az illetékekről szóló törvény szerinti államigazgatási eljárási illetéket megfizette, és az eljáró hatóság a reá irányadó eljárási szabályokban meghatározott ügyintézési határidőt nem az ügyfélnek felróható okból nem tartotta be, akkor az eljáró hatóság az eljárási illeték 50 százalékával megegyező összeg megtérítésére köteles. Ha pedig az ügyintézés időtartama meghaladja az ügyintézésre jogszabályban előírt ügyintézési határidő kétszeresét, akkor az eljárási illetékkel megegyező összeg visszatérítésére köteles a hatóság, feltéve, hogy az illeték visszatérítésének egyébként nincs helye.
A törvényjavaslat túlmutatóan ezeken a rendelkezéseken, nemcsak az illetékre, hanem a díjra is kiterjeszti a hatóság megfizetési kötelezettségét, az összeg megnövelésével, tulajdonképpen megkétszerezésével egyidejűleg. A törvény hatálybalépését követően, ha a hatóság a rá irányadó ügyintézési határidőt az ügyfélnek és az eljárás egyéb résztvevőjének fel nem róható okból túllépi, köteles az általa az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy díjnak megfelelő összeget, ha pedig az ügyintézés időtartama meghaladja az irányadó ügyintézési határidő kétszeresét, az illetéknek vagy díjnak megfelelő összeg kétszeresét a kérelmet benyújtó ügyfél részére megfizetni. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a hatóság az ügyintézési határidőt indokolatlanul hosszabbította meg, ugyanígy kell majd eljárni.
Azt tehát látnunk kell, hogy a határidőben történő ügyintézés elmulasztása most már komoly szankciókkal jár. A mulasztó hatóság saját költségvetése terhére fizeti vissza az illetéket, valamint a díjat. Tudom, hogy ez a hatóságoknak, közvetve az önkormányzatoknak hátrányos rendelkezés. De az érintett szervezetek vezetőinek, akár a fegyelmi eljárás adta lehetőségek felhasználásával el kell tudni érniük, hogy határidőben és természetesen az elvárható színvonalon történjék az ügyintézés.
Ebben a kérdésben a frakción belül is megoszlanak a vélemények. Én magam is vitatkoznék Ipkovich képviselőtársammal abban, hogy különbséget kellene tennünk az ügyek között, akár a lerótt illeték, díj összege alapján. Álláspontom szerint mindenkinek a maga ügye a legfontosabb ügy. Ebből a szempontból nincs kicsi vagy nagy ügy. Egy elhunyt személy ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti jogának az irányadó ügyintézési határidőn belüli törlése, amelynek az illetéke 6 ezer forint, lehet ugyanolyan fontos, mint például egy építésügyi hatósági eljárásban a 100 ezer forint illeték megfizetése alá tartozó eljárás határidőben történő lefolytatása. Véleményem szerint súlyosan méltánytalan lenne az ügyfajták megkülönböztetése.
A törvényjavaslat szerint az ügyfél a határozat vagy az eljárást megszüntető végzés közlésétől számított 10 munkanapon belül kérelmezheti a mulasztó hatóságtól az általa megfizetett illeték vagy díj visszatérítését. Álláspontom szerint, amennyiben a visszatérítés az ügyfelet megilleti, ne azon múljon a kárpótlása a késedelemért, hogy vajon ismeri-e a vonatkozó szabályokat. Ne kelljen kérelmezni, hanem legyen az a hatósági döntés része. Ne 10 munkanapba szorítsuk be az ügyfelet, mert ez a törvényjavaslat ügyfélcentrikus céljával nem egyező.
Úgy vélem, ha a hatóságnak a megtérítésről, vagy épp ellenkezőleg, annak rögzítéséről, hogy megtérítésnek nincs helye, mert a hatóság nem mulasztott, rendelkeznie kell, tisztább viszonyokat teremthetünk. Ekkor tesszük ügyfélbaráttá a közigazgatást, kérhetjük számon a hatóságokat.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
