PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! És kedves Netpolgárok! - hiszen az ő érdekükben vitatkozunk itt az elmúlt egy órában és az elkövetkezendő egy órában is.
Örömmel és megelégedéssel tölt el, hogy egy, az elektronikus közigazgatáshoz kapcsolódó törvényjavaslatot nyújtott be a kormány. Hogy mennyire fontos ez a témakör, azt hadd érzékeltessem itt és most egy rövid történettel. Éppen itt, a Parlament épületében tavasszal, az informatikai albizottság ülésén jelentette be csaknem először, de mindenképpen még friss hírként Viviane Reding, az információs társadalom és média európai biztosa, hogy november közepén megnyitja virtuális kapuit az Európai Digitális Könyvtár.
És valóban, november 20-án, néhány nappal ezelőtt, Barroso elnök úr és más vezető személyiségek jelenlétében átvágták a jelképes szalagot, azaz megnyomták az “Enter” billentyűt. A portálon indulásakor több mint 2 millió tétel volt elérhető; olyan könyvek, térképek, hangfelvételek, fényképek, levéltári anyagok, festmények és filmek, amelyeket az Európai Unió országai nemzeti könyvtáraiban és kulturális intézményeiben digitalizáltak.
Biztosan sokan vannak önök között is, akik pontosan tudják, hogy mi történt a megnyitás ünnepi percei után. Az Európai Digitális Könyvtár gyakorlatilag néhány perccel a működésének megkezdését követően, rögtön a start után összeomlott. A vártnál jóval nagyobb érdeklődést nem győzték kezelni a szerverek. A nem kevés pénzből létrehozott szerverpark működtetői alaposan elszámították magukat. Óránként 5 millió látogatót még képesek lettek volna kiszolgálni, de óránként 20 millióan próbálták betölteni a könyvtár oldalait. Világossá vált, hogy a számítógépes kapacitást nagyságrendekkel kell bővíteni, ám ez hetekig, akár hónapokig is eltarthat. A tartalom szolgáltatása most nem lehetséges.
Ez a példa is azt mutatja, hogy az elektronikus közszolgáltatások iránt óriási az érdeklődés. Senki nem tudta elképzelni, és számomra is alig felfogható, hogy létezhet olyan digitalizációs értékközpontú tartalomszolgáltatás - éppen olyan, mint a digitális könyvtár -, amelyre egy órán belül 20 millió európai polgár kíván felcsatlakozni. Hozzá kell tennem, hogy nem találomra szörfölgetni akartak, rövidke videókkal vagy egyéb más elérhető dolgokkal szórakozni, hanem nagy alkotásokkal közelebbről megismerkedni.
Ez a példa is jól mutatja, és én valóban így gondolom, hogy az emberekben megvan az igény a digitális szolgáltatások használatára, és ennek az igénynek és a tettrekészségnek a megnyilvánulásait naponta láthatjuk és érzékelhetjük a számítógépek világában. Ez persze ma már azt is jelenti, hogy hétköznapjainkat, napi tevékenységünket is átszövi a digitalizáció teremtette új értékközpontúság.
Az európai példa mellett hadd utaljak a magyar adatokra is. Hazánkban az internetezők döntő többsége, azaz 83 százaléka információszerzésre, tájékozódásra használja a világhálót. Nagyon magas, 74 százalékos a szórakozási, kikapcsolódási célból szörfözők aránya is, valamint közel ugyanennyi tanulási, tudásszerzési céllal böngészi a netet.
Az elmúlt években látványosan bővült a kapcsolattartást szolgáló oldalak, alkalmazások - blogok, fórumok, cset- és közösségi oldalak - száma is, mindehhez pedig megfelelő tömegbázist jelentenek a hazai internetezők: közel háromnegyedük használja a világhálót a családjával, ismerőseivel történő érintkezésre is.
Az e-kormányzati szolgáltatások használatának aránya a többi említett területhez képest viszonylag sajnos alacsonynak számít, az internetező sokaságon belül 22 százalékra tehető. A hasznosság megítélése ugyanakkor meglehetősen pozitív, 5-ös skálán a legtöbb e-kormányzati lehetőséget 4-es vagy magasabb átlagpontszámmal értékelték a rendszeresen internetező válaszadók. Ezek az adatok is rámutatnak arra, hogy az elektronikus közszolgáltatások iránt nagy a bizalom, az e-közigazgatás platformjainak tudatos használata a net-intelligencia részévé vált Magyarországon. Ugyanakkor még mindig kevesen lépnek be az e-hivatal virtuális irodáiba, a rendelkezésre álló közadattárak igénybevétele is ritkább a vártnál, függetlenül a tudásbázisok magas színvonalától.
Vitathatatlan, és a nemzetközi példák is ezt bizonyítják, hogy kormányzati szerepvállalás nélkül az e-ügyintézés egyébként bizalommal várt és igényelt meghonosodása nem képzelhető el. Központi kezdeményezések és invesztíciók nélkül az e-közigazgatás csak nagyon lassú folyamatként, szinte biztos lemaradást eredményező szerveződésnek értelmezhető. Éppen ezért üdvözlendő a kormány előterjesztése.
Közbevetőleg már itt jegyzem meg, hogy az e-ügyintézés helyett többen az e-ügygondozás fogalmának használatát javasolják Magyarországon. Ezzel magam is egyetértek, hiszen a digitális közigazgatás nem csak azt jelenti, hogy a papírról számítógépre kerülnek az akták; az elektronikus közigazgatás egy minőségileg új platformot teremt, a közszféra valamennyi külső és belső kapcsolatrendszerének gyökeres tudásalapú átalakítását és racionalizálását, valamint szolgáltató jellegű újjászervezését is. Mindehhez hozzájárul az információs kommunikációs technológiai alkalmazások közüzemszerű használatának megteremtése és kialakítása.
Az Európai Unió elektronikus kormányzati stratégiájában is hasonló megfogalmazásokkal találkozunk. A Bizottság által kiadott dokumentum definíciója szerint az e-Government “információs és kommunikációs technológiák, eszközök használata a közigazgatásban, kombinálva a szervezeti átalakítással és új típusú tudások felhasználásával annak érdekében, hogy fejlesszék a közszolgálati eljárásokat és a demokratikus folyamatokat”. Az itt idézett meghatározásokból is kiderül, hogy az elektronikus közigazgatás nem egyszerűen egy szoftver vagy szoftverrendszer, hanem egy gyökeresen új igazgatási forma.
A most beterjesztett törvényjavaslat is ennek szellemében készült el, és ezt elismeréssel kell rögzítenem. De mielőtt belemennénk a részletekbe, el kell mondanom, hogy az e-kormányzat fogalomkörébe tartozó konkrét ügyekben már személyesen is több javaslatot tettem az információs társadalom megerősítése érdekében. Ellenzéki pozícióból is sikerült kezdeményezéseimet elfogadtatni, előterjesztéseimet az Országgyűlés nagy többséggel, szinte egyhangúlag fogadta el.
(21.10)
Csak emlékeztetőül: én vetettem fel, hogy lehessen fizetni az APEH-ügyfélszolgálatoknál bankkártyával, én javasoltam az elektronikus, személyre szóló adónaptár bevezetését, valamint több előterjesztésem volt az ügyfélkapuba való bejelentkezés megkönnyítésére, automatizmusának megteremtésére is.
A Magyar Demokrata Fórum programjában is kiemelten szerepel - most már hadd használjam ezt a kifejezést - az elektronikus ügygondozás elősegítése, az e-közigazgatás fejlesztése. Ismét hangsúlyozni szeretném, hogy az MDF továbbra is az e-kormányzás programjának kibővítését támogatja, beleértve a régiók elektronikus közigazgatásának létrehozását, az intelligens települések kiépítését. Véleményünk szerint elsőbbséget kell adni az elektronikus ügyintézést megkönnyítő beruházásoknak. Egyben fel kell hívni a figyelmet az öncélú, ugyanakkor gigantikus technikai jellegű fejlesztések pazarló tendenciáira, a bürokráciát egy másik szinten, az elektronizáció szintjén újrateremtő megaprogramok veszélyeire is.
Elengedhetetlennek tartjuk a kormányzati, önkormányzati projektek eredményeinek folyamatos, objektív mérését annak érdekében, hogy kiderüljön, hogyan hasznosulnak az adóforintokból létrehozott milliárdos rendszerek. Szeretnék itt utalni a kormányzati sajtóportált érintő kritikákra, sőt vizsgálatokra is.
További távlati célkitűzésnek jelöli meg az MDF azt, hogy 2010-ig az elektronikus ügyintézés érzékelhetően olcsóbb legyen, mint a személyes. Emellett az MDF az e-törvényhozás, az elektronikus szavazás, a digitálisan szervezett véleménynyilvánítás technikáinak mielőbbi kidolgozását is szorgalmazza. Igényli a kapcsolódó kísérleti projektek elindítását, összefüggésben a web2 közösségi információk újításaival.
Most pedig szeretnék rátérni a konkrét törvényjavaslatra, ismét felidézném: az e-ügyintézés helyett alkalmasabb kifejezésnek tartom az e-ügygondozást. Úgy látom, a törvényjavaslat is ezt a szemléletmódot követi, hiszen az általános indoklás is rögzíti: összességében az elektronikus közszolgáltatások fejlesztése egyben szemléletváltást is jelent, mivel az ügyek elektronizálásáról a hangsúly az emberekre, a családra, az üzleti vállalkozásra, civil szerveződések támogatásának irányába tevődik át. Úgy vélem ezzel összefüggésben, hogy az e-ügygondozásban az ügyfél mindennapi igényeire, személyre szabott kiszolgálására, az ügyek intézéséhez szükséges információ teljes körű biztosítására kell az e-hivataloknak koncentrálniuk.
Mindehhez - egységes alapokon, a már kialakított e-közszolgáltatási alap-infrastruktúrára építve - olyan, központilag menedzselt működési infrastruktúrát kell kiépíteni, amely középtávon megoldja a rendszerek fizikai, informatikai szempontból történő elhelyezését és védelmét, lehetőséget adva a tudásmegosztásra. Természetesen mindehhez olyan szabványosított ügyintézési felületek kialakítása is elengedhetetlen, amelyeken keresztül az ügyfél egységes közszolgáltatási struktúra keretei között találkozik az állammal, az állam szerveivel.
Néhány konkrét észrevételt is kívánok tenni a törvényjavaslat szakaszaihoz. A javaslat 4. §-a az elektronikus közszolgáltatás alapelvei körében a közigazgatás szerveinek együttműködési kötelezettségét, az elektronikus közszolgáltatások elősegítését, a nyilvános és tájékoztató jellegű közszolgáltatások bárki számára való hozzáférhetővé tételét elvi követelményként fogalmazza meg.
A 7. § (1) és (2) bekezdése az együttműködési, tájékoztatásnyújtási kötelezettség konkrét formáit nevesíti azzal, hogy előírja: a közigazgatási szervek e kötelezettségüknek a központi rendszer útján, az egységes követelményeknek megfelelő felhasználói felület igénybevételével tesznek eleget. Az igénybe vevők megfelelő eligazodását elősegítve a kormányzati portál felületén keresztül biztosítják az elektronikus közszolgáltatást elérhetővé tevő információkat.
Itt felmerül a párhuzamosság kérdése: a közadattárat jelenleg a Neumann Kht. üzemelteti, itt található meg a hatályos jogszabályok elektronikus gyűjteménye, az önkormányzati rendeletek tára, a Magyar Közlöny elektronikus változata, és sok más adatbázis is. Igaz ugyan, hogy a kormányzati portálról is van ide elérhetőség, de az mégis egy másik projekt, egy másik szervezet. Remélem és bízom benne, hogy a törvényi szabályozásban előírt együttműködést biztosítani tudják, illetve a kormányzati portálra egyértelműen sikerül integrálni a közadattárat. De ez persze felveti a beszédem elején is vázolt problémát: ha minden tájékoztatást a kormányzati portálról szeretnénk biztosítani, nem járunk-e úgy, mint az Európai Digitális Könyvtár, és a túlzott igénybevételtől egyszerűen össze fog omlani a rendszer.
Továbbmenve a javaslaton: a 10. § szerint az elektronikus közszolgáltatások igénybevételére bárki, minden állampolgár jogosulttá válhat. Tapasztalataim szerint a jogosultsággal azonban csak akkor fog tudni élni, ha a szükséges műszaki feltételekhez, infrastruktúrához az informatikai biztonsági követelményeknek is megfelelő hozzáférése van. Ebben a kormányzati központi rendszer részét képező közösségi hozzáférési pontok, az e-Magyarország pontok, teleházak hálózatára komoly szerep hárulhat, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy az állampolgárok megfelelő informatikai háttérrel rendelkeznek ügyeik viteléhez. Sőt tudjuk, hogy hazánk lakosságának csaknem fele nem rendelkezik internet-hozzáféréssel.
Biztos vagyok benne, hogy a végrehajtási utasításokban, rendeletekben nagyon konkrétan meg kell határozni a közösségi hozzáférési pontok feladatait, ügygondozói felelősségét, a szolgáltatás biztosításának anyagi vonatkozásait. Idekapcsolódik az e-befogadás akcióterv országgyűlési határozati javaslata is, amely összpárti alapon kiáll az informatikai esélyegyenlőség megteremtése mellett, és megfelelő programterv biztosítását tűzi ki célul a digitális szakadék megszüntetése érdekében.
A szolgáltatások hozzáféréséhez való könnyítést tenné lehetővé az ügysegédi szolgáltatás fogalmának bevezetése, tevékenységi körének meghatározása. A törvényjavaslat értelmező rendelkezése szerint ügysegéd az elektronikus közszolgáltatást igénybe vevők számára az elektronikus közszolgáltatás keretében történő ügyintézésben közreműködő, valamint az elektronikus közszolgáltatás műszaki-informatikai infrastruktúrájához kapcsolati lehetőséget vagy szakmai-informatikai segítséget nyújtó, képviseletre nem jogosult személy.
Az ügysegéd az eljárásba tehát két ponton kapcsolódhat be: az ügyintézés helyszínén, illetve a központi ügyfélszolgálat megkeresésével. Az ügysegéd szerepe az eljárásban valamilyen ügy intézésében korlátozódhat az igénybe vevő tájékoztatására, technikai és szakmai segítségnyújtásra, de megfelelő felhatalmazás alapján az ügyfél képviseletére, nevében eljárási cselekmények foganatosítására is kiterjedhet. Az ügysegéd feljogosítható arra is, hogy az ügyfél elektronikus tárhelyének e célt szolgáló részében adatokat helyezzen el, vagy onnan adatokat helyezzen át.
Őszintén szólva, nagyon szerencsétlen megfogalmazásnak találom az ügysegéd kifejezést, nem újszerű, szokatlan hangzása miatt is, bár nemcsak ezért. Egyszerűen nem értem, miért kell egy ilyen jogi kifejezésnek tűnő szóval jelölni azt, ha valaki egy szolgáltatás igénybevételét előkészíti, elősegíti. Ilyen értelemben egy könyvtáros is ügysegéd, aki kikölcsönzi a kért könyvet, vagy egy pedagógus is, ha nem tanít, hanem kihegyezi a gyermek ceruzáját, vagy - hogy magunkról szóljak - egy képviselő is, ha éppen nem szavaz, hanem például a választóinak előadást tart a parlament működéséről, vagy minden állampolgár, ha átadja a helyét a villamoson az idősebbeknek.
Szóval, ügysegédekből van éppen elég, vagy néha éppen kevésnek látjuk a számukat, de konkrét tájékoztatási szakemberekből, ügyfélszolgálati munkatársakból nagyon is hiányt szenvedünk. Aki már járt közintézményben vagy más hivatali ügyintézési csarnokban, tudja, látja, milyen tanácstalanok az emberek, és milyen hasznos lenne, hogy mire az ügyintézőhöz kerülnek, addigra felkészítsék őket, mit is kell, hogyan is kell tenniük. Így az ügyintéző valóban ügygondozó lehetne, nem pedig ügyátvevő.
Tehát az a kétségem: ha a reális jelen világba az ügyelőkészítés nem működik, akkor hogyan fog ez egzisztálni virtuális feltételek között, ahol nemcsak az adminisztrációs járatlanságot, hanem még az informatikai ügyetlenséget, akár analfabétizmust is le kell küzdenie. Az az érzésem, hogy sehogy, legalábbis a törvényjavaslat betűje szerint semmiképpen sem.
Köszönöm a szót, és akkor itt fogom folytatni a következő felszólalásnál.
