DR. SIMON MIKLÓS
DR. SIMON MIKLÓS
DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Nagyon örülök ennek a törvényjavaslatnak azért is, mert volt szerencsém, emlékeim szerint 2006 decemberében, ezen a témán vitatkozni a költségvetési törvény kapcsán. Felvetettük ezt a problematikát, és önöknek, szocialistáknak, emlékeim szerint Lamperth Mónika miniszter asszony vezérletével, az volt a véleményük, hogy a szegény emberektől akarjuk elvenni a pénzt. Szó sincs erről, tisztelt miniszter asszony, és örülünk annak, hogy a szocialisták is rájöttek erre.
Ezért örülök ennek a törvényjavaslatnak, és engedjék meg, hogy elöljáróban néhány, a rendszeres szociális segélyezéssel kapcsolatos problémára felhívjam a figyelmüket, amellyel polgármesterként igen gyakran kellett szembesülnöm az elmúlt időszakban.
A jelenleg hatályban lévő, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján a rendszeres szociális segély összege esetenként az 56 190 forintot is elérheti. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a nagyarányú munkanélküliség miatt az a jellemző, hogy a munkavállalók részére megállapított bér általában a minimálbér összegénél nem magasabb.
(22.40)
Ebben az esetben nincs ösztönző erő, mivel többen úgy kalkulálnak, hogy nem éri meg elmenni minimálbérért dolgozni, mert ilyenkor egyéb költség is felmerül, gondolok itt az utazási költségre, étkezési és ruházati költségekre. Nem a segély összegét, hanem a minimálbér értékét tartom alacsonynak - szeretném leszögezni.
A fenti problémát csak súlyosbítja, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülők esetén is igen gyakori a feketefoglalkoztatás. Ha a családban egy fő dolgozik, adott esetben ez a család jelentős hátrányban van azzal a családdal szemben, ahol nem áll munkaviszonyban, illetve nem rendelkezik jövedelemmel egyik családtag sem. Mivel ha a keresőtevékenységből származó jövedelme a nettó minimálbérnél több, akkor a házastárs már nem jogosult a szociális ellátásra; ez magával vonja azt is, hogy ebben az esetben a házastársnak maga után fizetnie kell az egészségügyi hozzájárulást, ami 4300 forint pluszkiadást jelent.
Az a személy, aki folyamatosan keresőtevékenységet folytat, hátrányos helyzetben lehet azokkal a személyekkel szemben, akik rendszeres szociális segélyről mennek dolgozni, mivel 6 hónapig még a rendszeres szociális segélyt részösszegben folyósítják részükre. Így az összjövedelmük magasabb, mint aki folyamatosan munkaviszonyban áll. A tapasztalat szerint a rendszeres szociális segélyben részesülők, ha munkaviszonyt létesítenek, általában 6-8 hónapos idényjellegű munkát vállalnak konzervgyárakban és mezőgazdasági feldolgozóüzemekben. Ez azt is jelentheti, hogy a munkaviszony megszűnése után visszakerülnek szociális segélyre vagy álláskeresési ellátásra. Aki bejelentett munkaviszonnyal rendelkezik, annak a jövedelme nem biztos, hogy magasabb, mint aki rendszeres szociális segélyben részesül, ha figyelembe vesszük, hogy mellette alkalmi munkavállalói kiskönyvvel havi 15 napot is dolgozhat.
Szükséges tehát a szociális ellátórendszer realizálása, a feketemunka csökkentése. Szükséges a rendszeres szociális segélyezettek segítése, hogy visszataláljanak a munka világába, mert a jelenlegi szabályozások alapján a későbbiekben a szociális hálóba kapaszkodók nyugdíjra való jogosultsága is kétségessé válik.
Általánosságban elmondhatjuk, hogy az előttünk fekvő törvény által meghatározott program jó célt határoz meg. Egyetértünk azzal, hogy az oktatáson, képzésen és a hosszú távú munkán keresztül lehetséges a munkanélküliek és a segélyen élők visszavezetése a munka világába. A hatékonyságot, eredményességet illetően azonban súlyos kétségeink vannak.
A teljesség igénye nélkül szeretnék két problémát kiemelni a törvénytervezettel kapcsolatban. Véleményem szerint nemcsak az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők képzését kellene előnyben részesíteni a tervezetben, hanem azon fiatalok képzését is, akik semmilyen szakképzéssel nem rendelkeznek. A rendszeres szociális segélyezettek egy része, bár elvégezte papíron a nyolc osztályt, mégsem tud elhelyezkedni. Ezeknek az embereknek a felzárkóztató képzésére nagyobb hangsúlyt kell fektetni, mivel ez az új szakma elsajátítását is meggátolhatja.
A képzés terén fontos szerepet tölthet be a helyi szintű közoktatással foglalkozó intézményrendszer bevonása is. Szakképzés vonatkozásában térségi szinten ugyancsak a képzési intézmények szerepe lehet meghatározó. Problémát okoz az, hogy az önkormányzatoknak nincs személyi és tárgyi feltétele ennyi ember tervszerű és hatékony foglalkoztatásához és irányításához. A gyakorlatban nincs reális alapja az összes közfoglalkoztatott számára huzamosabb ideig megfelelő, hasznos munka biztosítására.
Becslésem szerint a legtöbb településen a rendszeres szociális segélyezettek 60-70 százaléka lesz a közfoglalkoztatási támogatásra jogosultak száma. Ennek fele lesz a képzésben, oktatásban részt vevő, a másik fele a közfoglalkoztatott. Számomra kétséges, hogy egy kisebb település ennyi ember számára hogyan tud közfoglalkoztatást biztosítani huzamosabb ideig. Ha a településünk, a 3300 fős Nyírbogát nagyközség példáját veszem, ahol jelenleg 230 rendszeres szociális segélyezett van, ez 70-80 közfoglalkoztatottat jelent. Ennyi személy hatékony közfoglalkoztatására a jelenlegi tragikus költségvetési megszorítások közepette számunkra nincs lehetőség, ez megoldhatatlan feladatot jelent. Ehhez mindenképpen pluszforrásokra van szükség, melynek mértékét a foglalkoztatottak bértömegének felére becsülöm. A másik megoldás az lehetne, hogy az önkormányzat átirányíthatná a közfoglalkoztatottat a településen működő cégekhez, vállalkozásokhoz.
Mindezek nélkül az értelmes, hatékony közfoglalkoztatás megvalósítása véleményem szerint csak álom marad.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
