FARKAS FLÓRIÁN
FARKAS FLÓRIÁN
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt arra kérem önöket, nézzenek az órájukra, milyen késő este van. Szomorúan tapasztalom, hogy ez a napirendi beosztás hátrányos helyzetűvé teszi ezt az igen fontos törvényt. Jó lett volna, ha méltó helyet kap az a javaslat, amely mintegy félmillió, halmozottan hátrányos helyzetű állampolgár esetleges jobb jövőjét határozza meg.
Sajnáljuk, hogy ismét egy salátatörvény született. Gondolják el, 47 paragrafus módosított összesen öt összetartozó, de mégis különböző törvényt. Rendkívül sajnáljuk, hogy a javaslat nem számol a várhatóan tartós válsághelyzettel, a javaslat általános indokolása ugyanis összesen 200 ezer, azaz 200 ezer olyan állampolgárról kíván rendelkezni, akik valamilyen okból - életkor, egészségi állapot, sajátos egyéni élethelyzet - nem tudnak munkát vállalni. Szeretném feltenni önöknek a kérdést: mit gondolnak, az elkövetkezendő három hónapban változatlanul marad, mindössze 200 ezer olyan polgártársunk lesz, akit a társadalmi gondoskodás kell hogy segítsen? Vagy vajon változni fog?
A következőkben sorra veszem a módosításra kijelölt törvényeket abból a szempontból, hogy milyen témakört ölelnek fel, vélhetően milyen költségkihatásaik vannak, és milyen realitással számolhatunk érvényesülésük kapcsán.
A szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló törvény. Ez a módosítási rendelkezéssorozat foglalkozik egyrészt egy új jogintézménnyel, a rendelkezésreállási támogatással. Ez azt jelenti, hogy azok, akik képesek dolgozni, koruknál, egészségi állapotuknál, képzettségüknél fogva, de lakóhelyükön vagy környékükön erre nincs lehetőség, ők azért kapnak támogatást, mert akarnak dolgozni, és ha ez lehetséges, munkába is állnak.
Kapcsolódik ehhez az a jogszabálymódosítás-sor, amely a foglalkoztatásszervezés címet viseli, és amely lényegesen bonyolultabb lesz a korábbinál. A rendszeres szociális segély összegére ugyanis azok lesznek továbbra is jogosultak, akik munkavégzésre különböző okból nem képesek, a rendelkezésreállási támogatásra pedig azok, mégpedig 28 500 forint összegben, akik tudnak és akarnak dolgozni. A foglalkoztatásszervezés feladata tehát valódi kihívás jelent a települési önkormányzatok számára. Megkérdezzük ezúton is és a továbbiakban is: van-e a települési önkormányzatoknak mindehhez emberi és anyagi erejük, lehetőségük, eszközük?
Sajnos egy módosító javaslat a közgyógyellátottak körét lényegében szűkíti, a korábbi szociális törvényben ugyanis közgyógyellátásra jogosult volt a rendszeres szociális ellátásban részesülő. A javaslat szerint ez úgy módosul, hogy közgyógyellátásra jogosult a rendszeres szociális segélyben részesülő egészségkárosodott személy. Tisztelettel kérdezzük a javaslattevőtől: mikortól egészségkárosodott a beteg személy? Azt ugyanis nemigen kell vitatni, hogy a közgyógyellátásra a beteg ember szorul.
Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a közgyógyellátás körében már hónapokkal ezelőtt javasoltunk egy módosítást a “Roma integráció évtizede” program munkája során. Azt kértük, fontolja meg a tárca, hogy a közgyógyellátásra jogosult polgárok szakrendelésre történő beutalása esetén a beutaló szolgáljon egyúttal vasúti vagy autóbusz-menetjegyként is, a szegény emberek ugyanis képtelenek előteremteni hozzátartozójuk, gyermekük betegsége esetén egy esetleges többezer forintos útiköltséget. Minthogy az Egészségbiztosítási Pénztár két hónap múlva téríti meg az útiköltséget, a szegény emberek így nyilvánvalóan kiesnek a magasabb színvonalú szakellátásból.
Ezen törvény kapcsán szeretnénk föltenni azt a kérdést, hogy világosan láthatóvá váljon: mit ad az állam, a költségvetés, és miért felelős a települési önkormányzat? Ez a feladatmegosztás ugyanis nem derül ki a törvényjavaslat első fejezetéből.
A foglalkoztatás elősegítéséről, a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény módosítása. A javaslat e helyütt néhány, nem érdemi paragrafussal szolgál, ezek ugyanis a rendelkezésreállási támogatás bevezetésének vetületei ebben a törvényben. Komolyabb jelentőségű az, amikor a 13. § a közfoglalkoztatási terv helyi önkormányzatokat terhelő kötelezettségéről és foglalkoztatáspolitikai következményeiről szól. Itt a javaslattevő elfelejt szólni arról, hogy mi legyen a válság alatt és utána. Ennek tükrében rendkívül érdekes, hogy hogyan fog megszületni az a közfoglalkoztatási terv, amely például számolni tud a képzési támogatással.
A 14. § szemérmesen azt mondja, hogy ez adható. Sajnos nem teszi hozzá, hogy miből, honnan. Az önkormányzatok ugyanis már az elmúlt hónapokban is csőd közeli helyzetben voltak és vannak, ezt önöknek is tudni kell.
A 15. § arról beszél, hogy az állami foglalkoztatási szerv és a munkáltató támogató megállapodást köthet. Úgy gondoljuk, hogy itt is korai volt ez az elhatározás. Vagy nem érzik a válságot? Nincs válsághelyzet? Megjegyezzük, hogy hiányzik a foglalkoztatás minimális időtartama. Arra gondolunk, hogy csak a támogatás tartalmára szorítkozik. Véleményünk szerint ez kevés, így ugyanis a munkáltató abban érdekelt, hogy rendszeresen cserélgesse a foglalkoztatottakat.
A 16. és a 17. § azt rögzíti, hogy milyen kedvezményeket kap a munkáltató abban az esetben, ha minél több olyan embert foglalkoztat, aki hosszabb ideje álláskereső, vagy pedig hátrányos helyzetű vidéken él. Abban az esetben is van kedvezmény, ha az önkormányzat lakosságot érintő vagy települést érintő közfeladatairól van szó. Meglepő azonban, hogy a 17. § szerint támogatás már nem adható az önkormányzatnak vagy az általa működtetett költségvetési szervnek. Nem először és nem utoljára, de ismételten hangsúlyozzuk, hogy az eddig is kivéreztetett önkormányzatok nem fognak tudni helytállni ekkora feladatot illetően.
Itt jegyezzük meg, hogy az e törvényt illető módosítások további paragrafusai lényegében technikai és nem érdemi módosítások. Sajnos a jogalkalmazó számára éppen ezért nehézségeket jelentenek.
Meglepő és a bürokrácia súlyát az önkormányzatokra terhelő paragrafusokról szólnék. A 30-34. § az álláskeresők nyilvántartásáról, az álláskeresési megállapodásról, az együttműködési kötelezettségről, a foglalkoztatási és a szociális adatbázisról szólnak. Az együttműködés az állami foglalkoztatási szervet és a települési jegyzőt terheli. Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, mekkora hatalmas, megnövekedett adminisztrációs terhet és nyilvánvalóan pénzügyi következményeket is jelent ez.
A munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény. A javaslat 35. §-a szerint a munkaügyi hatóság adatot szolgáltat az állami foglalkoztatási szerv részére a jogsértésekről a foglalkoztató részéről az egyes munkavállalókat illetően.
(22.00)
Itt arról van szó, hogy szigorú vizsgálat tárgya lesz minden munkajogi együttműködés.
Kérdezzük: a munkaügyi hatóság létszáma és munkaterhe is nőni fog? Most, a válság kellős közepén? Miből? Honnan?
A pályakezdő fiatalok, az 50 év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjasok foglalkoztatásáról szóló törvény módosításáról: ez a törvénymódosítás megkísérli összefésülni a különböző okból munkanélküliek lehetséges segítését. A Start Extra kártya kiváltására jogosult, ha elmúlt 50 éves, vagy életkortól függetlenül legfeljebb 8 általános iskolai végzettségű, vagy rendelkezésreállási támogatásra jogosult az álláskereső. A 38. és a 39. § szerint a munkaadó kedvezményekre jogosult járulék vonatkozásában, ha a 2. számú melléklet szerinti legkedvezőtlenebb kistérségben létesít munkahelyet, vagy állományi létszámot emel, és nem szüntet meg rendes felmondással munkaviszonyt, vagy nem kezdeményez saját maga ellen végelszámolást. Ezek a feltételek a világgazdasági válság körülményei között enyhén szólva is irreálisak.
Honnan tudja például a munkaadó, hogy nem kell-e megszüntetni rendes felmondással munkahelyeket? Vagy nem kell-e végelszámolást kezdeményeznie saját maga ellen? - a mai helyzetben, miközben folyamatosan sorra ezeket halljuk. Ellentmond a valóságos életnek.
A zárórendelkezések szerint ez a javaslat, ha törvénnyé válik, 2009. január 1-jétől lesz hatályos, egyúttal 2009. március 31-ig felül kell vizsgálni az aktív korúak ellátására való jogosultságot is. Kérdezem: honnan tudjuk 2008. november 25-én, azaz a mai napon azt mondani, hogy a fenti feladatokat az arra kötelezettek képesek lesznek elvégezni 2009. március 31-ig?
Ezért kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a szavazáskor hallgassanak a realitásérzékükre és arra, amit az életben tapasztalnak. A javaslattevőkkel egyetértünk abban, hogy jó lenne rendet tenni a segélyezés terén és a munkaerőpiacra való visszakerülés útján, nem úgy azonban, hogy nem veszünk tudomást a valóságról, nem vesszük észre, hogy sem a helyi önkormányzatok, sem a munkaerőpiacot befolyásolni képes szervezetek nincsenek olyan pénzügyi helyzetben, hogy ezt sikerrel véghez tudják vinni.
Éppen ezért ezt a törvényjavaslatot most javasoljuk levenni napirendről; néhány hónap múlva pontosan felmérni, hogy mennyi embert érint, és újraszámolni a lehetőségeket és az ebből következő tennivalókat is. Egyszerűsítve: ne kerüljön többe a leves, mint a hús, azaz ne kerüljön többe az eljárási, képzési és ellenőrzési költség, mint a segély és a munka.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
