SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Először is köszönöm szépen, hogy valóban személyesen jelen van, és ezt tényleg komolyan mondom, ne vegye bántásnak, hisz az előző öt évben szociális miniszter sosem ült bent így a patkóban, mindig államtitkárát küldte. Én úgy gondolom, ez azt bizonyítja, hogy ön komolyan veszi ezt a törvényt (Szűcs Erika: Igen.), és remélem, hogy aztán minket is komolyan vesz a módosító indítványainkkal. (Szűcs Erika: Igyekszem.)
Még egy dolgot hadd említsek. Annak is nagyon örülök, hogy hat év után, illetve két és fél év után… - az egyik dátum 2002, amikor rólunk kígyót-békát kiabáltak, amikor átvették a kormányt, hogy miért próbáljuk és próbáltuk különválasztani a polgári kormány alatt a munkával szerzett jövedelmet a szociális segélyre berendezkedett emberek jövedelmétől. Jól emlékszem egy olyan interpellációra, amelyet pont Harrach Péter levezető elnökünk kérdésként föltett önök felé, és olyan választ kapott az ön elődjétől, amit egyébként, ha most ön tenné föl szocialista elődjének, akkor ön is csodálkozna. Tehát mindenek voltunk, csak tisztességes emberek nem.
Holott a törekvésünk igenis az volt, hogy a munka értékét megbecsüljük, azokat az embereket, akik társadalmilag ilyen-olyan oknál fogva lecsúsztak, és a perifériára szorultak, valamilyen módon visszavezessük, azok viszont, akik tényleg rászorultak, akár azért, mert semmi lehetőségük nincs a munkára, vagy azért, mert semmi mód nincs arra, hogy őket újra integráljuk, a támogatást megkapják. Azokat viszont, akik az előző hozzászólások alapján is szándékosan tartják távol magukat a munkától, ne támogassuk, mert ez morálisan tönkreteszik mindazokat, amik minimálbérért egész nap dolgoznak, éjjel-nappal jönnek föl Borsod megyéből, Nógrád megyéből, Heves megyéből Budapestre dolgozni, és amit hazavisznek, az viszont vajmi kevés. Éppen ezért nagyon elhibázott volt a 2006-os szociálistörvény-változtatásuk, amikor is végképp szinte azonos szintre hozták a munkából szerezhető jövedelmet a szociális segélyből szerezhető jövedelemmel. Éppen ezért nagyon nagy várakozással és örömmel is fogadtuk és támogatjuk azt a célt, hogy igenis ezen változtatni kell, mert hosszú távon ez így tovább nem mehet.
Mi az, amit, azt hiszem, mi is úgy gondolunk, és önök is úgy gondolnak, és amiben egyetérthetünk? Nem is kérdés, hogy a célja az kell legyen hosszú távon, hogy az elsődleges munkaerőpiacra, amennyire lehet, visszaintegráljuk ezeket az embereket. Kérdés persze, hogy aki már tényleg elszokott a munkától, aki már régen kiesett a munkából, azt lehet-e. Kérdés, hogy olyan helyzetben, mint amiben most van az ország - amely sokkal rosszabb, mint a környezetünkben lévő országok -, mi lesz azokkal az emberekkel, akik most válnak első munkanélkülivé. Azt hiszem, erre nem is adhat választ ez a mostani törvényjavaslat. Viszont a gond az, hogy ővelük ugyanúgy kell foglalkozni, mert a végén egymással fognak versengeni ezek az emberek, és nem fogja megoldani senkinek sem a problémáját.
Éppen ezért, amit mi kritizálunk és hibának tartunk, egyértelműen kijön a módosító javaslatainkból. Hibának tartjuk, hogy igazából nem sikerült elválasztani a munkából szerzett jövedelmet a segélyezetti létben maradók jövedelmétől. Ha valaki hat órában megy el minimálbérért dolgozni, az - miniszter asszony meg szocialista képviselőtársaim, önök is tudják - szinte semmi, Czomba képviselő úr mondta, hogy negyven-egynéhány ezer forint, amit hazavisz. Ehhez képest, ha megkapja a jelenlegi 28 500 forintnyi segélyt, támogatást, azt mondja, hogy ez neki bőven elég, de közben elmegy feketemunkára, ugyanott van. Semmivel sem mentünk előrébb, és megint csak azokat bosszantjuk, akik egyébként elmennek dolgozni.
A másik nagy terület, amit önök megcéloztak - és én értem is gondolatát, amikor átbeszéltük magunk között, azt mondtuk, hogy jogos is -, az oktatásra helyezni a hangsúlyt. Én még azt is elfogadom, hogy kijelöltek körülbelül 8-10 ezer főt, akikről azt mondják, hogy érdemes lenne elvégeztetni velük az iskolát, hogy azután valamilyen szakképzésben vagy bármi másban részt vehessenek, és így kaphassanak munkát.
Csak ennél sokkal szomorúbb a helyzet, és azt kell mondanom, hogy ezzel a megcélzott dologgal önök tulajdonképpen egy hétfejű sárkány ellen harcolnak, ami nem hétfejű sárkány, hanem sokkal többfejű. Mert ha levágnák az egyik fejét, egy olyan fejet vágnának le egyébként, ami azt jelentené, hogy azok az emberek, akik eddig nem tudták elvégezni 35 éves korukig az általános iskolát, most hirtelen el fogják végezni. Itt vagy a magyar alapfokú oktatással volt nagyon nagy baj, és akkor ott kéne számon kérni, vagy pedig ez egy naivitás. Mert azért milyen az, amikor már 16-18 éves, nagyobb gyerekek ülnek ott, inkább pontosítok, 16 éves gyerekek ülnek ott egy 12 éves gyerekkel? És milyen az, amit nekem egy polgármester mondott, hogy a szexuális életéről egy 16 éves gyerek éppen fölvilágosítja a 12 éves gyereket? Nem érdemes csóválnia a fejét, képviselőtársam, mert ez a mai valóság. Amikor olyan embereket szeretnének visszaültetni az iskolapadba, akik eddig sem tudták elvégezni, az bizony elég nehéz lesz, meg elég küzdelmes dolog lesz.
Arról nem is beszélve, hogy a statisztikák véleményem szerint csalókák. A tavalyi KSH-felmérés szerint - megdöbbentő a szám, amit írtak, először nem akartam elhinni - ma Magyarországon közel 40 ezer ember nem végezte el az általános iskola egy osztályát sem. Közel 40 ezer ember. Azt hittem, hogy rosszul látok. Utána megnéztem a korcsoportot is, és közel fele ennek az óriási tömegnek 60 év alatti. Óriási szám! Tehát ők egy osztályt se végeztek el. Ha tovább nézzük a statisztikákat, még szomorúbb a helyzet.
Ezekkel az emberekkel szerintem nagyon nehéz általános iskolát elvégeztetni, azt mondani neki, hogy végezd el, mert utána lesz munkád. Hiszen akinek általános iskolai végzettsége van, már az se kap munkát, már sokszor az sem, akinek érettségije van. Ha nincs a kezében valamilyen szakma, ha nincs a kezében valami olyan tudás, amit valamilyen módon a kezébe lehet adni, és fölfogadják a munkahelyeken, akár önkormányzatoknál, akár pedig a vállalkozók, nem fog menni. Éppen ezért én ezt a küzdelmet nagyon tiszteletreméltónak tartom, de összességében itt kellene ülni az oktatási miniszternek, és válaszolni arra, hogy hogyan akarják a sárkány többi fejét, amit kitermel - csúnya szóval, elnézést ezért a szóért -, mert ha az általános iskolákból kijön évente 95-100 ezer gyermek, és azok közül 5-10-15 ezer nem végzi el az általános iskolát, vagy pedig úgy végzi el, hogy az nem igazán tudás, akkor mit érünk el. Igazából - nem akarom csúnya szóval mondani - nem sokra mentünk.
A harmadik terület, amit szeretnék önöknek jelezni, az, hogy ha Magyarországon valaki megkapja a segélyét - és ez egy nagyon szomorú helyzet -, sokszor valóban nem a gyermekre vagy nem a családra fordítja, hanem valamilyen módon eltűnik. Béki Gabriella képviselőtársunk utalt is erre a kérdésre. Borzalmas. Vagy a játéktermekben, vagy az alkoholban eltűnik, és nem oda jut, ahova kell. Tehát mi mindenképpen arra javaslatot teszünk - nem is kérdés, hogy ezt fontosnak tartjuk -, hogy ha már segélyt adunk, ha már a köz az adójával fizet valamilyen módon, támogatja a rászorultakat, akkor az tényleg odajusson a rászorultakhoz, magyarán minél több természetbeni támogatást kapjanak a segélyezettek. Azt gondolom, ez a magyar termelőknek is fontos, a magyar iparnak is fontos, és a magyar embereknek, akik itt dolgoznak, Magyarországon, azoknak is fontos. Önnek mint munkaügyi miniszternek is fontos szerintem, hogy minél több embert tudjunk megtartani a foglalkoztatásban, és minél kevesebben veszítsék el az állásukat.
Éppen ezért, tisztelt hölgyeim és uraim - nem szeretném tovább ragozni, mert nagyon késő van -, nagyon nagy kár, hogy ezt a vitát nem többen, már ilyen fáradtan, ahogy itt vagyunk tizen-egynéhányan, folytatjuk. Jó lett volna, ha sokkal nagyobb lehetőséget kapott volna erre az Országgyűlés, mert nagyon fontos javaslat.
(23.30)
Ezzel kezdtem, hogy a miniszter asszony is megtisztelt a jelenlétével, még a fél 12-es késői órában is itt ül közöttünk.
Mi azt kérjük, és annyit tudunk mondani, amit az előttem szóló Kovács Zoltán képviselőtársam vagy a többiek is mondtak: mi nagyon szeretnénk támogatni, de akkor kérném szépen, hogy önök is vegyék komolyan azt a gondolatot, amit egyik képviselőtársuk mondott, hogy együtt, közösen alkossuk meg ezt a törvényt, és fogadjuk el. Mi nagyon szívesen támogatjuk.
Éppen ezért benyújtottunk több tucat módosító indítványt, úgy néztük egyébként, ahogy az önökét is átvizsgáltuk, hogy van, ami szigorúbb, mint az önök módosító indítványa, van, ami pedig enyhébb. Szerintem meg lehet találni a közös utat, meg lehet találni a jó célt, és azután pedig tudomásul kell venni azt, hogy végül is ennek a törvénynek a főpróbája a gyakorlatban fog eldőlni. Tehát bármilyen jó módosító indítványokat is tesz az ellenzék, önök is, vagy próbálják így hagyni, a gyakorlatban fog eldőlni, de azért mégis azok a módosító indítványok, amelyeket mi beterjesztettünk, mind a gyakorlatból jönnek, mind olyan polgármesterek, illetve szociális területen dolgozó szakemberek mondták, akik értenek ehhez a területhez, vagy pedig persze munkaügyi emberek, foglalkoztatással foglalkozó emberek.
Ezért javaslatainkat, amennyiben a miniszter asszony, illetve a kormánypárti többség tudja támogatni - holnap már a bizottságokban szavazni fogunk egy-két helyen erről -, akkor nagyon kérjük, hogy támogassák, mert mi is úgy gondoljuk, hogy a cél érdekében ebben az esetben tudjuk támogatni a törvényt.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
