LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A mai felszólalásom címe az lenne, hogy “Rekviem egy falusi hitoktatóért”. E Ház falai között nagyon sok hírességről megemlékeztünk valamilyen alkalomból. Úgy gondolom, hogy most, amikor az előttem felszólaló is a közoktatással foglalkozott, nem szabad elmennünk a mellett a mínuszos hír mellett, ami végigszaladt az országos sajtón néhány héttel ezelőtt, amely szerint Sáregresnél az intercity személygépkocsival ütközött, amelynek során egy nő megsérült. Nagyon sajnálatos volt, hogy a netpolgárok ezen felbuzdulva gyorsan párhuzamot vontak a hölgy autóvezetők, a szőke hölgyek és a vasúti átjáró kapcsolatrendszeréről, és igen goromba bejegyzésekkel illették ezt a hírt. Goromba bejegyzésekkel illették akkor, amikor nem tudták, hogy mi áll e mögött a hír mögött, ki szenvedte el ezt a balesetet, és mit jelent a vidéki ember, a vidéki életközösség és oktatás számára egy falusi hitoktató.
Ez a falusi hitoktató egy családotthon-hálózatban olyan gyerekekkel foglalkozott, akik különösen veszélyeztetettek voltak, és a családi körből ki kellett őket vonni. Ez a falusi hitoktató képes volt a szabadnapján ezek közül a gyerekek közül néhányat hazavinni, hogy családi körben el tudjanak költeni egy szombati vagy vasárnapi ebédet, esetlegesen vacsorát. És foglalkozott közösségteremtéssel egy egész kistérségben, járt faluról falura, bejárt a városba, hittanórákat tartott, táborokat szervezett, és megtett mindent annak érdekében, hogy minél tartalmasabb legyen az egyre sivárodó vidéki, falusi, kisvárosi gyerekek élete. Juttatás nélkül foglalkozott mindazokkal, akik arra rászorultak voltak, és juttatás nélkül foglalkozott mindazokkal, akik nem voltak rászorulók. Ennek a tevékenységnek az volt a csodálatos része, hogy közösséget tudott teremteni olyanok között, akik szegények voltak, és olyanok között, akik tehetősebbek.
(8.20)
Közösséggé tudta kovácsolni a falu, a falvak gyerekközösségét, a fiatalságát, és tudott segíteni az időseken is. Egyetlen hitoktatóról beszélek most, de higgyék el, tisztelt képviselőtársaim, a mai Magyarország 3200 településének jelentős részén dolgozik ilyen hitoktató úgy, hogy közben senki nem veszi észre a munkájukat, csak a közvetlen környezetük, akik együtt élnek velük, akik megkapják tőlük a segítséget. A fizikai segítséget, hogy elviszi az idős nénit az orvoshoz, a lelki segítséget, a lelki támaszt, vagy pedig a fiatalok nevelésében az iskolával való együttműködés során a helyes mentális fejlődés irányába tudja terelni az oktatást.
Tisztelt Képviselőtársaim! A felszólalásomnak az volt az indoka, hogy néhány héttel ezelőtt Sáregresen eltemették Szabó Magdolna hitoktatót, aki mindösszesen 37 évet élt, és egy buta kis komplikáció okozta a sérülései mellett a halálát. Ő már ott szolgál, ahova szeretett volna jutni világéletében, ő már ott van, amire buzdította a fiatalokat, a gyerekeket és az időseket. Úgy gondolom, megér a parlamentben néhány percet elgondolkodnunk azon, hogy mit tudnak tenni értünk ezek az emberek, mit tudott tenni Sárbogárd kistérségért Szabó Magdika, aki nyugodjon békében!
Köszönöm, hogy meghallgattak.
