DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! A vitában elhangzottak kapcsán szeretnék szólni a helyi önkormányzattal kapcsolatos néhány felvetésről. Nagyon egyetértek mindazokkal, akik úgy fogalmaztak a vitában, hogy az állampolgárok elvárják a helyi közszolgáltatásokat, az önkormányzatok pedig mindent megtesznek mozgásterük keretein belül ezen elvárásoknak eleget tenni. Teljesen természetes dolog, hogy az önkormányzatok mint fenntartók számba veszik az igényeket, ezeket ütköztetik a lehetőségekkel. Előttük is ott van minden döntéshozó dilemmája, az ötletek, javaslatok, igények sora végtelen. A számukra elvehető pénzforrások viszont mindig felsőkorlátosak. Tudni kell tehát súlypontokat képezni és a prioritások mentén dönteni a súlyosabb ügyek javára, esetleg más igények elhalasztásával. Így teszünk a mindennapokban, a családban és természetesen a tágabb közösség szintjén is.
Ahogy önök előtt is ismert, az önkormányzatok minden évben a parlamenti benyújtással egyidejűleg megismerik a költségvetés tervezetét, a következő évi koncepciókat erre építik, illetve költségvetésüket az Országgyűlés által elfogadott költségvetési törvény ismeretében állítják össze. Nyilván nem korlátok nélkül költik a pénzt, de ha szükséges, és megvan rá a megfelelő háttér, idegen források igénybevételét is felvállalják.
Elérkeztünk a kötvénykibocsátás problémájához. Hadd tegyem egyértelművé: véleményünk szerint a kötvénykibocsátás egyaránt lehet helyes és helytelen. A fő kérdés az, hogy mi a célja. Amennyiben a fejlesztések forrásául szolgál, az önkormányzatok gazdálkodásában ennek megbecsült helye van. Egy tényszám: a helyi önkormányzatok 2007-ben mintegy 180 milliárd forint értékű kötvényt bocsátottak ki. E kötvénykibocsátási dömpingnek köszönhetően az önkormányzatok a 2007. év végéig bankbetétben elhelyezett megtakarításai közel 140 milliárd forinttal, a kincstárjegyállományuk pedig 7 milliárd forinttal haladta meg a 2006. évi záró állományt, vagyis nem igazolt ezáltal az általános eladósodás teóriája.
Néhány ellenzéki képviselő az elmúlt héten az önkormányzati közszolgáltatások 2007. évi kényszerű csökkentéséről beszélt. Ezzel kapcsolatban legalább két dologra kell felhívnom a Ház figyelmét. Az a megfogalmazás, hogy az önkormányzati intézményi szolgáltatások drámaian szűkültek, sommás, és nem fedi a valóságot. Nézzük elsőként például a szociális szolgáltatásokat, amelyek fenntartásához az önkormányzatok 2007-ben az előző évivel azonosan, csaknem 98 milliárd forint költségvetési támogatással számolhattak. Az ellátottak száma 190 ezer fő volt, az előző évivel szintén azonos. Ezen belül az alapellátásban részesülők száma ha kismértékben is, de nőtt. Ez nyilvánvalóan annak is köszönhető volt, hogy a valamennyi települést érintő, kötelezően ellátandó szociális étkeztetéshez és a kétezer lakosságszámnál nagyobb településeken kötelező házi segítségnyújtáshoz kapcsolódó normatíva összege kiemelt mértékben, 15 százalékkal, illetve 6,4 százalékkal nőtt.
Az önkormányzatokat megillető közoktatási célú hozzájárulások, támogatások annyiban szűkültek, amennyiben csökkent az ágazat kiadási igénye, azaz a pedagógusok heti kötelező óraszámemelése következtében. A költségvetési szabályozás más oldalról viszont több eszközzel is segíti a kisiskolások helyben tartását. Ezek valóban nem az önálló kisiskola fenntartását támogatják bármi áron, hanem elsősorban a társulások keretében racionálisabban megszervezhető intézményrendszer működtetését. Nem iskolabezárás a cél, hanem a jobb szakmai feltételek biztosítása a gyerekek érdekében. Ennek keretében az intézményi társuláshoz társulási hozzájárulás, a többcélú kistérségekhez csatlakozás esetén tagintézményi, kistelepülési, tagintézményi támogatás is igénybe vehető volt és lesz a jövőben is a működőképesség megtartásához.
Kérném az Országgyűlést, hogy a kormány által támogatott módosító indítványok elfogadásával járuljon hozzá a 2007. évi zárszámadás elfogadásához.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
