DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most már hetek óta hallgatom ezt a témát. Nagyon érdekel, évekkel ezelőtt sok hasonló dolgot csináltam, írtam, és valahogy megígértem magamnak, hogy most nem szólok hozzá, mert szeretném megtanulni, amit ettől az Országgyűléstől megtanulhatok.
Most csupán azért kértem szót, hogy elmondjam az észrevételemet, hogy ez a téma téma marad számunkra, ami törvényalkotás most születik, ez valamerre előrelépés és valami haladás. De ahogy érződik, hogy ugyanannyi ablak és ajtó ki is nyílik, amennyi becsukódik vagy megoldódik. És ehhez adnék hozzá néhány szót, hogy amikor majd ez a törvény módosításra kerül - tudom, nem illik ilyet mondani, mert mi jó törvényeket alkotunk, és az úgy lesz, kőbe van vésve, de hadd prófétáljam, legyen szabad, hogy ez a törvény majd módosításra kerül, azért is, amit képviselőtársam itt mondott, meg azért is, amit a kormánypárti képviselők is mondtak -, akkor gondoljunk majd arra, hogy a civil szféra és az állami, közületi és magánszféra a magyar fogalomrendszerben és még a nyelvben is kicsit összefolynak. Általában a nyugati világban van a magán és az állami. Az állami nem szükségképpen a központi állam, az lehet az önkormányzat is, de az egy kormányzati, a másik pedig egy magán. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
A cél az, hogy minél több magánkezdeményezés legyen ebben a szférában. Tehát a törvény, a mi törvényünk is akkor lesz majd optimális, amikor inspirál minél több magánrészvételt és kezdeményezést.
Köszönöm, elnök úr.
