FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! És ha még hozzáteszem, hogy az általános vita során meg jelentős részben a részletes vitát folytattuk le, akkor még kacifántosabb a történet, ha visszaemlékeznek képviselőtársaim, mert konkrét módosító indítványokról beszéltünk jelentős részben végig.
Én most visszatérnék a részletes vita menetéhez, és az ajánláspontok szerint, illetve a benyújtott módosító javaslatokhoz szeretnék néhány dolgot még hozzáfűzni azzal, hogy természetesen Szabóné Müller Timea képviselőtársammal jelentős részben egyetértve, és nem szeretném mindazt elismételni, amit ő már az MSZP képviselőcsoportja által támogatott és benyújtott módosító javaslatokról elmondott.
Kezdeném kettő kapcsolódó módosító javaslattal, amit én benyújtottam ma, már csak azért is, hogy el ne felejtsük. Ugyanis megállapodtunk ebben a bizonyos létszámdologban a bizottsági ülésen. Úgy tapasztaltam, és ma is erről szólt a vita, hogy az eredeti létszámkereteket állítsuk vissza, tehát ez az 5-11 fő kapcsolódó módosítóként bent van. Ha ebben egyetértésre tudunk jutni, akkor - egyébként a vitából is látszik - a nem olyan nagyon sok vitapontból már egyet megoldottunk.
Még egyet szeretnék mondani: eddig nem került be a módosító javaslatok közé az egyébként a civil egyeztetés során felmerült és azért elég jelentős felvetés, miszerint a törvénymódosító javaslat most azt mondja, hogy kizárólag elektor választható a kollégiumokba, illetőleg a tanácsba, hogy tekintsünk el ettől a változtatástól, ha mondhatom így szépen, és maradjon az eredeti törvényszöveg és az eredeti törvényalkotói szándék, hogy az elektorok választanak, de a választhatók köre szélesebb, az elektorok belátása szerint olyan szakember is kerülhessen akár a kollégiumokba, akár a tanácsba, akit ők az elektori körön kívül erre alkalmasnak tartanak. Azt hiszem, hogy ebben nagyjából meg voltunk állapodva - mondom csúnyán magyarul.
Hadd ne mondjak ajánlásszámot, mert az én kezemben még a tervezet van, Pettkó képviselő úr pedig már a visszavontakkal átalakított ajánlásból dolgozott. Tehát a régi, a tervezet száma szerint szeretném kezdeni, nem térek ki mindegyik módosító javaslatra konkrétan, csak néhányat említenék én is. Tehát a létszámra vonatkozó, Balog Zoltán és Bíró Ildikó képviselőtársunk által benyújtott módosítóra nem mondanám azt, hogy elutasítottuk, hanem éppen abban maradtunk, hogy maradjon meg az a tágabb kör és lehetőség, mármint az 5-11 fő, és az azt jelenti, hogy a tanácsnak és a rendszernek lesz módja arra, hogy a saját maga által elhatározott döntési struktúrához a saját maga elvárásai vagy jó belátása szerint tudjon létszámot hozzárendelni. Tehát ez szerintem rendben van.
A jogorvoslat kérdése. Való igaz, teljesen egyetértettünk, de azért erről érdemi vita volt akár a civil szervezetek képviselőivel, akár a minisztérium képviselőivel és a tanács egyes tagjaival is, hogy ugyanis ezt a bizonyos fellebbezési lehetőséget a beszámolónál alkalmazzuk csak, ami a törvényjavaslatban van, vagy kerüljön be már a pályázatokkal kapcsolatos kollégiumi döntések után is az a lehetőség, hogy a kollégiumi tag, a tanácstag, illetőleg az érintett civil szervezet 30 napon belül fellebbezhet, és utána megint x napon belül történik valami.
(21.00)
Erre azt mondják a szakemberek - de ez egy érdemi szakmai kérdés, azt hiszem -, hogy óvatosan, mert ez jól hangzik, nagyon civilbarát, pályázóbarát eljárásnak tűnik, csak olyan elképesztő mértékben képes elnyújtani a döntések megszületésének időtartamát, ami többet árt a civileknek, mint amennyi hasznot hozhat.
Ugyanis addig, amíg nincsenek véglegesítve a döntések, addig nem indulhat el a szerződéskötések időszaka, és nem lehet a pénzeket kiutalni. Én ezt így értettem, és ezt méltányolható, elfogadható álláspontnak tartom. Tehát azt mondom, hogy természetesen kell a jogorvoslati lehetőség, természetesen egyetértek azzal, ahogy ez a beszámolóknál érvényesül, de inkább maradjunk annál a javaslatnál, ami ugyancsak elhangzott itt, a Házban elhangzott, hogy tipikusan olyan esetekre, amikor a kezelő szerv hibázik - rossz adatrögzítés vagy valamit nem intéznek pontosan -, olyan méltányossági lehetőségek legyenek jogorvoslatként, amit viszont a rendeletben lehet szabályozni, és nem a törvényben.
Megint azt mondom, itt tehát nem arról van szó, hogy úgymond lesöpörtük a javaslatot. Mi, akik itt a törvényhozásban - én nem is olyan nagyon régen - már némi tapasztalatot szereztünk, tudjuk, hogy többnyire úgy szoktak kialakulni a jogszabályok és a jogszabály-módosítások is, hogy elkezdünk gondolkodni valamilyen cél megvalósításán, és utána kapcsolódó módosítókkal és bizottsági módosítókkal - ha erre szükség van - kialakul a végére a helyes. De ennél a módosító javaslatnál típusosan, úgy vélem, hogy az eredetileg benyújtott törvénymódosítás elég a törvényben, és az egyéb problémák pedig szabályozhatók a rendeletben, illetőleg magában a tanácsnak és a kollégiumoknak a gyakorlatában is. De természetesen vitatkozhatunk mindenről, és ha meg tudjuk győzni egymást, és ebben majd, gondolom, még lesz módunk az előterjesztővel is konzultálni, ez módosulhat.
Az összeférhetetlenség kérdéséről majd’ minden elhangzott. Egyébként Pettkó képviselő úrnak mondom, hogy az a módosító javaslat, amit benyújtott, nem a pártdelegáltakra vonatkozik, meg ami bent van, hanem mindenkire. Tehát olyan még nincs az asztalunkon, hogy a pártképviselők ne lehessenek a kollégium és a tanács tagjai, de ha lesz az asztalunkon, én nagyon határozottan tiltakozni fogok, mert nem igaz, hogy csak pártszínekben bejutott pártképviselők pártoskodnak az önkormányzatokban, ezt mindenki pontosan tudja. Vannak kvázi pártként, fedőszervezetként működő civilek számos önkormányzatban, nem beszélve arról, hogy ahogy a koalíciók megalakulnak az önkormányzati testületekben, a civil szervezetek jelentős része máris lelepleződik, hogy pontosan milyen politikai irányultsága van. Szívem szerint - mondom még egyszer, ebben van személyes különvéleményem még a frakción belül is -, bár megértem azt, amit a civil szervezetek és különösen a kistelepülések mondanak, én a teljes szétválasztással értenék egyet. De látom a másik oldal érveit is, és azt mondom, hogy félúton valahol lehetséges volna megállni ebben a kérdésben.
Nagyon kicsit, icipicit hadd térjek el az ajánláspontoktól, mert én ezeket gondoltam kiemelni, illetve még egyet: az új ajánlássorban, azt hiszem, a 17. ez a bizonyos egyszerű többség, minősített többség a testületekben. Ott a bizottságban is már az előterjesztővel voltunk vitában, ha jól emlékszem, mert a szakbizottságban a bizottság többsége támogatta az eredeti javaslat visszaállítását.
Azt szeretném kérni, hogy legyen ez egy olyan kérdés, amiről beszéljünk, mert engem meggyőz az az érvelés, hogy nem olyan sűrű, nem olyan nagy feladat ez, nem beszélve arról, hogy mégiscsak ellenszolgáltatással is jár, önkéntes vállalással. Az önkéntes vállalás is olyan, amit szoktunk teljesíteni. Azt tehát, hogy a tagok felének a szavazata legyen ott egy-egy döntésnél, azt én is fontosnak tartom. Viszont valószínűleg kapcsolódót kell csinálni, mert a módosító javaslat b) pontjára a jogászok azt mondták, hogy sajnos nem lehet a döntésből határozatot csinálni, mert a törvény szövege konzekvensen a döntést használja, de erre államtitkár úr vagy a szakapparátus biztos mond valamit. De én is megfontolandónak tartom, hogy térjünk még vissza a dologra, tekintettel arra is, hogy egyelőre vita van a bizottság és az előterjesztő között. Tehát nemcsak egymás között van vitánk.
Összegezve tehát azt hiszem, hogy kialakítható ez a konszenzus. Hozzáteszem, hogy persze, üljünk le ötpárti egyeztetésre. Ez egy kis bizottság, kevesen foglalkozunk ezzel. Az egész parlamentben pontosan tudjuk, hogy ki az a 8 ember, aki a civilügyekkel ilyen részletesen foglalkozik. A bizottsági vitát is valahol annak fogtam fel, de ha arra van igény, hogy üljünk le külön, mármint pártonként képviselők vagy képviselőcsoport-megbízottak, annak, azt hiszem, nincs akadálya, és meg is állapodhatunk. Megállapodni persze csak akkor tudunk, ha mindenki a megállapodás szándékával ül le. Mert ha jó-jó, de azért mégsem elég jó, mégis más kellene, akkor erre a megállapodásra nem számíthatunk, de nagyon bízom abban, hogy a törvénymódosító javaslatnak meglesz a többsége, és azon a néhány ponton, ahol láthatóan érdemi különbség van - mert az összeférhetetlenségben van érdemi különbség, ebben a bizonyos forgóban van, nem is érdemi, hanem gyökeres különbség az álláspontunkban -, ott pedig valahol meg kell egyeznünk. Nem látom kizártnak azt, hogy ezekben az ügyekben meg tudjunk egyezni.
S végezetül tényleg csak egy félmondattal - mivel nem kértem kétperces hozzászólási lehetőséget - hadd térjek vissza egy dologra. Minden alkalommal eddig elmondtam azt a négy számot, amit most megint el fogok mondani, tisztelt Ékes Ilona képviselő asszony. A civil szervezetek számára - állami költségvetési; állami alatt mindig állami-önkormányzati támogatás áll - működésük első évtizedében, egészen 2003-2004-ig az egyik legnagyobb probléma az volt, mi azzal szembesültünk, hogy állami költségvetési támogatáshoz, működési célú támogatáshoz jutottak hozzá nagyon nehezen. Programfinanszírozás volt, programfinanszírozás általában van, de működési célú támogatásuk nem volt.
Az NCA célkitűzései között, nem véletlenül, minimum 60 százalék a működési célú támogatás az alapvető és a lényeges. Ha azt nézzük az összes hibával, mindennel, ami rossz a rendszerben, hogy 2003-ban 400 millió forintot különített el a költségvetés a civil szervezetek működési támogatására, amit addig a parlament osztott ki, majd 2003-ban a minisztérium egy kvázi civil rendszert próbált ki, és ebből cirka 1000 - nagyságrendet mondok - civil szervezet részesült, döntően nagy fővárosi szervezetek és minimális létszámban vidéki kis szervezetek; és az elmúlt évben az NCA-ból… Tehát még egyszer mondom: 400 millió forint - 1000 szervezet. Az elmúlt évben, 2007-ben az NCA-ból működésre 4,5 milliárd forint jutott több mint 10 ezer szervezetnek működésre. Ezek a számok önmagukért beszélnek. Ez egy olyan hatalmas előrelépés, amire nem mondhatjuk azt, hogy tökéletesen úgy rossz az egész, ahogy van.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
