TATAI-TÓTH ANDRÁS
TATAI-TÓTH ANDRÁS
TATAI-TÓTH ANDRÁS, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási és tudományos bizottság október 29-én tárgyalta meg a beterjesztett törvénymódosítás általános vitára való alkalmasságát, és az MSZP-s és SZDSZ-es képviselők szavazatával, a jelen lévő ellenzéki képviselők tartózkodása mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.
A bizottság ülésén Pokorni Zoltán két pontot tartott aggályosnak az előterjesztésben. Kifejtette, a tervezet átformálná a gazdasági tanácsok eddigi működését, és azzal, hogy a tanács lenne az intézményi költségvetés kizárólagos előterjesztője, patthelyzet alakulhat ki, ami akár működésképtelenséget is előidézhetne az intézményekben. A vagyongazdálkodás kockázatát az egyetemekre a PPP-s konstrukció miatt nehezedő jelentős adóssághalmazban látta. Gondok vannak a folyó költségvetéssel is, jelezte, hozzátéve, a felhalmozási jellegű költségeken keresztül kivihető lenne a vagyon.
Almássy Kornél független képviselő szintén a gazdasági tanácsoknak adandó nagyobb hatáskört kifogásolta. Mint mondta, az Alkotmánybíróság korábbi döntéseivel is össze kellene vetni az előterjesztést. A vagyongazdálkodásra vonatkozó változtatást szintén nem támogatta, mint mondta, ez a PPP-s konstrukció miatt felhalmozott súlyos adósságállomány kezelésére szolgálna.
Én fejtettem ki az MSZP-frakció álláspontját. Az MSZP-frakció minden olyan törekvést támogat, amely jobbá teszi a magyar felsőoktatási rendszert, és a javaslatban szereplő érintett területeknek az a fő feladatuk, hogy jobb körülményeket teremtsenek az oktatáshoz, képzéshez és az egyetemeken folyó tudományos kutatómunkához.
(20.10)
A másik kérdés a minőség mellett a mai egyetemi, főiskolai rendszerünk kapacitása; az évente csaknem 90 ezer hallgató befogadására alkalmas felsőoktatási intézményrendszerünk kapacitását néhány év múlva a százezernél évente kevesebb megszületett gyermek nem fogja tudni betölteni. Nyilvánvaló, hogy a külföldről toborozható tanítványok, hallgatók valamennyit pótolnak, de nyilván nem tekinthető véglegesnek a magyar felsőoktatási rendszer kapacitása. Ebben a vonatkozásban tartottam aggályosnak a vagyongazdálkodás felszabadítását, hiszen azt eredményezhetné, hogy azok az intézmények, amelyek nem tudnak megfelelő számban hallgatót toborozni, felélhetik a rájuk bízott vagyont.
A korábbi miniszter úr ezekre az aggályaimra választ adott a bizottság ülésén, hogy megfelelő garanciákkal ezt meg lehet akadályozni, ugyanakkor mind a négy terület fontosságát én magam is elismerem, tehát foglalkozni kell ezeknek a szabályozásával. Még azt vetettem fel, hogy a rektorok mellett a magyar felsőoktatásban vannak más testületek is, amelyek véleményét és álláspontját még meg kell ismernünk. Már akkor hallatszottak azok a hangok, amelyek kifogásolták az előterjesztést. Az eltelt másfél hét alatt felerősödtek ezek az ellenvetések. Magyar Bálint képviselő úr utalt ezekre a mai előterjesztésében, de mindenképpen indokolt a velük való tárgyalás.
Ezeket a szempontokat figyelembe véve szavaztunk a bizottság ülésén úgy, hogy általános vitára alkalmas a beterjesztett törvényjavaslat, de gyakorlatilag mind a négy elemét, az akkreditáció kérdését, az egyetemek gazdasági társaságainak a kérdését, a gazdasági tanácsok szerepét is és a vagyongazdálkodás kérdését is még szeretnénk részletesen megvitatni a hozzánk közel álló tanácsadói körrel.
Köszönöm szépen.
