BALOGH JÓZSEF
BALOGH JÓZSEF
BALOGH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Aki figyelte akár jelenlevőként, akár a televízió képernyőjén, akár a rádió hullámhosszán az itt elhangzott vitát, gondolom, sok érdekességet hallott, sok pozitív és negatív véleménnyel találkozhatott, tehát sok minden elhangzott. Én úgy gondolom, hogy valamennyiünknek az a feladata, hogy az itt elhangzott véleményekből kiszűrje, hasznosítsa azokat az akár ellenzéki kritikákat, jó szándékú, jobbító javaslatokat, amelyek ezt a költségvetést jobbá tehetik, és amelyek végül is az ország helyzetének stabilizálását elősegítik.
(12.20)
A sokféle vélemény közül számomra az teljesen nyilvánvaló volt, hogy senki sem vonta kétségbe a nemzetközi pénzügyi válságból adódó nehézségeket, mint ahogy azt is elismerték általában, a kormánypárt is elismerte, hogy a pénzügyi világválságból fakadóan azok a gyengeségek, hiányosságok, amelyek a magyar költségvetést, akár a magyar gazdaságpolitikát jellemzik, hozzájárultak ahhoz, hogy valóban egy kicsit az átlagosnál nehezebb helyzetbe került az ország. De azzal a véleménnyel nem tudok egyetérteni, hogy ez a költségvetés nem tükrözi egy átfogó javaslat formájában a teendőket, amely megjelöli a feladatokat úgy, hogy melyek azok a körülmények, amelyek miatt vissza kell lépnünk, melyek azok a programok, amelyeket meg kell védenünk, és melyek azok a szűk lehetőségek, de végül is lehetőségek, amelyek tekintetében előbbre tudunk lépni, és hosszabb távú programjaink megalapozását is elkezdhetjük. Én igenis észlelem, tapasztalom, hogy a költségvetésnek megvan ez a hármas tagozódása, a kényszerű visszalépés, a stabilizálás, az eredmények megmentése, valamint a szolid előrelépés lehetősége is.
Néhány dolgot azért hadd mondjak! Tállai képviselőtársunk, aki a Fidesz kitűnő pénzügyi szakembere, nyilván olyan dolgokat mondott el, ami az ő álláspontját támasztja alá. Ezt hadd egészítsem ki olyan nemzetközi összehasonlítással, ami viszont a mi álláspontunkat támasztja alá. A minap megkeresett egy hosszú évtizedek óta Németországban élő nagyon jó házaspár ismerősöm, akik figyelik a magyarországi eseményeket. Kommentárként hozzáfűzik, hogy igen, ők, akik közalkalmazottak, köztisztviselők, nemrégiben részesültek olyan döntésben, hogy a 13. havi jutalmukat 50 százalékra mérsékelték. Igaz, hogy nálunk ez a jövő évi költségvetésben 100 százalékban jelentkezik, de hozzáteszem, hogy Magyarország mégsem Németország, de igenis a jobb helyzetben lévő, gazdagabb Németország is rákényszerült egy ilyen 50 százalékos csökkentésre, olyan kommentárral, ezt utánuk mondom, hogy valószínűleg néhány év alatt az egészet meg kívánják szüntetni, mert ekkora jóléti programok finanszírozására még a gazdag Németország sem képes.
A másik: ha valaki olvasta a nemzetközi pénzügyi szervezetek véleményét, ők már évek óta mondogatják, hogy Magyarország jószándékúan, de olyan jóléti programokat hirdetett meg 2002-ben, akár az 50 százalékos közalkalmazotti, köztisztviselői béremelés vagy akár a 13. havi nyugdíj, amit a jó szándékát illetően senki nem von kétségbe, de hogy ez a magyar gazdaság kibírja-e, itt mindig fennálltak a kérdőjelek. Hát igen, amikor a nemzetközi pénzügyi szervezetek elé kerültek ezek a kérdések, hogy most hogyan tudnak rajtunk segíteni az ő feltételeik között, ezekben a kérdésekben való visszalépés ajánlás formájában felmerült. Tehát ez nem egy gonosz kormány ötletelése a nép sanyargatására, hanem kényszerhelyzetben meghozott intézkedés.
Vagy: ugyancsak Tállai képviselőtársunk arra is utalt, hogy mi lesz - Jézus, Mária! - az IMF-hitelek kamataival. Ha figyelt, az Állami Számvevőszék elnöke kifejezetten arra ösztönözte a költségvetés készítőit, hogy lehetőség szerint cseréljék ki az IMF-kölcsönökkel a jelenlegi államkötvények kamatait, hiszen itt 8-10-12 százalékról van szó, az IMF és a Világbank által adományozott vagy kilátásba helyezett hitelek kamata 5-6 százalék. Nem csinálunk rossz üzletet, csak ennek feltételei vannak, amit nyilván a pénzügyi szervek meg is fogalmaznak. Összességében úgy gondolom, hogy a költségvetést ilyen sokrétűségében kell vitatni és megkérdőjelezni.
Néhány gondolatot a helyi önkormányzatokkal kapcsolatban: a helyi önkormányzatok a tervezet szerint összességében mintegy 3500 milliárd forinttal tudnak gazdálkodni, ami nagyon szép szám, de a 3200 önkormányzatra tekintettel nyilván különböző módon érinti ez a lehetőség az önkormányzatokat. Vannak jó helyzetben lévő önkormányzatok, amelyek könnyen átvészelik az ilyen pénzügyi megszorításokat, de az önkormányzatok, főleg a kisebb önkormányzatok többsége tagadhatatlanul nehéz helyzetben van, amire rásegítő intézkedések sorozatával találkozhatunk a költségvetésben. Hozzáteszem, hogy a 3500 milliárd forint 41 százaléka végül is a magyar állam költségvetéséből kerül finanszírozásra, és ez az összeg különféle korrekciós számításokat is figyelembe véve az idei évnél 7,9 százalékkal magasabb.
Hoffmann Rózsa képviselő asszony észrevételeivel kapcsolatban hadd mondjam, hogy ő nagyon szépen felsorolt kényszerűségből csökkentő körülményeket, ugyanakkor én hadd tegyek hozzá néhány olyan példát, ami éppen azt bizonyítja, hogy a lehetőségekhez képest a költségvetési tervezet növeléseket irányoz elő. Tatai-Tóth András képviselőtársam is említette az “Új tudás - műveltség mindenkinek” program összegét. Az önkormányzatoknál az általa említett 29 milliárd forintból mintegy 15,7 milliárd forintos új költségvetési előirányzat is szerepel mint többletlehetőség. Azután az Új Magyarország fejlesztési programban 655 milliárd forint európai uniós forrás érkezik. Ez olyan lehetőség, amit nyilván nyertes pályázatokkal kell kitölteni, és ez az önkormányzatok pénzügyi forrásait azért növeli. A leghátrányosabb helyzetű kistérségek gazdasági felzárkóztatására a költségvetési javaslatban az előző évben tervezett előirányzat a reálérték megőrzése érdekében 4,3 százalékos, azaz mintegy 250 millió forintos emelkedést irányoz elő, méghozzá a három kelet-magyarországi és a dél-dunántúli fejlesztési tanácsok döntési hatáskörében.
Azután a törvényjavaslat az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települési önkormányzatok támogatására 500 millió forinttal növekvő, a tartósan fizetésképtelen helyzetbe kerülő önkormányzatok számára, továbbá a működésképtelen helyi önkormányzatok egyéb támogatásra változatlan nagyságrendű előirányzatot tartalmaz. Ez nem tűnik elegendőnek, ezt meg kell hogy állapítsuk, de az is igaz, hogy számos önkormányzatnál a takarékossági intézkedések elkerülhetetlenek, illetve számos esetben a feladatokat újra kell gondolni vagy át kell ütemezni. Ez a pénzügyi keretcsomag azért igényli az önkormányzatok megfelelő hozzáállását és a lehetséges intézkedések megtételét is.
A szociális és gyermekvédelmi ellátások 2009. évi feladataira 177 milliárd forint normatív hozzájárulást irányoz elő a költségvetési törvényjavaslat, 3,1 százalékkal több ez a 2008. évi előirányzatnál. Összességében a beépített többletek egyenlegeként 5,3 milliárd forinttal ez növelhető. Ami nagyon lényeges, és találkozik számos önkormányzat kezdeményezésével, az “Út a munkához” program fő célja a szociális segélyezés feltételrendszerének átalakítása, a rendszeres szociális segélyen élő, tartósan munkanélküliek számára a munkára ösztönzés és a foglalkoztathatóság javítására. A beterjesztett törvényjavaslat olyan finanszírozási rendszer kialakítására törekszik, amely ösztönzi arra az önkormányzatokat, hogy inkább a közfoglalkoztatást helyezzék előtérbe, mint a segélyezést.
Végül, de nem utolsósorban mélyen egyet tudok érteni Herényi Károly képviselőtársunk ama észrevételével, aki azt mondta, ezek a megszorító intézkedések úgy-ahogy elfogadhatók részéről, de az egésznek a tartós, hosszú távú megalapozása csak úgy képzelhető el, ha azok az elhalasztott, leszavazott vagy meg sem kezdett reformok a későbbiekben, a közeli jövőben elkezdődnek. Mert ezeket a kényszerintézkedések diktálta pénzügyi intézkedéseket akkor lehet tartós folyamattá tenni, ha ezeket alaposan átgondolt reformok is alátámasztják, mert a hosszú távú fejlődésnek csak ezek lehetnek a garanciái. Itt majdnem megtapsoltam Herényi képviselőtársamat, de mert azzal záradékolta mondókáját, hogy ennek ellenére nem támogatja a költségvetés ilyetén történő jóváhagyását, ezért részemről a taps elmaradt.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
(12.30)
