BOTKA LAJOSNÉ
BOTKA LAJOSNÉ
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Televíziónézők! Rádióhallgatók! Ma kezdődött a 2009-es költségvetés általános vitája a parlamentben, és tart még néhány napig, mint hallottuk, 30 órás időkeretben. Ezzel párhuzamosan módosító indítványok születtek, születnek, majd erről döntünk. Ezt követően a részletes vitában újabb órák hosszán át vélemények ismertetésére kerül sor, majd újabb módosító indítványokra, és valamikor december végén elfogadásra kerül a költségvetés.
Arra készültünk hónapokon keresztül, hogy a megszokott forgatókönyv szerint az általános és részletes vitában kormánypárti, ellenzéki képviselők elmondják véleményüket, prioritásaikat, indokolják esetleges igen, illetve nem szavazataikat, és a végén a döntés felelősségében is osztoznak. Ez a forgatókönyv október 9-ével némileg módosult, vagyis a forgatókönyv nem, de a költségvetés és annak elfogadásához való hozzájárulás, az igen vagy a nem gombok megnyomásának a felelőssége egészen más színben, egészen más politikai, gazdasági és felelősségi körben értelmezhető.
Többen szóltak már erről, én ugyan a hozzászólásokat követve úgy érzem, hogy mint ahogy az iskolában nem egyszerre tanuljuk meg az adott ismereteket, itt is egy hosszú tanulási folyamat van, és mint örök optimista pedagógus, egyre kevésbé optimista politikus, abban reménykedem, hogy egyre többen értjük meg ennek a 2009-es költségvetési tárgyalásnak és döntésnek a különleges, az ország szempontjából lényeges jelentőségét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban számtalan alkalommal találkozva választókerületem polgáraival, azt kell önöknek mondanom - gondolom, önöknek is hasonló tapasztalatuk van -, hogy bár a pénzügyi és gazdasági válság rendkívül bonyolult, összetett közgazdasági fogalmakkal operál, az emberek nagyon hamar és könnyen megértették, mi ennek a válságnak az ő életüket is befolyásoló következménye, üzenete, félelme. Újabban én magam is hallok nagyszüleim vagy éppen az idősebb szomszédok történeteiből arról, hogy egy-egy ember hogyan élte meg már élete során, ha ilyen válság közelébe került.
Tegnap a parlament folyosóján hallottam az egyik anekdotát, miszerint a szokásoknak megfelelő szombati esküvő nászajándékából, ami - örömre - sok pénzt jelentett a fiatal párnak, mivel hétvégén zárva voltak annak idején az üzletek, a hétfői bevásárlásnál egy tűkészletre futotta. Rettenetes üzenetek ezek, amelyek ezekből az egyedi történetekből következnek.
És akkor mégis mi a mi dolgunk most a 2009-es költségvetésnek ilyen típusú pénzügyi, gazdasági válság közepette való elfogadása során? Milyen költségvetést terjesztett be a kormány, és milyen költségvetés elfogadását kéri a kormánypárti képviselő a képviselőtársaitól? Olyan költségvetését, amelynek alapvető célja, hogy védjük meg az országot, védjük meg az embereket attól az élethelyzettől, amit az előbb általam említett anekdota, de sajnos igaz történet igazol. A védelem költségvetése, egy olyan költségvetés, amelyben világos prioritásokat üzenünk.
Ezt a költségvetést, miközben a megszorítások minden egyes eleme fáj nekünk, mégis azt kell mondanunk, hogy azért kell vállalni, mert mindenképpen szeretnénk megvédeni a gyermekeink neveléséhez nyújtott támogatást, a családtámogatást, szeretnénk megvédeni azokat az állampolgárokat, akik az elmúlt időszakban spórolva, előrelátóan, betétben helyezték el a pénzeiket, és aggódnak, hogy vajon a gondoskodás, az öngondoskodás megérte-e. Szeretnénk, ha éreznék, hogy igen, mert a betétük, a pénzük, a megspórolt pénzük jó helyen van.
Szeretnénk megvédeni a munkahelyeket, új értékek jelennek meg, a munkahely érték, hiszen aki dolgozni akar és dolgozni tud, ő tudja, ebből tud boldogulni ő és a családja. És természetesen a nyugdíjasokról is szóltak többen. Azt gondolom, a nyugdíjasok értik és érzik, hogy mekkora kockázata lehet annak, ha ez a költségvetés és az ország gazdasági helyzete úgy rendül meg, hogy a nyugdíjuk is veszélybe kerülhet. Meg akarjuk védeni őket.
(13.00)
Mint ahogyan meg szeretnénk védeni, meg akarjuk védeni a nemzeti valutánk értékét. No de hogyan? Sokféle recept lehet, de talán nem túl széles a kínálat; többen beszéltek erről. Egy biztos: súlyos döntéseket kell hoznunk. Ez az egyik, és talán mondhatnám, a kormánypárti képviselők és a kormány felelőssége, hogy e súlyos döntések előkészítését idetárja. De talán a képviselői és parlamenti munkában is súlyos döntéseket kell hozni, mert lehet, hogy a demokratikus játékszabályok újraértelmezésére van szükség.
Ha bajban van egy család vagy bajban volt, mondjuk, egy iskola, mert fogyott a gyereklétszám, és mondjuk, probléma volt valamelyik pedagógussal, jól emlékszem, közösen arra tanítottuk egymást, hogy oldjuk meg belül, és próbáljuk azt kelteni, hogy mi itt jók vagyunk, és bizalom kell ahhoz, hogy hozzánk jöjjenek. És ez eltűrhetetlen magatartás, hogy valaki aztán a szomszédnak azt mondja, hogy nahát, és ha még tudnád, hogy még milyen sok baj van…!
Képviselőtársaim! Magyarország sebezhetősége mindannyiunk számára ismert. Nem öröm, és talán az okokat is részben magunkban is kereshetjük. De az biztos, hogy Magyarország e válságból akkor fog tudni kikerülni, ha saját erőfeszítéseit abba az irányba összpontosítja, ami azt jelenti, hogy ebben az országban politikai, társadalmi garanciák vannak a jövőt illetően; hogy a befektetők, a pénzüket idehozók, a nekünk segíteni akarók vagy a velünk együttműködni szándékozók bennünk kiszámítható partnert látnak. Én tehát azt mondom, hogy ez a költségvetés a bizalom költségvetése is kell hogy legyen, a garanciák és a hosszabb távú felelősségvállalás költségvetése. Miért mondom ezt?
A 2009-es költségvetés, csakúgy, mint a 2008-as, bár látszólag egy dátumhoz kötődik, de hatásai több évre is megjelenhetnek, hiszen a 2008-as költségvetésünkben is hoztunk olyan döntéseket - mily bölcsen, és mennyire örülök, hogy ezt a döntést meghoztuk! -, hogy a 2008. szeptember 1-jétől kezdődő tanév költségvetését 2009. augusztus 31-éig fogadtuk el. Képviselőtársaim, ez azt jelenti, hogy a jelenleg iskolába, óvodába járó gyerekek intézményei tanévre biztosított költségvetéssel rendelkeznek. Tehát a most meghozott döntéseink egy része 2010-2011-ben is hatással lehet az itt élő emberek életére és az intézményeink működésére is, önkormányzatokra és gazdasági szervezetekre is. Így aztán még inkább azt gondolom, hogy a formális és hagyományos ellenzéki-kormánypárti szerepek újragondolása szükségszerű. Nagyon remélem, hogy a következő hetek e közös tanulást eredményezik.
Engedjék meg, hogy szóljak arról, a 2009-es költségvetés tervezésekor a jelenlegi helyzetben is van egy terület, az oktatás területe, amelyről már többen szóltak, az “Új tudás” program révén, amely a 2009-es költségvetés kedvezményezettje. Több mint 60 ezer pedagógus, osztályfőnök pótlékemelésével üzenjük, hogy fontos nekünk az a nevelőmunka, amelyet végeznek. Több tízezer pedagógus számára pedig azért jelenthet többletbért a 2009-es költségvetés “Új tudás” programja, mert elismerjük, milyen nehéz körülmények között dolgoznak sajátos nevelési igényű gyermekek oktatásával.
De ugyanez a 2009-es költségvetés - erről bizonyára kevesebben szólnak, de remélem, észre tetszettek venni - a Miniszterelnöki Hivatal fejezetében a nemzetpolitikánk költségvetési forrásával a határon túl élő magyar szervezetek, intézmények, fiatalok és idősek számára elegendő, a 2008-as szinthez mérhető szintű támogatást nyújt; hogy a nemzeti jelentőségű, határon túl működő intézmények pontosan tudják, már 2008-ban megismerték, milyen mértékű támogatásra számíthatnak. Hogy közel 200 ezer határon túl élő magyar fiatal számára továbbra is biztosítunk ösztöndíjat azért, hogy szülőhelyükön magyar tannyelvű iskolákban tanulhassanak, s hogy a magyarországi tanulmányi versenyeken, magyarországi kulturális programokon való részvételüket is támogatja ez a költségvetés. A határon túl dolgozó magyar anyanyelvű pedagógusok továbbképzését, s talán ebben a parlamentben mindenki érti, ha azt mondom, hogy a magyar nyelvű, határon túl készülő tankönyvek szakmai, nyelvi helyességét is biztosító forrással is rendelkezünk. Hogy a határon túli felsőoktatási intézmények programfinanszírozásával, velük megállapodott módon biztosítjuk a működésükhöz szükséges feltételeket. Hogy a schengeni határ következményeképpen a Vajdaságból és Ukrajnából magyarigazolvánnyal rendelkező magyarjaink beutazását az anyaországba támogatjuk. Hogy a Szülőföld Alap 2 milliárd forintja továbbra is rendelkezésre áll. És folytathatnám a sort.
Képviselőtársaim, olyan értékek ezek, amelyek a nehézségek ellenére is azt igénylik, hogy mindannyiunk támogatásával 2009-re legyen ennek az országnak érvényes költségvetése. Ehhez kérem az önök együttműködését. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
