DEMENDI LÁSZLÓ
DEMENDI LÁSZLÓ
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tudjuk: Gyurcsány a hibás.
Tisztelt Tállai Képviselő Úr! Gyurcsány Ferenc szakértéséből meghallgattuk. Azt gondolom, hogy ez kevésbé tartozik a 2009. évi költségvetéshez. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Úgy van!) Ön mint a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség egyik vezető gazdasági és pénzügyi szakembere, azt gondolom, hogy ettől többet hozzá tudna tenni a 2009. évi költségvetéshez. Azt tanácsolom önnek, hogy a további vitában ebben serénykedjen. Azt gondolom, hogy ez a stílus viszi oda az országot, ahova viszi meg ahova vitte. Ezen változtassunk! A nyugodt hangnem többet ér; és nem biztos, hogy azért, mert a hangomat fölemelem, attól nekem igazam van. (Taps az MSZP padsoraiban.)
Különösképpen igaz ez most, amikor a 2009. évi költségvetés kapcsán - de minden évben így van ez - a költségvetés nem más, mint egy társadalom lehetőségeinek, szükségleteinek számbavétele, összehangolása. A lehetőségek és a szükségletek egyensúlyra törekedő meghatározásában általában a szükségletek megfogalmazása nagyobb egyetértésben lehetséges itt a parlamenti törvényalkotási folyamatban is, míg a lehetőségek meghatározása felelősséggel, átgondolt korlátok figyelembevételével, tudomásulvétele mellett - természetesen - általában nagyobb vitát okoz. Igen, ma úgy látjuk, hogy a 2009. évi költségvetésben mostanság, ugye - a korlátok nemcsak hogy egyszerűen korlátok, hanem egész egyszerűen nagyon kemény kényszerek sokasága. Ezen kényszerek sokasága bizony azt jelenti, hogy nem vagyunk felhőtlenül boldogok egy ilyen költségvetés tárgyalásakor. A kényszerek hatása alatt kell most a költségvetést megalkotnunk.
A mozgásterünk kisebb, mint bármikor. De felelősséggel és összefogással, úgy gondoljuk, meg tudjuk ezt csinálni. Felelősséggel kell keresnünk a kitörési pontokat; azokat az ország objektív adottságaiból fakadó kitörési pontokat és lehetőségeket, amelyek azzá válhatnak, ha mi azokat azzá tesszük. Ezek közül a teljesség igénye nélkül, engedjék meg, hogy hadd szóljak egy általam annak vélt és annak ítélt ilyen kitörési pontról: ez a magyar agrárgazdaság és élelmiszeripar.
(12.00)
A magyar agrárgazdaság és élelmiszeripar nemcsak a múlt miatt, hanem a jelen valóban objektív statisztikai számai miatt erre alkalmas lehet. Ennek azonban egy piaci oldalról alátámasztott termelésvezérlés kell hogy az alapja legyen a jövőben, mégpedig a meglévő, illetve a folyamatosan bővítendő keleti irányú piacok szükségleteinek a kielégítése. Az elmúlt években a keleti irányú piacokon a magyar agrár- és élelmiszeripar részesedése folyamatosan nőtt, de korántsem olyan mértékben, mint amilyenre az ország lehetőségei predesztinálnák azt.
A parlament előtt lévő 2009. évi költségvetésből legalább három olyan fő célt lehet kiolvasni, amelynek követése ezt a kitörési pontot szintén alátámasztja. Nézzük, melyik ez a három szerintem! Az egyik ilyen a bővülő exportpiacok és a hazai fogyasztók egészséges élelmiszerekkel történő ellátása. A második a vidéken élők jövedelembiztonságának és megélhetésének javítása. A harmadik, hogy a közösségi agrárpolitika keretében Magyarország számára rendelkezésre álló ágazati és vidékfejlesztési források lehívását maximalizálni tudjuk, de ez önmagában még kevés; annak célszerű és eredményes felhasználásáról is gondoskodjuk.
Mit jelent a bővülő exportpiacok egészséges élelmiszerekkel történő ellátása a költségvetés összefüggésében? Igen, a verseny nagyon kemény és kíméletlen. A mai külső körülmények és korlátok miatt valóban úgy gondoljuk, és ez a költségvetésben is meg kell hogy jelenjen, hogy a piachoz juttatás és a pénzhez juttatás egyetemleges felelősséggel feltétel, mert enélkül az elkövetkezendő évben a piac szereplői nem fognak tudni megállni.
Nézzük a másodikat, amely a vidéken élők jövedelembiztonságának és megélhetésének javítását jelenti! Igen, a munkahelyek megőrzése e tekintetben nagyon fontos. Ennek is meg kell jelennie a költségvetésben azáltal, hogy az agrár- és vidékfejlesztési kifizetések azokhoz az életkörülmény-javításokhoz, amelyek vidéken ma nem megfelelők, hozzájáruljanak, és itt nemcsak az agrárgazdaságban dolgozó usque 200 ezer alkalmazottra, hanem a több százezer önfoglalkoztatóra is gondolnunk kell, mert ezeknek is meg kell maradniuk ahhoz, hogy nagy munkaerő-piaci krízis ne alakuljon ki.
A harmadik a társfinanszírozás biztosítása az EU-s források lehívására. A költségvetésben a tagállami forrás biztosítva van. A 2009. évi költségvetés, az agrár- és vidékfejlesztési költségvetés 480 milliárd forintos nagyságrend. Ennek a növekedése a 2008. évihez képest kizárólag az európai uniós többletforrásokból adódik, ez a közel 51 milliárd forintos nagyságrend, de a társfinanszírozás, a nemzeti önrész biztosítva van a költségvetésben. Önmagában bizony még ez sem elegendő, mert ezeket a forrásokat, ezeket a feladatokat egy olyan intézményrendszerrel kell lebonyolítani, amely hatékonyan alkalmas arra, hogy a feladatot elvégezve ezt közvetítse. Azt kell hogy mondjam, a 2006. évi 15 888 fős létszámhoz képest 2009-ben 13 021 fő a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetében tervezett létszám. Egy olyan komoly és nagy átszervezésen esett át a minisztérium, amely nyilvánvalóan járt bizonyos fajta költségcsökkentéssel is, de azt is megállapíthatjuk, hogy a beterjesztett költségvetés e tekintetben számos kockázati elemet tartalmaz jelenleg.
Itt szeretnék rátérni azokra a további korlátokra, amelyekről a mai viszonyok között el szoktunk feledkezni, vagy egy kicsit háttérbe szorul. Ezek nem a külső korlátok, nem a világgazdasági válság, nem a pénzügyi válság, hanem a mi saját belső korlátaink, mert, igen tisztelt képviselőtársaim, ilyenek is vannak. Ezeket a korlátokat kellene nekünk átlépni ahhoz, hogy olyan struktúraváltoztatásokat tudjunk eszközölni a költségvetésben, amely azt eredményezi, hogy ebből a költségvetésből ki kell jönni.
Itt három dologra hadd hívjam fel a figyelmet! Az intézményi feladatok végrehajtásában végre-valahára egyszer abban az irányban kellene mennünk, hogy a szolgáltató közigazgatás hatékonyabban jelenjen meg. Akkor, amikor itt sokan a parlamentben is az állam feladatának, szerepvállalásának a nagyságrendjét átértékelnék, akkor figyelmükbe ajánlom mindannyiunknak, saját magunknak is, hogy a gazdaság szereplőinek a részvételével működő, önkormányzati elven működő, törvényi alapon létrehozott gazdasági önkormányzatok, a gazdasági kamarák az elmúlt tíz évben állóvízben maradtak. Indokolt e feltételrendszer megváltoztatása, indokolt, hogy a gazdaság szereplőinek ügyét maguk a gazdaság szereplői egyre nagyobb mértékben végezzék.
A második: valamelyik vezérszónoki hozzászólásban is elhangzott, igen, a 2009. évi költségvetésben a tartalékok növelése szükséges. Szükséges azért, mert ezen ágazatban is előre nem látható piaci és más tényezők okozhatnak olyan gondokat, amelyekre fel kell készülni.
Harmadikként: a szakmai célkitűzések megvalósításában bizonyosan kellene egy olyan szemléletváltozás is, amely a cselekvő hétköznapokat hozza el magunknak. Változtatni kell azon, hogy mit hogyan nem lehet megoldani. Át kell változtatni arra, hogy mit hogyan lehet megoldani. El kellene érnünk, hogy a gazdaság szereplői, a piaci szereplők itt, Magyarországon ne elsősorban egymást akarják a víz alá nyomni, hanem egymással összefogva, karöltve, külső piacokon egymást erősítve jelenjenek meg. Ezeknek a belső korlátoknak az átlépése és a tartalékok feltárása segíthet bennünket abban, hogy a 2009. évi költségvetést végre tudjuk majd hajtani.
E módosítások és változtatások után a 2009. évi költségvetés elfogadását javaslom. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
