DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Ebben a 30 percben hét kérdéskörről szeretnék beszélni, ezt a hét kérdést előre is vetítem azért, hogy a mondandóm valamivel könnyebben követhető legyen. Először arról a költségvetési tervezési folyamról fogok szólni, azt jogilag elemezni, ami előttünk van. Másodszor beszélni fogok a költségvetési koncepciók változásáról néhány tényszám említésével. Harmadikként azt kísérlem meg bemutatni, hogy mi van ma a világban, és ezzel szemben mi van nálunk. Negyedszer arról fogok beszélni, hogy milyen színben tünteti fel magát az ország miniszterelnöke, és ezzel szemben mi a valóság őkörülötte. Ötödszörre arról fogok beszélni, hogy a bajok ellenére mi az, amit még mindig nem tesz a kormány. Hatodszorra fel fogom idézni az ÁSZ-nak, a Számvevőszéknek a véleményét, annak a leglényegesebb megállapításait. És hetedikként ellenzéki képviselőként - mondjuk - elvárásokat fogalmazok meg a kormánnyal szemben, nem minthogyha ezzel kapcsolatban olyan nagy illúzióim lennének.
Nézzük azt, hogy mi az, ami előttünk van, amit úgy jellemeztem, hogy egy költségvetési folyam. Ilyennel még nem találkoztunk a magyar parlament rendszerében, hogy nem egy beterjesztett költségvetésről tárgyalunk. Egy mozgó költségvetés van előttünk, igazán azt sem tudjuk, hogy miről beszélünk. Mi a tényhelyzet? A kormány határidőre, szeptember végére beterjesztette a költségvetési tervezetét, megjegyzem, előtte határidőre beterjesztette azokat az adótörvényeket, amelyekkel a költségvetés bevételi oldalát kívánta megalapozni. Azóta - rögzítsük! - ezeket az adótörvényeket már visszavonta, egypár nappal ezelőtt új adócsomagot terjesztett be. Tehát a bevételi oldal sincs elfogadva, mi pedig arról a költségvetésről beszélünk, ami előttünk sincs. Az ÁSZ a törvényi kötelezettségének megfelelően természetesen az eredetileg beterjesztett költségvetést véleményezte, majd amikor az ÁSZ azt gondolta, hogy túl van a munkáján, akkor azzal szembesült, hogy a kormány azt a költségvetését visszavonta. A kormány október 14-én beterjesztett egy második számú költségvetést, az ÁSZ a lehetetlent megoldva napok alatt véleményezte ezt a költségvetést is; majd az összes országgyűlési képviselő az ÁSZ-szal együtt azt vette észre, hogy már a második költségvetés - ami jogi értelemben ma előttünk van, mert más nincs előttünk - is tarthatatlan, és egy harmadikról beszélünk, egy olyan előterjesztésről, amelyet pénteken kaptak meg a parlamenti képviselők. Ezt jogi értelemben úgy lehet értékelni, hogy ez egy vélemény, egy javaslat, a Pénzügyminisztérium javaslata, hogy majd az Országgyűlés ennek a javaslatnak megfelelően alakítsa át a második költségvetést, és hozza létre gyakorlatilag a 2009. év költségvetését.
A parlament költségvetési bizottságában október 28-án, kedden tárgyaltuk a költségvetést. Ott ellenzéki képviselőként az volt a javaslatunk, megértjük azokat a nehézségeket, amelyek a világgazdaságban jelentkeztek, és megértjük azt, hogy a másodiknak beterjesztett költségvetés számai semmilyen szinten nem tarthatók, ezért azokat át kell írni; a tiszta megoldás az: a kormány vonja vissza a második költségvetését, és terjesszen be egy olyan költségvetést, amely a valós és reálisnak tekinthető számokat tartalmazza. Arról is biztosítottuk a kormányt, hogy ez semmifajta késedelmet nem fog jelenteni, a normál időben, a tegnapi és a mai napon meg tudjuk kezdeni a költségvetés tárgyalását.
(9.50)
Ez tiszta viszonyokat teremtett volna, mert akkor egyértelműen tudtuk volna, hogy miről beszélünk. Ezt a kormány nem fogadta el, gondolom, az már túl nagy presztízsveszteség volt neki, hogy a szeptember végi költségvetési koncepcióját vissza kellett vonni, és ez történne a második tervezettel is, ezért ezt nem fogadta el, és inkább ezzel a kétes sikerű megoldással kísérletezett, amit itt az előbb jellemeztem.
Mi ennek a következménye jogi értelemben? Tudjuk jól, hogy a Házszabály 120. § (3) bekezdése a különleges házszabályi eljárások között szabályozza a költségvetés készítésének folyamatát, és a Házszabály azt mondja, hogy bevételt, kiadást, hiányt és általános tartalékot érintő számok kapcsán módosító indítványokat csak a költségvetési bizottság nyújthat be. Veres János pénzügyminiszter úr, amikor ezen a 28-ai, keddi költségvetési bizottsági ülésen volt, akkor ő úgy fogalmazott - meg lehet nézni a jegyzőkönyvben, hogy ne legyen kérdéses senkinek -, az, amit a Pénzügyminisztérium javasol, egy módosító indítványként be fog kerülni a Ház elé, és ha kell, ő, Veres János, országgyűlési képviselő fogja ezt beterjeszteni. Hát akkor figyelmeztessük itt Veres János országgyűlési képviselőt, egyébként pénzügyminisztert, hogy a Házszabály neki erre nem ad lehetőséget, ezeknek a számoknak az átírására csak a költségvetési bizottságnak van lehetősége.
Abban a költségvetési bizottságban ennek a kormánynak kisebbsége van, és abban a költségvetési bizottságban nagyon jelentős kritika érte azokat a tervezeteket, az utolsót is, ami alapján át akarják írni a költségvetést. Ezek után kíváncsi leszek, hogy ezt a jogi feladványt hogyan fogja megoldani a kormány. Persze az elképzelhető, hogy a jövő héten, a költségvetési bizottsági ülésen én naiv ellenzéki képviselő mégis azzal találkozom, hogy egy kormánypárti képviselő és egy másik ellenzékinek gondolt képviselő mégis felismeri a kormány javaslatainak nagyszerűségét, és megkísérli beterjeszteni ezt a parlamentnek, és a költségvetési bizottság ennek többséget ad. Jogilag akkor ez a kérdés megoldható, de Veres Jánost figyelmeztetem arra, hogy neki nincs lehetősége arra, hogy a saját javaslatai alapján átírja a költségvetést.
Az, ami előttünk van, az a költségvetési javaslat kalkulál 1,2 százalék növekedéssel, az eredeti 3 százalék növekedéssel kalkulált. Az eredeti, a szeptember végi 2,4 százaléknyi reálbér-növekedéssel kalkulált, ami előttünk van jogi értelemben, az már nem kalkulál reálbér-növekedéssel. A valóság persze ennél szomorúbb lesz, erre majd még később kitérek.
Egy mondatot itt még a jogi eszmefuttatásaimnál: azt is rögzítenünk kell, hogy az, amit az ÁSZ-szal szemben csinál ilyen szempontból a kormány - bár az ÁSZ nem tud mit tenni ellene -, az az ÁSZ jogainak a kiüresítése. Jogszabály, törvény rögzíti azt, hogy költségvetést az ÁSZ véleménye nélkül nem lehet tárgyalni. Nyilvánvalóan az ÁSZ a lehetetlent is megpróbálja megoldani, de tudjuk jól, hogy ezek olyan vélemények, amit az ÁSZ le tud tenni, amit persze egy hétvége alatt meg lehet tenni, hogyha megfeszítve dolgozik az apparátus, és valamit elénk tesz. Nem ez a jogalkotói szándék, tisztelt Lendvai képviselő asszony, amikor az ÁSZ véleményével kell tárgyalnunk ezt a költségvetést. Még egyszer mondom, ez ennek a jognak csak a kiüresítése, amire itt a gyakorlatot folytatjuk.
Nézzük a második kérdéskört, néhány tényszámadatot arról a költségvetésfolyamról, amely előttünk van. Először is egy október 9-ei napot kell felemlegetnem, amit a kormányzat által adott brosúrák alapján egyfajta fekete csütörtökként emlegetnek. Ez a fekete csütörtök józanítja ki a kormányt, mert ekkor tapasztalja a kormány először azt, hogy a magyar állampapírok, amelyeket a kormány felkínál, amin keresztül a hiányt finanszírozni akarja, az nem kell senkinek, még jelentős felár árán se vásárolja meg senki; itt ijed meg a kormány, és változtat a koncepciókon.
Október 9-e előtt a kormány azt gondolta, hogy a költségvetéssel majd versenyképességet növel, egyensúlyt javít, és egy fenntartható pályán működteti a költségvetést. Sőt, azt is megfogalmazta még október 9-e előtt, hogy az életkörülmények tartósan és gyorsuló ütemben közelítsenek az Európai Unió átlagához. Ez egy kívánatos cél, államtitkár úr, közöljük nyugodtan a televíziónézőkkel, hogy ez a költségvetési tervezet, amit mi majd tárgyalunk és el fogunk fogadni, az ezért a harmadik célért az égvilágon semmit nem tesz, meg se kísérli. Ma már csak mi van napirenden? Pénzügyi stabilitás és esetleg a munkahelyek megőrzése; hozzáteszem, százezer munkahely, százezer munkahely van veszélyben, hogy mindenki értse a baj nagyságát.
Ha nézzük a makroszámokat, ezekre már utaltam, az eredeti koncepció 3 százalék növekedéssel kalkulált. Hol vannak ezek a szép idők? - pedig csak szeptember végét írtunk akkor. Jogi értelemben, ami előttünk van, az 1,2 százalékos növekedéssel kalkulál, és ami majd bedolgozásra kerül valamilyen módon a költségvetésbe, az már 1 százalék recesszióval, csökkenéssel kalkulál. Ez azt jelenti, hogy szeptember vége óta a növekedést 4 százalékkal korrigáltuk lefelé.
A háztartások fogyasztása: eredetileg kalkulált a kormány 1,9 százalék növekedéssel, ami előttünk van, az 0,3 százalék növekedéssel kalkulál, és ami a valóság lesz, az 3,1 százalék csökkenés. Az export 8 százalékról 3,9 százalékra esik vissza, a beruházások a valamikor tervezett 6 százalékról visszamennek 0,9 százalékra. A reálbér, amiről beszéltem: az optimista verzió szeptember végén azt ígérte az országnak, hogy növekedik a reálbér 2,4 százalékkal; ami valószínűsíthető, az minimum 2,7 százalék reálbércsökkenés. Az államháztartás hiánya, amit a kormány kommunikál, kétségtelenül ez az egyetlen olyan tényadat, ami kedvezően alakul, mert a 2009-es költségvetés - nem is az eredetileg tervezett szerint - 3,2 százalékban határozná meg az államháztartás hiányát, hanem ez csökkenne 2,6 százalékra. Hogyha abszolút számokban határozzuk meg az államháztartás tervezett hiányát, akkor a szeptemberi koncepció még 975 milliárddal kalkulál, a majd elfogadandó 783 milliárddal kalkulál.
Egy érdekes számsor vagy egy érdekes megállapítás van előttem: a bajok ellenére mi az, ami nem változik, mondja a kormány, és utána felsorol mindent, ami természetesen változik. Tehát a bajok ellenére a kormány szerint nem változik a szociálpolitika rendszere. A nyugdíjemelés 3,1 százalékos lesz, igaz, hogy 4,5 százalék inflációval kalkulálunk, igaz, hogy eredetileg reálbér-növekedéssel kalkuláltunk, de ezt mégis úgy kalkulálják, semmi nem változik, mert 3,1 százalékkal növekednek a nyugdíjak. Nem úgy növekednek, ahogy Lendvai Ildikó szerette volna, és mindannyian szerettük volna, hanem a kényszerek mozgatják a lehetőségeinket. A 13. havi nyugdíj: igen, nem tűnik el teljes egészében, 80 ezer forintban maximálják, ez azt jelenti, hogy másfél millió ember fogja megszenvedni ezeket a döntéseket. (Korózs Lajos: Ez nem igaz!)
A családi pótlék állítólag nem változik, mert 4,5 százalékkal emelkedik, igaz, hogy hozzá kell tenni azt, hogy de csak szeptember 1-jétől, addig nem változik. Folytatódik a nyugdíjkorrekció, igaz a terveinknek megfelelően, de majd csak szeptember 1-jétől, és ez van úgy kommunikálva, hogy ezek a dolgok változatlanul megmaradtak. Kalkulál a kormány nyilvánvalóan tartalékokkal: az általános tartalék 56 milliárd, a céltartalék 69 milliárd, stabilitási tartalék 78 milliárd, ez összesen több mint 200 milliárd forint. Hozzáteszem, hogy az ÁSZ azt a bizonytalanságot látva, ami a világgazdaságban van, és azt a még nagyobb bizonytalanságot látva, ami a mi költségvetésünkben van, ezeket a tartalékokat kevésnek gondolja, és félek, hogy újra az ÁSZ-nak lesz igaza.
A harmadik kérdéskör, mi van a világban, és mi van velünk, először mit gondoltunk magunkról, hol fogunk állni 2009-ben. Kósa Lajos képviselőtársam már utalt arra a reklámkampányra, amit önök folytattak újságokban meg óriásplakátokon, a vízen úszó hattyú elkezd emelkedni, mi is emelkedünk 2010-ben. Szólt már államtitkár úr a hattyúnak, hogy tévedés, nem emelkedünk? (Keller László: Letakartuk a hattyút.) Vagy szóltak azoknak a Népszabadságot vagy más újságokat olvasó újságolvasóknak, hogy nincsen emelkedés? Szerintem erre a reklámkampányra azért még költhetnének pénzt, bár ezeknek a költségeknek a visszafogását ígérik. (Dr. Vojnik Mária: Nem költünk rá egy fillért sem.) A hattyút valamilyen mentőcsónakba kellene tenni, mert ebben az országban ez a hattyú is képes elsüllyedni, nemhogy a magyar vállalkozások vagy azok a családok, akiket ez a költségvetési pozíció érinteni fog.
Tehát nem az a kérdés, hogy emelkedünk-e, mert erre lehetőség sincs, a kérdés csak az, hogy tudunk-e egy olyan költségvetési helyzetet előidézni 2009-ben, hogy legalább az elsüllyedésünket megakadályozzuk.
(10.00)
A világban mi az, ami történik? Mert persze a világgazdasági válság nyilvánvalóan érinti a világ minden egyes országát. Az európai országokban, a civilizált világban azt látjuk, hogy pénzt és levegőt próbálnak adni a gazdaságnak, a bankrendszeren keresztül és vállalkozásösztönzéseken keresztül lépéseket tesznek azért, hogy túléljék ezt a nehéz recessziós helyzetet, ami valószínűleg elhúzódó lesz, és ránk köszönt. Mi van ezzel szemben nálunk? 2002 óta folytatunk egy rendkívül elhibázott gazdaságpolitikát, ezt többé-kevésbé ma már egyébként a szocialista képviselők is beismerik, Lendvai Ildikó vezérszónokként is adott hangot ilyen megjegyzéseknek. (Keller László: Erőteljesen támogattátok ezt.)
A pénzügyi válság csak arra volt jó, hogy ezt a lehetetlen gazdaságpolitikát, amit önök folytatnak 2002 óta, egyszerűen felnagyítja. Nem a pénzügyi válság okozza nekünk a gondokat, okozna az is, ha minden jól ment volna, a gondjaink abból vannak, hogy itt 2002 óta minden ki van forgatva. 2002 óta önök megduplázták, azaz hat év alatt megduplázták az ország adósságállományát, lehetetlen mértékig emelték az adóterhelést - már szintén szóba került, hogy Belgium után ez nálunk a legmagasabb az Európai Unióban -, a hiányt a csillagokig vitték fel. Újra emlékeztetem önöket, hogy 11,6 százalék volt az államháztartás hiánya 2006 nyarán, amikor a parlament rendkívüli ülésén korrigálta a korábbi adócsökkentő döntéseit, és adókat emelt, becsapva ezzel a választókat. Azóta ezt a hiányt, ahogy elismertem, rendkívül eredményesen és nagy léptékben sikerült önöknek csökkenteni. A munkanélküliség növekedett ezek alatt az évek alatt, a reálbérek természetesen csökkentek. A jegybanki alapkamat - nem a jegybank hibájából - a lehető legmagasabb Európában. A jegybank csak követi a gazdaság folyamatait, nem a jegybankot kell ezért hibáztatni, hanem a kormány gazdaságpolitikáját.
Mit tudott volna csinálni a lakosság ebben az időben, amikor élnie kell? Természetes módon hitelekhez nyúlt, forint- és devizaalapú hitelekhez 6900 milliárd forint értékben már 2008-ban. Így érkeztünk el az államcsőd veszélyéhez. Október 9-éről, a fekete csütörtökről már beszéltem. A tőzsde zuhant, a forint ingadozott, és többnyire gyengült. Önök ezzel azt érték el, és ezt itt újra ki kell mondani, főleg akkor, amikor közpénzügyi törvényekben gondolkodunk - egyébként ezért is kellene közpénzügyi törvényeket csinálni, csak más mezőben, mint ahogy azt önök tervezik -, hogy önök a felelőtlenségükkel a vállalkozások és a családok egzisztenciális és pénzügyi biztonságát megingatták. Egy pénzügyi csomagnak akkor van csak értelme, közpénzügyi csomagnak, ha az valamilyen módon beér az alkotmányba, úgy, ahogy ezt egyébként a köztársasági elnök is elvárná tőlünk, és valamilyen módon ezt a pénzügyi biztonságát garantálná az embereknek, amilyen pénzügyi biztonsággal ma semmilyen módon nem rendelkeznek.
Mi az, amit önök csinálnak, szemben a nyugat-európai megoldásokkal? Megteremtik 25 milliárd dollár felvételének lehetőségét. Elismerem, hogy ezt gyorsan tették, ez a kormány teljesítménye. A Valutaalaphoz, az Európai Unióhoz és a Világbankhoz fordultak. Ezt a tettüket úgy kommunikálják: nagyszerű a kormány teljesítménye, mert elhárították a pénzügyi csődöt, elhárították az ország fizetésképtelenségét. Ezt elismerem, ez tényleg teljesítmény, elhárították pillanatnyilag azt a csődöt, amit önök idéztek elő. Ez egy kétes dicsőség, amit mi ilyen szempontból elértünk. Jól tudjuk, hogy a Valutaalap elsősorban harmadik világbeli és fejlődő országoknak fog hitelezni, ezt a bélyeget soha nem moshatjuk le magunkról, hogy mi európai uniós tagállamként először kényszerültünk arra, hogy a Valutaalaphoz forduljunk mondjuk, Ukrajnával és Pakisztánnal együtt egy csoportban.
Azonkívül az Európai Unióhoz is fordulnunk kellett, az Európai Uniótól 8,1 milliárd dollár hitel felvételét fogjuk megkapni. Ez azért egy kétes dicsőség, az Európai Uniónak önmagának kevés forrása van ilyen pénzügyi krízisek orvoslására, még mechanizmusa sincs igazán kitaposva az Európai Unió rendszerében, Magyarország az első állam, amely kénytelen ebbe a pénzügyi kosárba is belenyúlni, és mindjárt ennek a kosárnak a felét elvinni. Tehát a rendszer működését, amit eddig meg se tapasztalt az Európai Unió több évtizeden keresztül, azt Magyarországon fogják tesztelni. Ez is a mi dicsőségünk az Európai Unióban.
Ezenkívül még mi az, amit önök csinálnak? Természetesen megszorítanak. A számokat már nem fogom megismételni, amit Kósa képviselőtársam megtett. Én azt mondom, hogy nagy vonalakban majdnem 500 milliárdot fognak megszorítani. Ezek közül persze a legjelentősebbek, amit már a televíziónézők tudnak, a 13. havi megszüntetése a közszférában. Ennek kapcsán csak hadd mondjam önöknek azt, hogy természetesen én se a minisztériumi főtisztviselőkért aggódom - nem örülök egyébként, hogy elvonják a 13. havi fizetésüket -, hanem sokkal inkább a sor végén lévő pedagógusok, orvosok, ápolónők, egészségügyi személyzet 13. havijáért aggódom, akiknek szintén van egy kifeszített családi kasszája, egy kifeszített költségvetése, és bizony nekik erre a 13. havira szükségük volt.
Azt is mondhatnám, egy kicsit az őszödi beszédre utalva, tisztelt államtitkár úr és távollévő miniszterelnök úr, hogy amikor Őszöd kapcsán úgy fogalmazott, hogy hazudtak éjjel-nappal és nem kormányoztak, az állam akkor is működött, mert a közszolgák működtették az államot. Ez egy olyan jól felfogott, jól működő, a maga tehetetlenségi nyomatéka is viszi ezt a rendszert, hogy ha valaki nem kormányoz, akkor is működik a rendszer. Ezek az emberek működtették azt a rendszert, akik most jutalomként megkapják azt, hogy elvonják vagy kénytelenek elvonni a 13. havi fizetésüket.
Ugyanezt teszik a 13. havi nyugdíjak esetében, nem a teljes nyugdíjat vonják el, hanem csak 80 ezer forintban korlátozzák annak kifizetését, és ezzel mintegy másfél millió embertől mégis elvonnak nyugdíjakat, van, aki pedig nem is kapja; aki mondjuk, nem töltötte be a 62. életévét, eddig kapta, a jövőben nem kapja, és még folytatni lehetne a sort.
(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Persze, tesznek önök szimbolikus intézkedéseket, cégvezetőiktől, állami cégvezetőktől egy kis fizetésmegvonás, országgyűlési képviselők, államtitkárok, miniszterek esetében korlátozások, ez mind helyes, de ezek csak szimbolikus lépések, és ennél többre lenne szükség, főleg a felelősök esetében jóval többre lenne szükség.
Egy negyedik kérdéskörben azt ígértem önöknek, hogy arról fogok beszélni, hogy milyen színben tünteti fel magát a miniszterelnök, és ezzel szemben mi a valóság. A miniszterelnök azt kommunikálja: egy független ország miniszterelnökeként, autonóm módon tárgyal a Valutaalappal. Veres János tegnap az expozéjában azt mondta, hogy Magyarország erős, és nem vagyunk egyedül. Ezzel szemben a valóság ennél sokkal inkább árnyaltabb.
A miniszterelnök úr négy okot nevezett meg itt a Delegációs teremben, hogy négy okot lát, amiért Magyarország különösen sebezhető. Azt mondja, hogy hét-nyolc éve kicsik a lakossági megtakarítások, ami tény, és ezek nem fedezik az állam és a vállalatok fizetési igényeit; hat éve jelentősen többletterheket vállal magára a költségvetés, amire nincs fedezete, és ezt hitelből teszi; szerkezeti reformok elmaradtak, mert nagy volt a politikai és társadalmi ellenállás vele, és a lakosság devizában eladósodik. A négy közül melyik az, ami független a kormány tevékenységétől? Vagy tényleg azt gondoljuk, hogy az a megoldás, hogy a lakosságot és a társadalmi ellenállást leckéztetjük és hibáztatjuk azért, mert az ország nem érti meg azokat a lehetetlen törekvéseket, amire ez a most már kisebb székbe szorult kormány törekszik?
Tehát a miniszterelnök mondataival szemben, az ő autonóm tárgyalási lehetőségeivel szemben azt kell rögzítenünk, hogy jogilag kétségtelen, hogy független az ország, de pénzügyileg kiszolgáltatott, és ezért azt is mondhatjuk, hogy a nemzetközi pénzvilág gyámsága alá került. Nem igaz az, hogy az IMF szinte semmifajta feltételt nem támaszt velünk szemben. Jól tudjuk, ahogy ez működni szokott, hogy hosszú napokon keresztül itt volt vagy itt van az IMF küldöttsége, és egyszerűen minden egyes költségvetési tételt egyeztetve fogják a kormány tisztviselőinek kezét, és írják újra a költségvetést. Veres Jánossal ellentétben, aki azt mondja, hogy Magyarország erős, Magyarország gyenge és soha ilyen gyenge nem volt.
Egy kicsit ugyanaz a szituáció velünk is, mint a baranyai Ormánságban. Önök tudnak arról, hogy ott lehetetlen sorban élő emberek azért veszik fel az egyik hitelt, hogy azzal ki tudják fizetni a másikat, az uzsorásoktól. Ez van az Ormánságban. Azok a fizetőképes magyar családok és egzisztenciák, akik más lehetőségekhez jutnak, a devizahitel lehetőségéhez nyúlnak, hogy az életszínvonalukat fenntartsák. A kormány pedig mit csinál? Ahhoz, hogy az egyik hiteltörlesztési lehetőségétől szabaduljon, és ki tudja fizetni, újabb hiteleket vesz fel az IMF-től, az Európai Uniótól és a Világbanktól. Ezek a tények mind azt rögzítik, hogy kiszolgáltatottak vagyunk, és csak sodródunk.
(10.10)
Mi az, amit még most sem tesz a kormány, a baj ellenére? Egyrészt kérdéses az, hogy óvatosan tervez-e. Az Állami Számvevőszéknek vannak olyan megrajzolt makroszámai, amelyek alapján még most is azt mondja, hogy elképzelhető egy ennél rosszabb kifutás is, azaz a mínusz 1 százalékos gazdasági növekedéssel, vagyis csökkenéssel ez tartható.
Meg nem erősített információk szerint - mert a kérdésünkre a pénzügyminiszter tegnap a bizottsági ülésen csak mosolygott - a Valutaalap itt lévő képviselője 2,5 százalékos csökkenést tart reálisnak az 1 százalékos csökkenés helyett. Ha ez így van, és a Valutaalapnak és az ÁSZ-nak lesz igaza, akkor azt kell tudniuk a magyar polgároknak és családoknak, hogy a baj nagyobb, mint amit most felmutatnak, a bajt most csak elleplezik, és a feketeleves még év közben jön.
A kormány tető alá hozott ugyan egy megállapodást a Világbankkal; azt gondoljuk, hogy ezt nyilvánosságra kellene hozni. Ha baj van, akkor az emberek lássanak tisztán, persze. Tegnap a költségvetési bizottságban megértettem azt, hogy azonnal miért nem hozzák nyilvánosságra. De amikor tető alá hozták, amikor aláírták, akkor, azt gondolom, ezt meg kell mutatni a magyar polgároknak, a magyar lakosságnak. Aki addig is kíváncsi valamilyen szinten erre a tervezetre, amit majd elfogadnak, annak azt javaslom, hogy a Pénzügyminisztérium honlapján nézze meg azt a 2-3 oldalt, ami a magyar kormány és a Nemzeti Bank stabilizációs erőfeszítéseiről szól, ott nézze meg a célokat. És ha a három célt megnézi, és megpróbálja értő módon olvasni az ott megfogalmazott célokat, akkor körülbelül azt is tudni fogják, hogy milyen lépéssorok következnek ebből a megállapodásból. Erről idő hiányában beszélni nem tudok.
Tesz-e növekedést megalapozó lépéseket a kormány? Mert felfogásunk szerint ezt kellene tennie, ahogy ezt Nyugat-Európában is teszik. Persze, a kommunikáció szintén előrevetít ilyen lépéseket, mert a miniszterelnök úr azt mondja, hogy majd létrehoznak valamifajta stabilizációs és reformalapot, egyszerűsítik az adórendszert, már rövid távon is csökkenteni fogják a munkabéreken lévő terheket. Korrupcióellenes lépéseket tesznek, ahogy ő fogalmazott: “a legbrutálisabb módon megakadályozzuk a korrupciót”. Hozzáteszem: a kormányzati korrupciót, mert az a legnagyobb az országban. Tényleg brutális lépésekre lesz szükség, és kíváncsian várom országgyűlési képviselőként, hogy mik azok a példák, amiket egyébként most az Egyesült Államoktól tanulunk, ami majd számunkra is meghozza a megoldást. A korrupció felszámolásáért, tisztelt államtitkár úr, tényleg sokat és hathatósan kellene végre tenni.
Ebben a költségvetésben - amit majd el fog fogadni egy valamilyen többség - ilyen irányú lépések, amit tennie kellene az országnak, nincsenek. Persze lehet, hogy ennek az a magyarázata, hogy csak azért nem látom, mert a költségvetésnek nincs meg az a hároméves előretekintése, amit egyébként az államháztartási törvény előír, hogy meg kellene lennie. Amit egyébként az a tervezett megállapodás is tartalmaz, amit a Valutaalappal és az Európai Unióval kötni fogunk, ott újra szigorúan kötelezzük magunkat, hogy a továbbiakban előre tervezünk, előrelátóan tervezünk, nem úgy, ahogy eddig tettük. Kíváncsian várjuk ilyen szempontból a kormány lépéseit.
Mi az, amit az ÁSZ mond? Egyrészt mondtam, hogy a lehetetlent kellett a Számvevőszéknek megoldania. Azt mondja, hogy a kiadási szint tartható lesz, persze ennek társadalmi és gazdasági hatásait senki nem vizsgálta. A bevételi oldal teljesítése bizonytalan. Elsősorban az adóbevételek fognak nem teljesülni sajnos, és az államadósság kezelése fog nehéz feladatot okozni a kormánynak. Az ÁSZ azt mondja, hogy jóval nagyobb lesz a munkanélküliség, mint amivel a kormány kalkulál.
Mi az, amit utolsóként elvárásként megfogalmazhatunk a kormánnyal szemben? Az egyik, amire már utaltam, megértve, hogy nincs lehetősége a kormánynak, hogy azonnal nyilvánosságra hozza, legalábbis a mai jogszabályok értelmében nincs lehetősége, hogy nyilvánosságra hozza az IMF-fel kötendő megállapodást. Egyébként ezt azért nem tudja megtenni, mert előkészítő adatnak mondja a mai titoktartásról szóló törvény, és erre hivatkozva nem teszi meg ezt a kormány. Napokon belül aláírják ezt, kíváncsian várjuk majd, hogy ez meglesz-e, és akkor, amikor az Európai Unióval és a Világbankkal megkötik a megállapodásukat, mert velük külön megállapodást tesznek, azt is hozzák nyilvánosságra, mert mindez a magyar családokra tartozik, ezeket nem lehet eltakarni a családok elől.
Ha már hitel felvételére kényszerül az ország, 25 milliárdnyit teremtettünk meg magunknak - és ne legyen kétségünk, igénybe is fogja venni a kormány ezeket a hitelezési lehetőségeket, mert sajnos rá fog kényszerülni, bizonyos esetben pedig akár indokolt is lehet igénybe venni -, ezért azt mondom - és pozitívum a kormányra nézve, hogy legalábbis valamifajta kötelezettséget már vállalt -, hogy a hitelfelvétel parlamenti ellenőrzés mellett történjen. A kormányt ma erre semmi nem kötelezi.
A költségvetési bizottságban indítványomra mégis elfogadta a kormány azt, és Veres pénzügyminiszter úr ezt tegnap meg is erősítette, hogy negyedévenként eleve behozzák a költségvetési bizottság elé, és adott hitelfelvétel előtt alkalomszerűen is a parlament költségvetési bizottságának lehetősége lesz erre rátekinteni. Ha már a nemzetközi pénzintézetek gyámság alá helyeztek minket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akkor az Országgyűlés is lássa el költségvetési feladatát, és ellenőrizze végre a kormány.
Ez a költségvetés így nem támogatható. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
