DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Különleges törvény a költségvetési törvény a maga speciális eljárásrendjével és különös szabályaival, és ezen túlmenően is sajátosak, szokatlanok azok a körülmények, amelyekkel - érzékelve a körülöttünk kialakuló helyzetet - megismerkedtünk, amilyen menetrendben tárgyaljuk ezt a törvényt. Úgy érzem, mintha egy tükörképet látnék, ahol első látásra minden a helyén van, második szemléletre azért látjuk, hogy ami az egyik oldalon volt, az a másik oldalra került, amik a dolgok elején voltak, azok a végére kerültek, és fordítva.
Hadd kezdjem én is a végén, hadd kezdjem azzal, hogy én meg fogom szavazni a költségvetést. (Horn Gábor: Milyen meglepő kijelentés! - Derültség az SZDSZ soraiban. - Horn Gábor: Bár az igazán meglepő az lett volna, ha azt mondja, hogy nem. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Ennél sokkal kulturáltabb formája is van a véleményelmondásnak, kedves Horn Gábor képviselő úr.
(11.30)
Teszem ezt azért, mert a gazdasági világválság és ezzel összefüggésben Magyarországnak a pénzügyi válság általi érintettsége első számú prioritássá emelte azt, hogy az országnak legyen elfogadott költségvetése.
Természetesen a tartalom sem nélkülözhetetlen. Beszéljünk erről is! A korábbi kétpólusos, fekete-fehér, igen-nem típusú viták szerintem most hátrahagyhatók. Úgy látom, hogy a mai helyzetben valódi, konkrét dolgokról, konkrét ügyekről szóló vitákra is számíthatunk. Ez azért van, mert most már valószínűsége van a dolgoknak, most már kockázatuk van ezeknek a dolgoknak, és ezekre az esélyekre és a veszélyekre tudjuk a költségvetés épületét elhelyezni, fölépíteni.
Ennek az épületnek mik ezek a pillérei, amik tartják? Mi a négy sarka ennek az épületnek?
Gazdasági növekedés. Tudjuk, 2008-ban 1,8 százalékos lesz várható, így év végén már nagyjából tudható módon a gazdasági növekedés, és jövőre 1 százalékos gazdaságcsökkenést irányoz elő a költségvetés. Vannak érvek amellett, hogy ennél jobb legyen a gazdaság növekedése. Látjuk, az Európai Unió az idei 1,4 százalékos növekedését 0,2 százalékosra csökkentette, tehát körülbelül nullára. Láttuk a Számvevőszék makrogazdasági elemző anyagát, amelyben szintén nullaszázalékos növekedést irányozott elő. Érzékeltük, hogy számos ország, amiben a mi exporttevékenységünk célországait lelhetjük fel, ugyanúgy, mint Magyarország az utolsó egy-két hónapban, már hónapok óta, sőt van, amelyik már talán éves szinten is csökkenő ipari termeléssel működik. Látjuk, hogy ezek az exportcélországaink milyen gazdaságösztönző programokat fogadtak el, azt is érzékeljük, hogy a hazai gazdaságban milyen lehetőségek vannak erre, és természetesen gondoljuk, hogy a külföldi befektetők nem fordultak el Magyarországtól. Nem elsősorban a nyugat-európai, amerikai partnerekre, hanem most inkább természetesen az ázsiai, robosztusan fejlődő, még ha az ütemben szintén csökkenő növekedést felmutató országokra gondolok.
Ezek persze azt indokolják, hogy miért legyen mínusz 1-nél nagyobb ez a növekedési szám. Nyilván vannak érvek, hogy miért jó az, és vannak érvek, hogy esetleg miért kellene ennél kisebb növekedéssel számolni. Én azt mondom, a kormány kellő óvatossággal közelítette meg a problémát, ezt az óvatosságot fogadjuk el ebben a számban, ebben az 1 százalékos csökkenésben.
A másik pillér a hiány. Ebben az évben várhatóan 3,4 százalékára csökken a költségvetési hiány a gazdaság termékeinek, GDP-jének százalékos arányában. A jövő esztendőre 2,6 százalékot tervezünk. Én mondom, mert itt már ugyan Herényi képviselő úrnak az államtitkár úr elmondta, de én eredményszemléletű adatokat mondok, a kiadott anyagban természetesen pénzforgalmi szemléletben is megtalálhatók ezek az adatok, amik eltérő értékűek az általam mondottaktól.
Ez tehát azt jelenti, hogy Magyarország betartja a kijelölt konvergenciapályát. Nyilván majd az aktualizált konvergenciaprogram pontosabban meghatározza azokat az egyéb paramétereket, azokat az egyéb számokat, amik miatt, de ettől függetlenül mégis tartható a hiány tekintetében ez a konvergenciaprogram. Összességében ez az irány azt mutatja, hogy az a felzárkózás, az a konvergencia mégiscsak sikeres, ami szükséges ahhoz, hogy belépjünk majd az eurózónába, merthogy az idei 3,4 százalék, amit jogunk van korrigálni, már lehetőséget ad 2009-ben, és nekem ez is a véleményem, hogy már 2009-ben csatlakozzunk az euró előszobájához, az ERM-2 rendszerhez.
A harmadik ilyen elem az államadósság mértéke. Legutóbb talán a zárszámadásnál utaltam arra, hogy sikerült azt a csúcsot, azt a felesleges kerülőt levágnunk az államadósság növekedésében, amit a konvergenciaprogram előirányzott, nemhogy 70 százalék fölé nem mentünk le, hanem körülbelül 66 százalékon sikerült megtartani az államadósságot. A várható ez évi államadósság-mérték 65,5 százaléka lesz a GDP-nek.
Természetesen, és ez a rossz hír benne, az óvatosságnak ára van, és ezt éppen az adósság növekedésében fogjuk megfizetni. A jövő évben ez várhatóan 67,4 százalékra fog emelkedni, ha a számok úgy teljesülnek. A sok pesszimista változat elfogadása közben erre azért hadd mondjam el, hogy én itt egy picit azért optimista szeretnék lenni: remélem, hogy nem ilyen mértékben, megússzuk az államadósság növekedését.
A negyedik ilyen pillér az infláció. Az ez évi inflációs mérték 6,4 százalékra várható, a jövő évi terv 4,5 százalék. Itt azt tudom mondani, hogy az uniós átlagtól mért távolság érdemben nem változik, de egyezően a várt uniós tendenciával, folyamatosan csökkenni fog az infláció mértéke.
Ha ezek azok a szempontok, amelyekre tehát a költségvetés épül, és azok az áldozatok, amiket megfogalmazott a másik oldalon a javaslattevő kormány, Pénzügyminisztérium, akkor azt gondolom, hogy arányban lévőnek kell tekintenünk, mert azt látjuk, hogy az uniós országok sem tudták függetleníteni magukat ezektől a nemzetközi térben jelentkező folyamatoktól, őket sem kerülte el a válság.
Nemcsak Pakisztánnal, nemcsak Belorussziával vagyunk egy körben az IMF-hitel igénylése kapcsán, hanem jobbak vagyunk, mint Izland, mert nekünk nem dőlt össze a pénzügyi piacunk. Nem vagyunk olyanok, mint Dánia sem, mert ők szép csendben kértek jelentős összegeket az Európai Uniótól, hogy kisegítsék a gazdaságukat. De nem vagyunk olyanok, mint Románia, Bulgária vagy Litvánia, mert minket nem minősítettek le a nemzetközi hitelminősítők. Az elmúlt napok éppen azt mutatták, hogy a szomszédunkban lévő országok, ha nem is mindegyik közvetlen szomszédunk, azok bizony átestek ezeken a nem éppen ígéretes minősítési eljárásokon, amik bizony megnehezítik az ő helyzetüket is. Persze, ez nem azt jelenti, mintha örömet kellene hogy okozzon nekünk, hogy nekik se jó, éppen ez a lényeg, hogy az Unióban legyen egy olyan belső kohézió, egy olyan belső szolidaritás, ami nemcsak az eurózóna, hanem az Unió minden tagjának olyan védőernyőt tud nyújtani ilyen esetekben, amely nem kell hogy újszerű eljárásokban, váratlan, ad hoc intézkedésekben megnyilvánuló segítségként jelenjen meg.
Végül lássuk, hogy mi van a dolgok elején, merthogy fordítva kezdtem a hozzászólásomat. Az elmúlt időszakban megtanultunk néhány új szót, és megtanítottuk az embereket ezekre a szavakra. Ez az időszak volt a különállás időszaka, mert mindenki úgy magyarázta ezeket, hogy lehetőleg a másik véleményével szemben. Azt gondolom, hogy most elérkezett az együttműködés időszaka, és rehabilitálni kell, vissza kell emelni a szótárba néhány régi, megkoptatott szót. Mivel erről már elég sok vezérszónok említést tett, azt gondolom, nem is kell nagyon hivatkozni, hogy mik ezek a szavak.
(11.40)
Egyetértek tehát azzal, hogy a költségvetési vitával párhuzamosan beszélnünk kell az önkormányzati rendszer, az államigazgatás, a közigazgatás rendszerének, az egészségügyi rendszer, a nyugdíjrendszer - vagy inkább átfogóan: a jóléti rendszer - problémáinak további átfogó vagy a jelenleginél átfogóbb megoldásáról. Mivel nem tudjuk kikerülni, nem tudjuk megkerülni, szót kell ejtenünk majd a gazdaság növekedésének, a gazdaság egészének valamilyen módon történő beindításáról, ösztönzéséről.
Úgy látom - én úgy látom -, hogy ez a költségvetés alap, erre kell nekünk majd ezt a másik házat is megépíteni, amiben ezek a lehetőségek, ezek a szempontok helyet, otthont találnak.
Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)
