GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Bernáth Ildikó szavait folytatva én azzal kezdeném a mondataimat, hogy Magyarország minden nehézségek ellenére is szép és élhető ország; szép és élhető ország, amelyben tenni akaró emberek sokasága jelenik meg, és hitem szerint mindenki felelősségteljesen próbál a kialakult, aktuális helyzethez illesztetten megtenni mindent, amit meg kell tenni egy ilyen helyzet megoldása érdekében.
Nemzetközi pénzügyi válság az, ami forog és forgott az elmúlt hetekben körülöttünk, és minket is megérintett. A nemzetközi pénzügyi válság tekintetében nyilván új helyzet teremtődött. Ennek az új helyzetnek a figyelembevétele mellett kényszerek születtek, olyan helyzetek, korlátok építődtek, amelyek különféle kockázatokat is szültek. Ennek a jegyében születik a 2009-es költségvetés is. Hozzá szeretném tenni, hogy mindezen születések közepette azért néhány gondolat erejéig ki kell térnem az előbbiekben elmondott statisztikai számadatokra.
Ma Magyarországon akkor, amikor munkanélküliségről, foglalkoztatásról, inaktivitásról beszélünk, a tényszerűség medrében haladva azt kell hogy mondjam, hogy igen, több a regisztrált munkanélküliek száma, mint mondjuk, hat évvel ezelőtt volt, több, mert befogadóbb rendszert működtetünk, mert a szolidaritás működik ebben az országban, nem a kirekesztés irányába megy, hanem a tekintetben, hogy hogyan tud, ha minimálisat is, de ellátottságot biztosítani az emberek számára. A másik oldalról nézve 2002 és 2008 között nem volt olyan esztendő, amelyben a foglalkoztatottak száma ne lett volna több, bármelyik esztendőben, a legrosszabb foglalkoztatási adatokkal bíró esztendőben is, mint amilyen az azt megelőző négy évben, '98 és 2002 között volt. Tehát jobbak voltak a foglalkoztatási számok az elmúlt hat esztendőben, mint az azt megelőző négy esztendőben, és közben mintegy 200 ezer fővel az inaktívak száma is csökkent, ami azt jelenti, hogy közülük nyilván nagyon sokan a munkaerőpiacon és sokan a munkaügyi ellátórendszerekben találták meg a helyüket, egy lépéssel közelebb kerülve a munkaerőpiachoz, különféle támogatásokban részesülve.
Azt kell hogy mondjuk, hogy ha az európai 27-ek sorában említi a képviselő asszony azt, hogy hol állunk, akkor persze a statisztikák mindig megközelítés kérdései. Hiszen - mondok rá egy példát - hogyha tudomásul vesszük azt a sajátosságot, hogy Magyarországon a részmunkaidős foglalkoztatás, mondjuk, nagyon elenyésző, más európai országokban ez kiterjedtebb, és átszámítjuk a teljes munkaidős időalapra a foglalkoztatásban részt vevőket, akkor már messze nem ugyanezt a képet kapjuk. Azt gondolom tehát, hogy megközelítés kérdése, hogy a számokkal hogyan és miképpen kívánunk politizálni. Én azt gondolom, sem így, sem úgy nem érdemes becsapni az embereket, a tényhelyzetet érdemes mindenki elé tárni. De nem is ez a legfontosabb, ez csak azért fontos, hogy lássuk, hol vagyunk.
A legfontosabb sokkal inkább az, hogy egy ilyen helyzetben, amikor a 2009-es költségvetést rakjuk össze, akkor az ország védelméről gondoskodjunk. Ez az ország védelme címszó az én megközelítésemben arról szól, hogy lehetőség szerint minél kisebb veszteségtartalmakat kelljen elkönyvelni egy ilyen nemzetközi pénzügyi válság keretei között, amelynek persze a reálszférában is lehetnek kihatásai. Ez azt jelenti az én számomra, hogy lehetőség szerint minden olyan intézkedést meg kell tenni, amely a ma funkcionáló, működő munkahelyek megtartását célozza, és abban egyetértés van közöttünk, hogy én is úgy látom, úgy gondolom, hogy a KKV-szektort, a mikro-, kis- és középvállalkozásokat érintő felületet jól meg kell tudni közelíteni a különféle áthidaló támogatások rendszerén keresztül, ami arra is módot és lehetőséget ad, hogy ha időszakos jellegű problémák vannak a foglalkoztatás tekintetében addig, amíg krízishelyzet van, akkor ezen időszakos problémák áthidalására legyen utolérhető forrás, ami nem feltétlenül azt kell hogy magával hozza, hogy elengedjék a ma foglalkoztatott embert, a regisztereket látogassák meg ezek az emberek, és utána majd vagy visszakerülnek, vagy nem, hanem ha lehetőség van rá, akkor akár időszakosan csökkentett munkaidejű foglalkoztatás keretei között, de az adott munkáltató keretei között át tudják vészelni a recesszióból fakadó nehézségeket.
De ugyanúgy nyilván nemcsak a munkahelyeket, hanem, mint ahogy említettem, a hazai vállalkozásokat is védeni kell ezen támogatási eszközökön keresztül, hiszen sérülékenyek, sérülékenyebbek talán, mint a multinacionális cégek. Azt gondolom, hogy persze a munkahelyek, a gazdálkodó szervezetek védelme mellett az emberek megtakarított pénzeit is és a forintot is védeni kell, hiszen a pénzügyi, a közgazdasági összefüggések direkt módon is visszahatnak a munka világára. És nem tekintenék el attól sem, hogy szóba hozzam, hogy szerintem az elmúlt esztendők áldozatos munkájának és az ország keretei között sokak áldozatos szerepvállalásának az eredményeként kialakult egyensúlyi helyzet, az elért költségvetési egyensúly védelme is megtörténjen, hiszen az elmúlt két esztendőben nagyon sok áldozatot hozott az ország azért, hogy ez a helyzet életre hívódjék.
Ezek azok a tényezők, ezen kívül mondjuk, a fenntartható nyugdíjrendszer biztosítása és védelme és sok minden egyéb más, amelyekért érdemes egy olyan költségvetés megszülettetésében szerepet vállalni, ami nem egy egyszerű feladat, mint ahogy azt a mai egyeztetések kapcsán is látjuk.
Azt is szeretném érzékeltetni, hogy mindezek mellett vannak olyan tennivalóink is, amelyek tekintetében, mondjuk, a ma munkaerőpiacon nem lévőket érintik meg, azokat, akiket adott esetben hosszú időn keresztül kirekesztettekként, tartós munkanélküliként, rendszeres szociális segélyezettként élték a mindennapjaikat. Itt, azt gondolom, többfajta szerepünk van. Azt gondolom, hogy lépni kell abban is, hogy az ő esetükben egyrészt a készségek, a képességek, másrészt a hajlandóságok tekintetében is meglegyen az indíttatás a vonatkozásban, hogy a munkaerőpiacon szerepet akarjanak játszani. Azt gondolom tehát, hogy olyan változtatások, motivációs eszközök működtetése szükséges, amelyek azt hozzák, hogy ezek az emberek ne kiszolgáltatottan, hanem minél nagyobb részt munkajövedelemből éljék az életüket az elkövetkezendő időszakban. Akik számára pedig első lépésben ez nem biztosítható, azok esetében arról kell gondoskodni - mondjuk, annak okán, hogy 8 általános iskolai végzettséggel sem bírnak -, hogy igen, ezeket az iskolai végzettségeket megszerezhessék, annak érdekében, hogy a későbbiekben a munkaerőpiac által igényelt szakmai sajátosságokat is el tudják sajátítani, hogy a szakmai szükségszerűségeket is a magukévá tudják tenni.
Azt hiszem tehát, hogy az a program, amely az elkövetkező hetekben a parlament elé kerül “Út a munkához” címszó alapján, igenis szoros együttélésben van magának a költségvetésnek a megrajzolásával, hiszen arra próbál ösztönözni, hogy mondjuk, a rendszeres szociális segély keretei között lévő emberek egy jelentős hányada, közel a fele ki tudjon kerülni a másodlagos munkaerőpiacra, hogy ha az elsődlegest közvetlenül nem tudja megérinteni, de a közjellegű feladatok ellátásában mindenképpen szerepet játsszon.
(13.30)
Nem mindegy, hogy kiszolgáltatottként vagy munkajövedelemből tudják az emberek az életüket élni.
Címszavakban: azt gondolom, a Munkaerő-piaci Alapnak nyilván segíteni kell mindezek megvalósulását. Azt hiszem, hogy mivel a recesszió legkiváltképp a leghátrányosabb helyzetű térségeket sújtja és érinti, pozitív diszkriminációknak e tekintetben működni kell. Úgy hiszem, hogy a jövő érdekében példaként a hiányszakmák tekintetében nagyobb támogatási feltételrendszereket kell biztosítani, de akár közvetlen formában, az érintettek vonatkozásában is; példaként olyan szakmunkásösztöndíjak működtetésével, amelyek megmozdítják az érintetteket az efelé való elmozdulás tekintetében. Érdemes tovább növelni a tanulószerződések életre hívását, pont azért, hogy olyan munkaerő-piaci környezetben sajátítsák el a tudást, szerezzék meg a szakmai gyakorlatot, amely a későbbiekben a megélési lehetőségüket biztosítja. És azt hiszem, érdemes elgondolkodni a 2009-10-es akciótervekben foglalt európai források átcsoportosítási szükségszerűségén, mégpedig olyan irányban, amely alapvetően a vállalkozások élénkítését és az olyan típusú állami nagyberuházások működtetését, működésbe hozatalát gyorsítja, ami foglalkoztatásbővítéssel is párosul.
Utolsó mondataim pedig arról szólnak, ami a nemzeti pénzügyi válság időszakában vagy adott esetben a bizonytalannak mondható világgazdasági környezetben való szerepvállalásunkat kell hogy jellemezze. Hiszek abban, hogy összefogással lehet előrelépni. Hiszek abban, hogy a nézetek különbözősége mellett is kell hogy legyenek olyan minimumpontok, amelyek zsinórmértékként politikai kurzusokat is képesek felülírni. Ezekben persze nem egyszerű megszülni a végkövetkeztetéseket, de gondolom, hogy szükségszerű, és ebben gyakorlatilag a 2009-es költségvetés is egy etap, egy bázispont lehet, amely elindíthat ilyen típusú folyamatokat.
Azt gondolom, egy a lényeg: meg kell védenünk az emberek megtakarításait, meg kell védenünk az emberek munkahelyeit, meg kell védenünk a gazdálkodó szervezetek működését annak érdekében, hogy a későbbiekben a fejlődés lehetőségét a továbbiakban biztosítani lehessen.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
