PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomnak két iránya van. Egyrészt a költségvetési törvény keletkezésének körülményei, a megélt változatok, másrészt pedig az európai uniós források tervezése és megjelenése a költségvetésben.
Legyünk jóindulatúak, államtitkár úr, és mondjuk azt, hogy jelenleg a kezünkben tartjuk a jövő évi költségvetés hivatalosan beadott harmadik változatát, amely egyáltalán nem biztos, hogy az utolsó, hiszen a miniszter úr napokban tett nyilatkozata szerint, ha szükség van további módosításokra, akkor a kormány ezt meg is fogja tenni. Államtitkár úr, a baj nem az állandó változtatgatással van, hanem azzal, hogy a kormány nem tudja, mit szeretne. Nincs egységes koncepciója a helyzet kezelésére.
Hallom, retorikájukban most éppen az embereket kívánják megvédeni. A kérdés az, hogy mitől. Az önök politikájával szemben, amelyik idejuttatta a gazdaságot? Hogy éppen munkahelyek szűnnek meg, és új munkahelyek nem tudnak keletkezni? Hogy tömeges elbocsátások várhatók? Az önök miniszterei sorra jósolnak százezres elbocsátásokról, és nem veszik észre, hogy éppen ennek a költségvetésnek kellene biztosítékot jelenteni arra, hogy a helyzetet kezelni tudják, és új munkahelyek létesítése és a meglévők megvédése mindannyiunk közös érdeke kell hogy legyen.
A napokban 800 milliárdos mentőcsomagról hallottunk híreket. A mai eseti bizottsági ülés egyértelműen bemutatta, hogy ez a 800 milliárd nem létezik. Ez a forrás nem új forrás, hanem a meglévőket összegereblyézték, újracsoportosították, majd azt mondják, hogy 800 milliárd áll rendelkezésre a vállalkozások támogatására. Nem áll. A vállalkozások szeretnének ebből a 800 milliárdból részesülni, de nem tudják, hogyan juthatnak hozzá ezekhez a forrásokhoz. Álságos, államtitkár úr, az önök kommunikációja!
Engedje meg, hogy megkérdezzem, a kezünkben lévő tervezet a nyilatkozatok tükrében egyáltalán minek tekinthető. Van másik javaslat is a kalapban, készülnek újabbat előhúzni, vagy ez az igazi és legfőképpen az igaz változata a költségvetésnek? Természetesen ezen mondataimat megerősíti és megalapozza az ÁSZ kritikai észrevétele, amit a költségvetéssel szemben megfogalmazott. Szeretném, ha ön is egyetértene azzal az egy mondattal, hogy a képviselők, főleg az ellenzéki képviselők semmiféleképpen sem másodrendű állampolgárok. Felnőttek vagyunk valamennyien, tudni szeretnénk, hogy mik azok a valós folyamatok, mik azok az okok, amelyek a jelen helyzetig vezettek.
Az önök eddigi elképzelései nemhogy a helyzetet nem kezelik, semmiféle mozgásteret nem mutatnak be; azt mutatják, hogy a kormány kész bármikor, bármilyen körülmények között bármit előhúzni abból a bizonyos kalapból. És még egyet tükröz: semmi sem drága, ha a kommunikációról van szó. Nemrégen dübörgött a gazdaság, még önök hirdettek külföldi újságokban, hogy milyen nagyszerű helyzetben van az ország, majd 3 százalékos eltéréssel is képesek költségvetési változatokat beterjeszteni. Burány Sándor ma éppen azt mondta, hogy egyáltalán válságról sincs szó Magyarországon, mert a GDP pozitív tartományban van.
Ebben az országban a gazdaság sajnos nemhogy dübörög, hanem egyértelműen egy kommunikációs gőzhenger dübörög, és válság ide vagy oda, önök a kommunikáción egyáltalán nem spórolnak. Persze a kommunikációnak is van célja, jelen esetben ez az öntömjénezés, mégpedig a kormányzati munka dicsérete. A miniszterelnök által meghirdetett válságkezelési program, aminek kiváló menedzsere is van a miniszterelnök személyében, cseppet sem zavartatva magát attól a ténytől, hogy éppen az ő kormányzati tevékenysége juttatta az országot ide, 20 milliárdos vagy még nagyobb (Közbeszólás az MSZP soraiból: 25.) hitelfelvételéről zeng a magyar média. Legyen 25 milliárd, legyünk nagyvonalúak, igaza van képviselőtársaimnak; persze ez függ attól, hogy milyen valutában mondjuk ezt az összeget. De önöknek, éppen erről beszélek, egyik nap 800 milliárd, másik nap 1000 milliárd, 20 milliárd vagy éppen 25 milliárd nem tétel, és nemigen foglalkoznak ezzel, ha kommunikációról van szó. És természetesen a média a segítségükre is van.
A másik, amiről szeretnék beszélni, a sokszor emlegetett konvergenciaprogram. A konvergenciaprogrammal nem az a baj, hogy el kell készíteni, persze, a túlzottdeficit-eljárás sem használ ennek az országnak, de mindennek oka és következménye van, amit mindannyiunknak viselni kell, hanem hogy ennek a programnak egyetlenegy célja van, a költségvetési hiány csökkentése. És még ma sem látják be, hogy a költségvetési hiány csökkentése nem lehet kizárólagos prioritása a programnak, hanem mellette növekedési és egyéb prioritásokat is be kellene állítani. Hogy mindezeket miért emeltem ki? Jogos lenne a kérdés. Egyszerűen azért, mert a valós helyzet feltárása nélkül nem tudjuk, hogy mire elég ez az idedobott mentőöv. Egyáltalán a jövő évi fizetési kötelezettségek teljesítésére vagy a tényleges államcsőd elkerülésére volt elég?
Éppen ezért ezek ismerete nélkül nem tudjuk azt sem, hogy az önök által benyújtott javaslat mennyire megalapozott. Önök sikerről beszélnek, miközben nem tárják fel a valós helyzetet, mint ahogy ezt következetesen eltitkolták a 2006-os választások előtt is. Bízom azonban abban, és a bizalmam töretlen, hogy még egyszer ugyanazt a hibát nem követik el, és erre a bizalomra építve szeretnék néhány kérdést feltenni, és természetesen a kérdéseimre választ is szeretnék kapni.
Az első kérdésem: milyen belső és külső okok tették szükségessé, hogy nemzetközi szervezetektől ekkora összegű mentőcsomagot igényeljünk? Miért ekkora összeg, amire éppen szükségünk volt? Milyen eljárás keretében, milyen felhatalmazás mellett, milyen módszerrel és ki határozta meg, hogy ekkora összegre van szüksége az országnak? Mire elegendő ez a megrendítő mértékű kötelezettségvállalás, és mi a biztosíték arra, hogy mindez tényleg elég, és nem egy további lépést teszünk az éppen már beindult és gyorsuló adósságspirálban, amelyben az uzsorások már csak újabb és újabb uzsorakölcsönökkel tudják átmenetileg fedezni a szükségleteket?
Az államadósság nagyságrendje, növekedési trendje és szerkezete milyen szerepet játszott a válság kialakulásában? A szóban hirdetett visszafogások ellenére a hitelből finanszírozott állami beruházások, mint a metróberuházás, az M6-os, hogyan hatottak az államháztartási hiány alakulására? A követeléskezelés választott és alkalmazott gyakorlata mennyiben felelős azért, hogy felkészületlenül érte a kormányzatot az államkötvények finanszírozásából a külföldi tőke menekülése? (Keller László és dr. Hiller István beszélgetnek.) Szívesen államtitkár úrnak és képviselőtársaimnak, de láthatólag nem hatja meg egy ellenzéki képviselő kérdéssora. A nyilvánvaló, ezen kérdések birtokában már előre tudja azt a választ, amit, anélkül, hogy meghallgatna, és éppen most figyelne rám, majd válaszolni fog. Hogy mennyire fontos parlamenti munka folyik a magyar Országházban, jelzi az államtitkár úr hozzáállása a kérdéssoromhoz.
Államtitkár Úr! Most még csak kérdezünk a magunk és az állampolgárok nevében, de őszinte válaszokat is várunk ezekre a kérdésekre.
Tisztelt Parlament! Képviselőtársaim! Hogy miért szükséges, hogy ezeket a kérdéseket feltegyük, és a válaszokat meghallgassuk? Mert tisztánlátás nélkül és a kérdésekre adott válaszok megtárgyalása nélkül, valamint az Állami Számvevőszék megállapításainak figyelembevétele nélkül, úgy gondolom, nem lehet teljes ez a költségvetési vita. Álláspontom szerint, ha nem tárjuk fel az ok-okozati összefüggéseket, nem nézzük meg, hogy mely folyamatok, mely kormányzati cselekvéssor vezetett ide, hogy Magyarország válságban van, és Magyarországot ennyire legyengített állapotban érhette el a pénzügyi világválság, akkor nem tudunk helyes választ adni, és nem tudjuk eldönteni, hogy ez a költségvetés megfelelő, elfogadható vagy nem fogadható el.
Természetesen a válaszok ismeretének hiányában ezt a költségvetési törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
(A jegyzői széket dr. Hende Csaba és V. Németh Zsolt foglalja el.)
