SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igazság szerint, ha Molnár képviselőtársam után nem én következtem volna, akkor biztosan kétperces hozzászólásra jelentkeztem volna, de mivel én következtem, így, némileg megváltoztatva azt, amit eredetileg terveztem mondani, hadd reflektáljak néhány felvetésére.
Hadd kezdjem ott, ahol ő befejezte! Azzal fejezte be Molnár úr, hogy azok az országok, amelyek sikeresek voltak, azért voltak sikeresek, mert félre tudták tenni a rövid távú politikai érdekeiket. Tisztelt képviselőtársam, ha az MSZP és az SZDSZ az elmúlt hat évben félre tudta volna tenni a rövid távú politikai érdekeit, akkor ez az ország ma nem ott állna, ahol áll. És ha már ott tartunk, hogy a többi ország miért tudja esetlegesen könnyebben átvészelni ezt az egyébként valóban világgazdasági hatásokból elinduló pénzügyi válságot, akkor többek között azért tudja könnyebben átvészelni, mert az államnak vannak olyan forrásai, amelyeket képes mozgósítani a hazai vállalkozások fejlesztése érdekében.
Nagyon egyszerű számítás szerint azzal a magyar lépéssel, hogy nekünk meg kellett védeni a saját fizetőeszközünket, és a jegybanki alapkamatot olyan drasztikusan kellett megemelnünk, ahogy megemelte a jegybank, jó néhány százmilliárd forinttal megnövekszik a magyar államadósság finanszírozhatósága, amely forrás igenis komolyan hiányzik abból a válságkezelő programból, amelyet minden ország, Franciaországtól Németországon át a válság kezeléseként kíván beindítani. Ha ön nemzetközi példákat állít ide, én is azt szerettem volna ma a költségvetés kapcsán a hazai kis- és középvállalkozások, illetve az összes vállalkozás szempontjából elmondani, hogy minden országban, Németországtól Franciaországon át adócsökkentésekkel, a vállalkozói terhek csökkentésével, a jegybanki alapkamat csökkentésével próbálják a gazdaságot beindítani.
Ezzel szemben mi egy hatéves sikertelenség után oda jutottunk, hogy nincsenek forrásaink ennek a gazdaságélénkítő programnak a beindítására. Ez az igazi gond. Ettől függetlenül természetesen tudunk együtt gondolkodni, és együtt is kell gondolkodnunk azon, hogy milyen irányba vigyük tovább az országot. De azt gondolom, az semmiképpen nem szolgálja sem az Országgyűlés, sem a magyar vállalkozások érdekeit, ha egy költségvetési vita kapcsán a kormány, illetve a kormánypárti képviselők megpróbálják megint csak egy rózsaszín ködben tartani elsősorban saját magukat az itt elmondottak alapján, mert az emberek azért annyira már nem hisznek ennek, hogy ez a költségvetés szép és jó, és ennél jobbat nem lehetne csinálni.
Igenis állítom, hogy lehetne ennél jobb költségvetést csinálni. Már csak azért is merem ezt mondani, mert reggel volt a nemzeti fejlesztési tervet felügyelő bizottság ülése, ahol meg voltak hívva a gazdasági élet szereplői is, és elmondták azt, hogy ezzel a költségvetéssel ez a legnagyobb probléma: a kormány strukturális váltást a válságkezelés kapcsán továbbra sem eszközöl. Önök egyszerűen fűnyíróelvszerűen a költségvetésben a következő évre vonatkozólag megtakarításokat eszközölnek a közalkalmazottak, a nyugdíjasok kárára, de önök is tudják, hogy a struktúra ugyanaz marad. Ugyanezekkel a problémákkal fognak mind a vállalkozások, mind a jövő év utáni költségvetést készítők találkozni, hogy igazából semmi nem történt, az emberektől egyszeri alkalommal elvett a kormány pénzt, de ettől a gazdaság szerkezete nem fog változni, azt a fejlődési pályát, amit igényel az ország, nem fogja megkapni.
Azzal kapcsolatban pedig, hogy válságról beszélhetünk-e vagy sem, akadémikus vita lehet itt, és én ebben nem is kívánnék vitatkozni, hogy közgazdaságilag mi a válság, de azt gondolom, hogy annak a vállalkozói bizalomcsökkenésnek a révén, ami az elmúlt időszakban bekövetkezett, ahogy ma a vállalkozók bizalmi indexe áll, az elmúlt 18 évben nem volt ilyen alacsony.
(15.30)
Mindenki tudja, a gazdaság úgy működik, hogy ha a gazdaság szereplői nem hisznek abban, hogy merhetnek tervezni a jövőre, akkor önbeteljesítő jóslatként valószínűleg nem is fognak beruházni a jövőbe. Persze lehet szemantikai vitát folytatni arról, hogy helyes-e a jelenlegi helyzetre a válság szó alkalmazása, ettől függetlenül ha az ember elmegy a vállalkozók közé és beszél velük, akkor azt látja, mindenki úgy éli meg, hogy Magyarországon ma válság van, s úgy van válság, hogy a hazai kis- és középvállalkozók döntő többségéhez a belső piac szűkülésének eredménye még nem is gyűrűzött be. Az majd ezután fog bekövetkezni, hiszen az az elbocsátási hullám, ami elindult, alapvetően a nemzetközi piachoz köthető, a magyar vállalkozások tekintetében egy jól prosperáló beszállítói kört ért el.
Viszont az a - nyugodtan nevezhetjük így, bár lehet, hogy megint nem pontos a szó, de az emberek így élik meg - megszorítás, amely az önök prognózisaiban is a belső piac szűkülésével számol 2009-re, abban a pillanatban, hogy ez a belső fogyasztásban megjelenik, és nincs mellette strukturális váltás a költségvetés tervezésében, lesz az a momentum, ami a hazai vállalkozások döntő többsége számára - azok számára is, akik egyébként az elmúlt két évet túl is élték - a kegyelemdöfést megadhatja.
Én sem akarnék visszamutogatni, de képviselőtársaim pontosan tudják, hogy a 2006 őszén a vállalkozások számára bevezetett megszorítások éves szinten 500 milliárd forintot vettek el a hazai vállalkozásoktól. Akkor mindenki azt remélte, hogy ez ideiglenes lesz. Ez két évvel ezelőtt volt. Pár hónapja a vállalkozások bíztak abban, hogy elérték a gödör alját, most viszont azt látják, hogy a gödörnek még koránt sincsenek az alján. Ez a költségvetés alapvetően nem alkalmas arra, hogy a hazai vállalkozások számára a kiutat, a túlélést biztosítsa.
S még egy gondolat a tisztánlátás miatt és az ügyben, hogy mennyire érdemes magunkat becsapni: önök - irányában egyébként számomra is elfogadható módon - meghirdettek egy 800 milliárd forintos gazdaságélénkítő programot. A mai bizottsági ülésen az önök államtitkára is lényegében beismerte, hogy ez korántsem egy 800 milliárd forintos gazdaságélénkítő program. Ez multiplikátor hatásaiban akkor 800 milliárd forint, ha minden egyes forintot elköltenek, és tizenkétszeres szorzóval számolnak. Ennek a 800 milliárdnak egyébként a költségvetésben nincs nyoma. Ez a 800 milliárd forint összesen 200 milliárd, és ezek is olyan pénzek, amelyek másfél éve ismertek voltak a Jeremy-program kapcsán.
Összességében annyit tudnék mondani a hazai vállalkozások szempontjából - s ez mindennél többet mond -, hogy amit költségvetési fejezetben a vállalkozások az elmúlt években megkaptak támogatásként, az a felére csökkent ebben a költségvetésben. Az biztos, hogy ezzel a költségvetéssel nem segítünk a hazai kis- és középvállalkozásoknak abban, hogy túléljék az elkövetkező egy-két évet.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
