TATAI-TÓTH ANDRÁS
TATAI-TÓTH ANDRÁS
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy Tállai András és a legtöbb fideszes képviselő már elment, mert szerettem volna reagálni a felelősség kérdésére.
Természetesen Tállai Andrásnak és a fideszes képviselőknek nem kell a kormányzati intézkedésekért felelősséget vállalniuk, amit nem szavaztak meg. Ugyanakkor felelősséget kell vállalni mindazért, amit tettek, és amit nem tettek az elmúlt két évben vagy akár hat évben is. Felelősséget kell azért vállalniuk, hogy vajon miért nem találtak hat év alatt a kormányzat egyetlenegy kezdeményezésében sem egyetlenegy támogatni valót. Lehet, hogy ez a kormány hibája, de azért el lehet gondolkodni rajta, hátha tévedtünk, és hat év alatt egy jó kezdeményezésünk is volt. (Kontur Pál: Cavintont kell szedni!)
A mai nappal kapcsolatban: azért kell önöknek felelősséget vállalniuk, hogy miért mondják ugyanazt és az ellenkezőjét is. Csak néhány példát hadd mondjak. Kósa Lajos azt mondja, hogy ne felvilágosult abszolutista módon határozzunk a reformokról, hanem kiérlelt, megbeszélt, előkészített döntéseket hozzunk a parlament elé, mondta a beszéde első részében.
(16.20)
Mit mondott a második részében? Nem kell itt megbeszéléseket összehívni sem gazdasági, se egyéb kérdésekben, cselekedni, dönteni kell. Hát akkor döntsék el önök, hogy melyik kívánságuknak tegyünk eleget!
Vagy amit szinte minden hozzászóló elmondott: csökkenteni kell az állam bevételeit - mondják önök -, csökkenteni kell az adókat. Igazuk van. Ugyanakkor felsorolják - ahogy Schvarcz képviselőtársam mondta -, hogy meghalnak az emberek, mert kevés a pénz az egészségügyben, hogy tönkretesszük az oktatást, mert sokkal több pénz kellene. Ezt a minimális összefüggést azért önöknek is látniuk kellene, hogy ha csökkentik az állam bevételét, akkor nem lehet egyszerre növelni a kiadásokat, mert ebből származik a hiány.
Önöknek nem kell a mi döntéseinkért felelősséget vállalniuk, de felelősséget kell vállalniuk a reformok megfúrásáért, akár az egészségügyi, akár az oktatási reform megtorpedózásáért. Csak ez az önök felelőssége. Amit kormánypárti képviselőként tettünk, nyilvánvalóan nem kell önöknek vállalniuk.
Még két hozzászólásra szeretnék reagálni. Az SZDSZ egyik képviselője, a frakcióvezető vezérszónok elmondta, hogy a szociálpolitikában a rászorultsági elvet kell alkalmazni, és ecsetelte például a családi pótléknál. Egyszer mi ezt kipróbáltuk már ’96-97-ben, a rászorultsági elvet próbáltuk bevezetni, és nagyon sokan szegénynek bizonyultak, akik több millió forintos furgonnal vagy terepjáróval hordták a gyereküket például az én iskolámba, ugyanakkor az a kollégám, aki túlórát vállalt, elveszítette a családi pótlékot. Tehát olyan esetben, amikor nem világos, hogy ki a rászorult, ki nem, és nincsenek megfelelő szabályok, és nincsenek megfelelő nyilvántartások, amikor nem tudjuk eldönteni, hogy ki a rászorult, és ki nem, akkor kisebb hibát követünk el, ha Kóka frakcióvezető úr gyermeke kap egy kis családi pótlékot, mint ha egyetlenegy olyat is kihagynánk, aki egyébként meg rászorult.
Hasonlóan tudok reagálni Horn Gábor képviselő úr felvetésére, hogy miért nem a teljesítményelv alapján járunk el például a 13. havi fizetések esetében. Azért nem például az oktatásban, mert nincs megfelelő mérési rendszerünk mind a mai napig, amivel ki lehetne mutatni, hogy ki, melyik pedagógus hogyan teljesít az oktatási-nevelési feladatai ellátásában. Ha talán erre nagyobb gondot fordítottunk volna, és fordított volna az SZDSZ is a kormányzása alatt és az oktatási tárca nyolcéves vezetése alatt, akkor már előbbre tarthatnánk. Tehát szükség van a reformokra, de nem lehet a mai időszakot arra fölhasználni, hogy rendezzük az összes rendezetlen ügyünket arra hivatkozva, hogy most bajban van az ország. Egyszerre nyilván nem lehet mindent megoldani.
Kritizálták azt is, hogy miért tartjuk mi értéknek azt, hogy megvédjük például a közszférában a munkahelyeket. Miért nem jobb az, ha például több száz, több ezer vagy több tízezer ember munkanélkülivé válik? - vetette föl Horn Gábor képviselő úr. Én azt gondolom, hogy végrehajtottunk éppen az SZDSZ közreműködésével, támogatásával olyan reformokat az oktatásban, ahol racionalizáltuk a rendszert. Annyi pedagógus van ma a rendszerben, amennyire szükség van, tehát kifejezetten szakmai-politikai hibának tartanám, ha most további létszámcsökkentést hajtanánk végre azért, hogy a források elegendőek legyenek. Tehát nagyobb megfontoltság kell ebben a nehéz helyzetben, amibe az ország került.
Kifogásolták, hogy miért beszélünk kényszerekről. Azért beszélünk kényszerekről, mert olyan helyzetbe került Magyarország, amelyben a válság kiváltó oka nem Magyarországon keletkezett.
Biztos, a mi korábbi döntéseink is hozzájárulnak ahhoz, hogy a válság mélyebb vagy kevésbé mély, de az alapvető okot nem lehet Magyarországon keresni. Nem lehet azt mondani, hogy a pénzügyi világválságnak Gyurcsány Ferenc a kiváltója, ahogy itt szinte elhangzott a mai nap folyamán.
Tehát a kényszerek meghatározzák a lehetőségeinket, és azt gondolom, ha ezen kényszerek között meg akarjuk védeni a közalkalmazottak munkahelyét, azt mondjuk, hogy kisebb gond, ha kevesebb fizetést kapnak, de megmarad a munkahely, minthogyha ragaszkodunk a kifizethetetlen bérekhez, és esetleg az lesz a vége, hogy nem 13. havi fizetést nem kapnak, hanem fizetést nem kapnak az emberek, vagy nyugdíjat nem kapnak a nyugdíjasok; a nagyobb baj talán így jobban megelőzhető, és ha tudtuk konszolidálni a helyzetet, akkor vissza lehet térni a hatékonysági kérdésekre és a reformok véghezvitelére.
Elhangzott ma több hozzászóló részéről az oktatás problémaköre. Én mindössze egyetlenegy elemmel szeretnék foglalkozni, és nagyon sajnálom, hogy Varga József képviselő úr is elhagyta a termet, hiszen arról beszélt, hogy nem teszünk semmit a szegények, a romák felzárkóztatásáért. Szeretném elmondani, hogy az “Új tudás” program legfontosabb célkitűzése az, hogy minden megszületett gyermeket Magyarországon, aki egészségesnek született, neveljük föl egészséges, munkavállalásra, teljes felnőtt életet élni képes felnőtté, és ehhez az iskolarendszert, a közoktatási rendszert, az óvodákat tegyük alkalmasabbá. Azért döntöttünk úgy, hogy hamarabb, már akár kétéves korukban kerülhessenek a legszegényebb gyerekek az óvodába, hogy nagyobb esélyük legyen arra, amely célról beszéltem az imént, hogy egészséges felnőttként kezdhessék meg életüket később. Az oktatási rendszer önmagában ezt a feladatot megoldani nem tudja, de nagy szerepet vállalhat és fog is vállalni abban, hogy megoldjuk a gyermekek fölnevelését.
Az “Új tudás” program bizonyos elemeit el kellett halasztani éppen a kényszerek miatt, mert nem jutott rá pénz. Ez nem azt jelenti, hogy magát a programot helyeztük hatályon kívül. Szakértők, pedagógusok, gyakorlati szakemberek, tudósok segítségével dolgoztuk ki, és minden eszközt, minden rendelkezésünkre álló lehetőséget fel fogunk használni azért, hogy az “Új tudás” program minden eleme - amelyről a háromnapos vita során képviselőtársaim még részletesen fognak szólni - fokozatosan megvalósulhasson a magyar közoktatásban.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
