HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök asszony méltó módon emlékezett meg november 4-éről. Egy mondatban hadd utaljak arra, hogy mi is történt 1956. október 23-án, vagy minek lehettünk a tanúi, vagy mi volt az alapja az akkori történéseknek. Bizonyosan nem a pénz. Akkor a magyarság gazdagabb volt valamiben, amiben nagy hiányt szenved manapság.
Ahogy Rétvári Bence képviselőtársam szintén méltó napirend előttijében a keresztényi szeretetről beszélt, ahogy államtitkár úr a válaszában a baloldali szolidaritásról beszélt, talán ez ért össze '56. október 23-án, és ez tudta lendületbe és mozgásba hozni a láncokat lerázandó a magyar társadalom többségét, talán majdnem egészét. Hát ez az, ami ma igazából hiányzik a magyar társadalomból. Ezért örültem Rétvári Bence hozzászólásának ezen a napon, hogy nem matériákról beszélt, hanem 72 óra önfeláldozó, önkéntes munkájáról, amivel segíteni szeretnénk.
Most nagyon nehéz helyzetben van az ország, válsághelyzetben vagyunk, olyan válsághelyzetben, amilyenben 1990 óta az ország még nem volt, hála istennek. De mondjuk ki, hogy ez a válság átmeneti, és ez a válság el fog múlni. Ha ügyesek vagyunk, ha erősek vagyunk, ha összefogunk és összezárunk, akkor hamarabb fog elmúlni, és akkor kisebb sérülésekkel fogjuk átvészelni ezeket a nehéz hónapokat vagy ezt a nehéz esztendőt.
Mit lehet ezért tenni, és milyen nemzetközi példákat érdemes előcitálni? Olyanokat, amelyek nem pénzről, nem anyagiakról, nem matériákról, nem materiális értékekről szólnak, hanem emberi szeretetről, szolidaritásról, összetartásról és összefogásról.
Arra szólítom fel a Magyar Demokrata Fórum nevében, illetve arra hívom fel a munkaadók, a munkavállalók és a szakszervezetek figyelmét, hogy nemzetközi példák alapján lehet olyan megoldásokat találni, ami a legkisebb veszteséget jelenti az ilyen helyzetekben. Ez pedig a következő: tudjuk, hogy a következő évben, a jövő esztendőben óvatos becslések szerint 60 ezer, durvább becslések szerint legalább 100 ezer ember fog a válság következtében munkahely nélkül maradni, elbocsátják őket. Általában ilyen helyzetre a világ kétféle választ szokott adni. Az egyik az, hogy tényleg kirúgják az emberek felét, 40 százalékát, 30 százalékát, és akkor az ott maradottak örülnek, hogy ők ezt megúszták, azért izgul az egész társaság, hogy ki lesz a 30-40 százaléknyi kirúgott között, és kinek lesz abban a szerencsében része, hogy ott maradhat.
A normálisabb országokban ezt úgy szokták megoldani vagy normálisabb vállalatoknál, hogy miután átmenetinek tekintik a válságot, inkább mindenki lemond a jövedelmének egy részéről, inkább legyen kevesebb a fizetésük, inkább dolgozzanak részmunkaidőben, ne dolgozzák ki a nyolc órát, hanem dolgozzanak hat órát, ötöt, ahogy a piac megkívánja, arányosan kapják a bérüket, de együtt vállalják a megpróbáltatásokat és a megterhelést a vezérigazgatótól a portásig minden ember, aki egy helyen dolgozik, felelősséget érezve a másikért.
Mondok egy konkrét példát. Amikor a múlt század '80-as éveiben az autópiacot vagy az autóipart igen nagy válság érte, és az egész világon átsöpört, akkor két modell volt a válasz erre a helyzetre. Az egyik egy amerikai modell, a General Motorsnak a dolgozói több mint a felét, illetve a felét ki kellett rúgnia, és van a japán modell, a Toyota-modell, amely cég vezetői úgy döntöttek, hogy senkit nem bocsátanak el, a vezérigazgatótól, a legutolsó, a fizetési ranglista vagy lista alján lévő embertől is 50 százalékos bérelvonást eszközöltek, és túlélték a válságot. Amikor a válságnak vége lett, akkor a General Motors ott állt szakemberek nélkül, hiszen őket már nem tudta visszahozni, gazdasági hátránya is volt, és versenyhátrány is lett ebből. A japánok, a Toyota viszont úgy jött ki, hogy minden dolgozóját megtartotta, összefogtak, szolidárisak voltak, és gazdasági versenyelőny lett a helyzetből, hiszen ők úgy tudtak nekivágni a fellendülő iparág kihívásainak, hogy sokkal eredményesebben tudták megoldani az előttük álló feladatot.
Tehát ha így viselkedünk ebben a helyzetben, ennek nemcsak gazdasági, hanem társadalmi haszna is lesz, hiszen a társadalmi tőke, amiben hiányt szenvedünk, erőteljesen és mérhetően növekedhet.
Köszönöm szépen. (Taps.)
