BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES
BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES
BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Mint ahogy az előttem felszólaló képviselő úr is utalt rá, harmadik napja zajlik a vita a tisztelt Ház falai között Magyarország 2009. évi költségvetési javaslatáról.
Sokan sokféle módon közelítették a témát. Amikor október elején világossá vált, hogy a világválság Magyarországra is jelentős hatást gyakorol, tarthatatlanná vált a benyújtott költségvetés, tarthatatlanná váltak az abban megfogalmazott bevételi-kiadási előirányzatok, tarthatatlanná váltak a makrogazdasági keretek, a jelentősen megváltozott gazdasági környezet okán.
A világon végigsöprő pénzügyi-gazdasági válság hazánkat sem kerülte el. A külső világgazdasági jelenségek hatására derült ki, hogy a költségvetésnek a korábbi feltételeken túlmenően rövid és nem lehet tudni, mennyire hosszú távon új, és valószínűleg még ma teljesen nem ismert feltételeknek kell megfelelni. Ez már önmagában indokolja és magyarázza az eddigi változatokat és az esetleges további változtatásokat.
Az elmúlt napokban sokan sokféle jelzőt ragasztottak erre a költségvetésre, ami akár igaz is lehet, de amíg még néhány hete is vagy napja rendkívüli körülményeket, rendkívüli megoldásokat emlegettünk a Ház falai között, addig ezt a költségvetést mégis sokan nem igazán ennek az igénynek megfelelően közelítették. Szerintem ez abban is kifejeződik, hogy melyik költségvetési sor, melyik normatíva mennyivel csökkent, és ez természetesen az adott feladat megoldására nem elég. Kétségtelen, ezt mindig el tudjuk mondani, hogy ezek az összegek, amelyeket a költségvetésbe tervezünk, az adott feladatra sosem megfelelőek.
Az egyik napilapban körkérdést intéztek az emberekhez: “Ön hogyan próbálna takarékoskodni?” címmel. Néhányat említve a válaszok közül: nem hagyjuk égve a villanyt, feleslegesen nem folyatjuk a vizet, a vásárlásnál az árak mellett odafigyelek a minőségre, csak oda indulok el autóval, ahová feltétlenül muszáj. Mondhatnánk: alapvető, megfontolt, józan, előrelátó gondolkodásmód. Jószerével válság sem kell ahhoz, hogy valamennyien beosszuk, amink van, hitelt lehetőleg csak tartós fogyasztási cikkekre vagy egyéb komoly ingatlan megvételére vegyünk fel, alaposan áttanulmányozva a teljes hiteldíjmutatót, és azt is csak akkor, amikor annak visszafizetését is előre tudjuk garantálni. Mindez a megfontoltság ahhoz kell, hogy a család, a benne élő személyek élete, mindennapjai viszonylagos biztonságban teljenek.
A válság az ország költségvetésében is fordulatra kényszerít bennünket, mert sajnos nem elsősorban az adócsökkentésre helyeződik a hangsúly most, hanem a munkahelyek védelmére, a hazai vállalkozások védelmére, az emberek megtakarított pénzének védelmére, az elért költségvetési egyensúly védelmére. Azt kell mondjuk, hogy a feladat sokrétű és összetett számunkra.
Hallgattam a hozzászólásokat. Többen voltak olyanok, akik látnak ebben a költségvetésben változtatható, javító lehetőségeket. Azt hangsúlyozták, ha valamikor lehet, most lehet és kell változtatni. Egyetértünk, ha erre a politikai hajlandóság megvan valamennyiünkben. Magam is egyetértek azzal a javaslattal, hogy komolyan, megfontoltan kell újragondolni az állami szerepvállalást adóforintjainkból.
Mint volt önkormányzati embernek nekem is két kedvenc témám van, az egyik az illetékek megoszlása, a másik az iparűzési adó. Nagyon belekapni nem tudok ebbe a két témába. Azt gondolom, hogy amikor az előbb felvetettekre sor kerül, akkor a tisztánlátás érdekében ezeket is fontos lenne újragondolni.
De azt is látnunk kell, hogy egy ország költségvetésében ilyen rövid idő alatt nehezen lehet strukturális változtatásokat megoldani. De minden olyan változtatásra, ami ezzel összefüggésben megtehető - képviselőtársaim is többször elmondták -, arra az MSZP nyitott és támogató. Jó példa lehet erre a plafontörvényként emlegetett, a takarékos állami gazdálkodásról szóló törvényjavaslat és az abban való megegyezés. Meg kell tudni érteni mindenkinek, és meg kell tudni oldani végre nekünk, politikusoknak, anélkül, hogy a felelősséget teríteném, hogy rövid és hosszú távon a biztonsággal deklarálható állami bevételek szintjén vagy még attól lejjebb, de semmi esetre azon túlmenően költsünk. Ebben a helyzetben különösen megnő a felelősségünk, mert a visszalépés, de sok esetben már a helyben járás is fájdalmasnak és elviselhetetlennek tűnik.
Tisztelt Országgyűlés! Egy hamarosan a Ház elé kerülő törvényről és annak költségvetési hatásáról hadd szóljak, ez pedig nem más, mint az egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosítása. Ez embereknek jelent utat a munka világába. Jövőre a foglalkoztatás visszaesését mérsékli, és ez nagyon fontos, hogy a közszférában a munkahelyek megőrzésére helyezzük a hangsúlyt - az ÁSZ is kitér erre véleményében -, viszont a reálszférában nehezen megbecsülhető a foglalkoztatottak számának csökkenése. Ugyanakkor fontos cél, hogy a munkára képes, tartósan munkanélküli személyek, akik jelenleg rendszeres szociális segélyben részesülnek, a korábbiaknál fokozottabban vegyenek részt valamely közfoglalkoztatási formában. Az elmúlt hónapok eseményei is azt jelzik a politika számára, hogy az emberek többsége támogatja ezt. Hiszen annak érdekében történik mindez, hogy rendszeres munkajövedelemhez jussanak, és közelebb kerüljenek a munka világához.
A Munkaerő-piaci Alap 2009. évre meghatározott új feladata az “Út a munkához” program, az ezzel összefüggő kiadási tételeket a Munkaerő-piaci Alap 2009-re tervezett költségvetése tartalmazza. A program egyik pozitívuma, hogy éves szinten a szociális segélyezés és közmunka rendszere 60-100 ezer fő programba bevonását, elhelyezkedését segítheti elő. Kicsit a számokkal bajban vagyok, mert magában a költségvetésben 60 ezer szerepel, míg az előterjesztésben már mintegy 100 ezer fő bevonását remélik a programba. A költségvetésbe erre a célra a harmadik javaslat mintegy 159 milliárd forintot irányoz elő a Munkaerő-piaci Alapból, közel 5 milliárd forinttal többet, mint az előző változatokban.
További pénzügyi ösztönzéssel is segíti majd a törvényjavaslat, hogy az érintett állampolgárok, önkormányzatok egyaránt érdekeltek legyenek a segély munkával való kiváltásában. A társadalom számára abban bízunk, hogy azt az üzenetet közvetíti mindez, hogy fontos az egyenlő teherviselés, hogy mindenki, aki tud, akinek lehetősége van, ebben vegyen részt, nem lemondva a szolidaritásról sem.
Tisztelt Ház! Nem lehet azt igazán megmondani, hogy a világon keresztül ható gazdasági hatásokat utólag is válságként vagy másként fogjuk-e nevezni - én magam is válságként aposztrofáltam eddig. Mindenesetre az már most jól érzékelhető, hogy egyfajta gazdasági újrarendeződésről van szó, ami alatt és utána is minden bizonnyal egyénre szabott módon is új reflexeket és új magatartást igényel. Ennek minél kisebb sérülést okozó megélésére magam is csak együttes gondolkodásra és fellépésre tudok biztatni mindenkit a költségvetés során, és úgy gondolom, hogy most az összefogás és a közös gondolkodás a legfőbb, amire szükségünk van.
Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
(11.00)
