BÁSTHY TAMÁS
BÁSTHY TAMÁS
BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egy hónapon belül immár harmadik változatban benyújtott 2009. évi költségvetési tervezet talán legfontosabb ismérve, hogy a túlélést próbálja biztosítani; nem az ország, hanem a jelenlegi kormány túlélésének elsődleges feltétele, hogy legyen elfogadott költségvetés, amely azután - mint azt tapasztalhattuk az elmúlt néhány évben - gyakorlatilag bármikor felülírható, újraértelmezhető vagy kútba ejthető, s legfőképpen megmagyarázható. Így volt ez eddig, az elmúlt hat évben, és nem várhatunk mást a továbbiakban sem ettől a kormánytól. Csupán reménykedhetünk, hogy az a sok áldozat, amelyet ismét meg kell hoznia az ország népének az elhibázott kormányzás hosszan elnyúló következményeinek enyhítésére, nem lesz ismét hiábavaló.
A gazdasági túlélés programja első helyen az adósságterhek kezelését, s ennek érdekében minden elképzelhető eszköz felhasználását tűzi ki célul. Ez a program azonban úgy kellene, hogy kellő mértékben és módon, helyesen állapítsa meg a prioritásokat, jelöljön ki bizonyos tabukat, és ilyen módon kellő különbséget tegyen a különböző területek, szektorok és ágazatok között is. Nyilvánvalóan más szabályokat kell és lehet alkalmazni a versenyképes ágazatokban, a gazdaság, a piac törvényszerűségei alapján működő szektorokban, és ettől, ezektől eltérő eszközök és kondíciók alkalmazása szükséges a nem piacosítható azon területeken, ahol még csak azt sem lehet tanácsolni, hogy akinek nem tetszik, el lehet menni.
Ilyen nem piacosítható, nem versenyeztethető és nem exportképes terület többek között az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium ágazati fennhatósága alá tartozó rendőrség, vám- és pénzügyőrség, büntetés-végrehajtás és az ezen szervezetekhez tartozó háttérintézmények, oktatási és képzési tevékenységek. Ezen feladatok elvégzése és a szervezetek fenntartása az állam működésének alapvető követelménye, s mint azt az elmúlt években megtapasztalhattuk, sajnos az állam egyre növekvő mértékben támaszkodik is ezen szervezetek szolgálataira. Ugyanakkor a fűnyíróelv alapján elkészített, sematikus költségvetési tervezet, amely feltehetően nem a működés és működtetés szükségleteiből, hanem a sarokszámokból indul ki, s osztotta be és le a forrásokat, nem a szükséges mértékben vagy az adottságoknak megfelelően osztotta le az eszközöket, adta meg a működés pénzügyi kereteit. Ennek következtében egyes területeken ez a mozgástér a feladatellátás színvonalának jelentős csökkenését eredményezi, és ezzel hosszan elnyúló helyben járás, toporgás vagy visszalépés okozója lehet.
Az előbbiekben felsorolt szervezetek közül a legnagyobb egységet kétségkívül a rendőrség jeleníti meg, és a jelenleg is folyamatban lévő átalakulás, amely a rendőrség és a határőrség 2008. január 1-jével megtörtént összevonásából adódik, különleges, nem rutinszerű, egyszeri feladatok kezelését is szükségessé teszi. Az említett integráció főként a korábbi határőrség állományában okozott mélyreható változásokat, és ezek a változások még nem értek véget. Az előzetes ígéretek arra vonatkoztak, hogy az összevonás után a két szervezet immár közös költségvetésével gazdálkodhat az integrált rendőrség, tekintettel arra, hogy a rendőrség feladata lett a közrend és közbiztonság fenntartása és a bűnmegelőzés mellett az államhatárok rendjének védelme is.
Ennek megfelelően természetesen az új költségvetés már nem is szerepeltette a határőrséget, de az integrált feladatellátásra a szervezet 2008-ban 4 ezer milliárd forinttal kevesebből (Sic!) gazdálkodhatott, 2009-ben a tervezet további 8,5 milliárd forintot von el a finanszírozásból. Különösen számottevő ezen belül a dologi kiadások 8,7 milliárd forintos csökkenése.
Nem veszi kellő súllyal figyelembe a tervezet, hogy az eredeti integrációs folyamatból még a második éves leszerelési hullám hátravan és várható, hiszen az érintett állomány jelentős része nem tudja elfogadni az egész családját érintő esetleges áthelyezéseket az ország más részeire, s ezért az állomány elhagyására kényszerül. Ugyancsak számottevő dologiköltség-növekedés várható az utóbbi időben tapasztalható, egyre gyakoribb, úgynevezett külszolgálatok következtében, amelyek során a legkisebb egységekből is huzamosabb időre vesznek igénybe rendőröket fővárosi vagy más távoli településeken szolgálatra vagy események biztosítására. Ez nemcsak költségnövekedést jelent, de a pályaválasztásban is súlyos szempontként jelentkezik.
Ugyancsak rontja az állomány közérzetét, hogy az egyre nehezedő szolgálati követelmények között dolgozó rendőrségnél 2002 óta csupán háromszor volt béremelés, így nem ritka a havi 80 ezer forintos nettó fizetésért szolgáló rendőr. A pályaelhagyás az integrációtól távolodva egyre nagyobb gondot fog jelenteni, ezért is kell nagy figyelmet fordítani az állományfeltöltésre a továbbiakban is. Így az oktatásra és képzésre fokozott figyelmet kell fordítani, hiszen a tiszt- és tiszthelyettesképzés három- és kétévi folyamata jelentős költségeket emészt fel. A szakemberképzés meghatározó kereteit a Rendőrtiszti Főiskola és szakközépiskolák biztosítják, ahol több évre előrelátó beiskolázással és oktatással biztosítják az állomány utánpótlását, s ez tervszerű, színvonalas munkát igényel, amely nem bírja el a hektikus pénzügyi szabályozást, legyen az személyi vagy dologi jellegű kiadáscsökkentés. Ezért nem támogatható az oktatási igazgatás 136 millió forintos költségcsökkentése, s tekintettel a meglódult inflációra, a 207 millió forintos dologiköltség-csökkentés nagyon súlyos problémákat okozhat.
Bár a 2008-as integrációt követően és a hatékonyabb rendőri munka hatására a bűnelkövetések száma jelentősen, mintegy 10 százalékkal csökkent, továbbra is jelentős a költségigény a büntetés-végrehajtás területén. A strukturális és szervezeti változtatások, privatizációs törekvések ellenére elgondolkodtató és aggasztó a több mint félmilliárd forintos költségcsökkentés. Különösen a dologi kiadások kerültek megnyirbálásra, mintegy 15 százalékkal kevesebb jut erre a célra, mint 2008-ban.
A rendőrségi és büntetés-végrehajtási feladatok csökkentésének leghatékonyabb eszköze a bűnmegelőzés. Ez a terület lenne képes közvetve a legnagyobb költségcsökkentést indukálni az előbbi költséghelyeken, így meglepő a tervezetben, hogy a társadalmi bűnmegelőzéssel összefüggő feladatokra szánt fedezet mintegy 130 millió forinttal csökken. Ugyancsak nehezen elképzelhető, hogy a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítésére csupán 132 millió forint elegendő lenne, akár csak a 85 millió forintos jogi segítségnyújtás fedezete.
Tisztelt Ház! Az általam nagyító alá vett terület, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, ha van ilyen, azt lehet mondani, hogy egy talán némileg kedvezményezett területe a költségvetésnek. Ennek ellenére igen súlyos és szinte teljesíthetetlen feltételek közé kényszerül a benyújtott költségvetés következtében. Nem meglepő ezek után, ha azt mondom, hogy nem tudom és nem tudjuk támogatni ezt a költségvetést, és mégsem elsősorban a sarokszámok és a végösszegek mibenléte, sőt nem is a válság miatt; elsősorban azért, mert a költségvetés és az összefogás közös feltétele a bizalom, és ez a bizalom az, amely a költségvetést benyújtó kormány iránt sem társadalmi vonatkozásban, sem az én részemről nem áll fenn, és ennek a bizalomnak a hiányában minden költségvetés csak elutasításra találhat.
Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)
