DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Szokás mondani, hogy a költségvetés tömény politika számokban. Azt gondolom, az ország mai helyzetében helyes, ha politikáról beszélünk közvetlenül; milyen helyzetben is vagyunk, milyen helyzetben kell megalkotnunk ezt a költségvetést - vagy nem ezt a költségvetést, hanem egy másikat.
Igazán nem akartam a felszólalásra készülve foglalkozni a szocialista frakcióval, de a legelső felszólaló egész egyszerűen mellőzhetetlenné tette, hogy néhány kérdésről azért beszéljünk, mert ezek jelképesek.
Az egyik állítás az volt, hogy a száznapos program annak idején indokolt és szükséges volt. Azért beszélhetek erről nyugodtan, mert akkor a liberális párt kormányzó pártként maga is felelősséget viselt, és felelősséggel tartozik ma is ennek a programnak a következményeiért. De ma, a mai gazdasági helyzetben, amikor már sokkal többet tudunk a történésekről, ennek a programnak az indokoltságáról és szükségességéről beszélni, azt gondolom, egy rossz üzenet, éppen a holnap vizsgálata során egy rossz üzenet. És nem jó érv, hogy a Fidesz is megszavazta annak idején a száznapos programot, mert a Fidesz nem viselt kormányzati felelősséget; ellenzéki párt egy ilyen típusú programot megszavazhat.
A másik inkább egy elgondolkodtató kérdés. Egyetértek azzal, hogy ezekben a napokban valóban az amerikai választások határozzák meg az egész világ gondolkodásmódját, ami nem fog örökké tartani nyilván, csak néhány napig. De én nem úgy értelmezem ennek a választási kampánynak a fő üzenetét, ahogy azt ma hallottam a szocialista frakció elsőként hozzászóló képviselőjétől, hogy az az összefogásról szólna. Persze, fontos az összefogás egy nehéz gazdasági vagy más politikai helyzetben levő országban és egy olyan nagy nemzetnél, mint az amerikai, különösen. De a kampányüzenet nem ez volt; a kampányüzenet arról szólt, hogy változás.
A legnagyobb probléma az, most térjünk rá ennek a költségvetésnek a taglalására, hogy ez nem tartalmaz változást, ez nem tartalmaz megváltozott gondolkodásmódot, ez fölismer egy helyzetet. Ha nem ismeri fel, akkor is a helyzet uralkodó, és valóban, kényszerű lépéseket tesz meg, mintegy átmeneti jelleggel - nem is titkolja. Az a feltevése ennek a költségvetésnek, hogy ez a betegség, mint egy nátha, elmúlik, és ugyanott lehet folytatni, ahol ezt korábban elkezdték. Ez nem így van.
És még egy harmadik rossz jelet hadd mondjak, és tényleg sajnálom, hogy mondanom kell, de mondanom azért kell, mert a kormányzat, a jelenlegi kormány a szocialista frakció támogatásával létezik. És ez a harmadik üzenet itt hétfőn, a parlamentben hangzott el, amikor az általam tisztelt Karsai képviselő úr fölállt, megtámadta az Európai Uniót, hogy nem segít, nem vásárolja meg a Magyarországon többségben… (Jelzésre:) Karsai József, Szocialista Párt, gondolom, ez egyértelmű volt, de Karsai Péter külön jelezte, hogy nem róla van szó, nem róla van szó. Tehát az Európai Unió nem vásárolja meg, és mintegy intervenciót követelt a magyar államtól, hogy a többségben termett és senkinek nem kellő kukoricát a magyar állam vásárolja meg.
(9.10)
Ez megint egy rossz üzenet. Ez egy olyan gondolkodásmód, ami nem visz előbbre, ami nem változás, és ami még nagyobb baj, hogy veszélyeket rejt a továbbiakra nézve. Ugye persze kampányszakértők ilyenkor rögtön kiszámolnák, hogy mennyi kukoricát mennyi forintért kellene megvásárolni, és ez mit jelent gyógyszerben, nyugdíjban és még jobban csengő történetekben. Én erre nem akarok kitérni. Jelezni szeretném, hogy itt van felelősség. És felelőssége ma már a kisebbségi kormánynak van.
Azt kell hogy mondjam, ez a költségvetés a jelenlegi formájában nem támogatható. Súlyos politikai döntéseket kell meghozni azoknak, akik kormányzati felelősséget viselnek. Az egyik lehetséges kimenet az, hogy parlamenti taktikákkal, mindenféle módszerekkel néhány elkóborló szavazatot meg lehet szerezni, és akkor létezik egy olyan költségvetés, ami átmenetileg segít talán a bajokon, és semmit nem változtat a dolog rendszerében, a struktúrákon. Van egy másik választás, azt gondolom, ez a bölcsebb választás, a felelősségteljesebb és az ország érdekében álló választás: meg kell próbálni parlamenti többséget szerezni egy olyan költségvetéshez, amely a holnapon is segít.
Tehát a mai helyzetben a megszorítások, én azt nem vitatom, hogy szükségesek, sőt, tehát nem tartozom azoknak az érvelőknek a sorába, akik külön-külön szakmánként szólalnak fel, hogy ebben az ágazatban tarthatatlan a megszorítás, és soha nem teszik hozzá azt, hogy de melyikben kellene még inkább megszorítani, mert a dolog így működik.
Ugyanakkor azt gondolom, hogy ha csak megszorításról beszélünk, amihez nem társulnak ágazati strukturális átalakítások, reformok, magyarul nemcsak hogy átmenetileg megszüntetik a pénzügyi bizonytalanságot, de holnapra ezt újból elindítják, azokhoz nem lehet liberális támogatást szerezni, és attól tartok, hogy egyéb parlamenti támogatást sem lehet szerezni. Meg kell vizsgálni, hogy van-e társadalmi támogatottsága ezeknek a megszorításoknak önmagában. Sokat nem kell bizonyítani, fel kell nyitni az újságot: nincsen. Hát, megmozdulnak a rendészeti dolgozók, a gyógyszerészeti kamara, az egészségügyi dolgozók, az orvosok, a rendészeti dolgozók, a pedagógusok és sorolhatnám.
Nagyon nehéz azt a választ adni, hogy mindenkinek igaza van, mert mindegyik szakma képviselete, kamarája, szakszervezete azt gondolja, hogy neki igaza van, neki nem kell törődni egyéb társadalmi ágazatokkal, azok védjék meg magukat. Ugyanakkor az ország helyzete megköveteli azt, hogy kemény, szigorú lépésekre kerüljön sor a kiadás csökkentése terén. Hogyan lehet megnyugtató választ adni? Abban az esetben, ha egyelőre társadalmi többséget, támogatottságot nem is biztos, hogy igen, de szilárd parlamenti többséget felmutatni tudó kormány mondja azt, hogy nemcsak megszorítok, hanem elmagyarázom, hogy holnap, holnapután mihez kívánok hozzányúlni, legyen az önkormányzati reform, egészségügyi reform és mindaz, ami itt van az asztalon, és teljes egészében hiányzik a költségvetésből.
Akkor, amikor a Szabad Demokraták Szövetsége azt mondja és ragaszkodik hozzá, hogy belátva, hogy a pillanatnyi helyzetben nincs mód az adócsökkentésre, de remélve, hogy a szükséges átalakítások ehhez hamar megteremtik a lehetőséget, legyen stabilizációs és adóreformalap, akkor azzal azt mondjuk, hogy önmagában nemcsak kiadásokat csökkentünk, hanem készülünk a jövőre, és megpróbálunk mozgást hozni az ország gazdasági helyzetében, ami a versenyképességet, a növekedést segíti elő.
Amikor arról beszélünk, hogy az önkormányzati finanszírozás reformra szorul, akkor annál fontosabb kérdéseket is fel kell tenni valószínűleg, hogy hány önkormányzati képviselő van az országban. Akkor fel kell tenni azt a kérdést, hogy ha egyszer a politikai demokrácia egyik alapintézménye az önkormányzat, akkor a gazdasági függetlenségét nem vonhatom el teljes egészében. Az már axióma, hogy nincs politikai függetlenség gazdasági függetlenség nélkül. De ezek olyan alapkérdések, amelyekről le kell ülni tárgyalni.
Ha azt mondjuk, hogy az állami kiadásokat csökkenteni kell, akkor nem elég azt mondani, hogy befagyasztok közalkalmazotti fizetéseket, legyen ez akár jogszerű, akár nem - erről nyilván a későbbiek során még vitatkozni fogunk -, hanem számba kell venni, hogy mik az állam feladatai, számba kell venni, hogy mik az önkormányzat feladatai. Erre ma már van módszer, és fel kell tárni a párhuzamosságokat és a feleslegességeket, és igen, meg kell szüntetni bizonyos állami intézményeket. Ezek olyan válaszok, amelyekkel magyarázatot lehet adni, hogy miért kell áldozatot hozni, és mit remélünk attól, hogy holnap mitől lesz jobb. Egész egyszerűen hozzá kell nyúlni a nagy rendszerekhez, és sajnos fel kell tenni bátran azt a kérdést is, hogy más ügyekben mit gondolunk. Mit gondolunk a pártfinanszírozásnak becézett korrupcióról, mit gondolunk a nagyberuházásokba lassan beárazott korrupciós felárakról, hogyan próbálunk ezen a helyzeten javítani. Ezek a kérdések és sok más olyan, amit egy felelős kormánynak meg kell tennie. Egy kormány felelős akkor tud lenni, ha a parlamenti többségre támaszkodhat.
Azt gondolom, hogy amennyiben strukturális átalakításokra, reformokra el tudja szánni magát a kormány, akkor ez nyilvánvalóan a parlamentben több politikai erőtől is támogatást kaphat. Ha a gondolkodás tényleg csak a túlélésről szól, akkor nagyon kétségesnek tartom, hogy ehhez a liberális párt támogató szavazatokat tud nyújtani.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból.)
