DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány hozzászólással ezelőtt Tóth Károly képviselőtársunk egy jogos elvárást fogalmazott meg, azt mondta, hogy csak azt tegyük, amit a törvények betartása mellett tennünk szabad. Az elmúlt három napban számtalan jelzővel illették ezt a költségvetést, hadd bővítsem ezt eggyel: úgy gondolom, törvényességi szempontból abszurd, amit a tisztelt Ház jelenleg csinál. (Dr. Bóka István: Így van!)
Veres János pénzügyminiszter határidőre benyújtotta a költségvetést, majd a kormány rájött - habár néhány nappal korábban még a miniszterelnök úr arról tartott előadást, hogy az adócsökkentések kapcsán a munkavállalók zsebében 60 ezer forint, az őket alkalmazó munkáltatók kasszájában 80 ezer forint marad, tehát jön a felemelkedés időszaka, a szűk esztendőknek vége -, rájöttek, hogy ez nem megy. Mondjuk, az egész világ már hónapokkal korábban tudta, hogy nagyon nagy bajok vannak, de Magyarország egy sajátságos sziget ebből a szempontból is. Gyorsan visszavonták a költségvetést, benyújtottak egy újat, egy félig-meddig újat (Dr. Géczi József Alajos közbeszól.) - itt már elhangzott, hogy csak a mellékleteket cserélték ki, a fejezeti kötetek változatlan formában kerültek be, és voltunk jó páran, akik az új esetében a fejezeti kötetekből dolgoztunk, aztán rá kellett jönnünk, hogy teljesen feleslegesen. Ma kiderült, hogy ez sem stimmel, és Veres János országgyűlési képviselő benyújtott egy módosító javaslatot.
Hogy várjunk el jogkövető magatartást az állampolgároktól, ha a Magyar Országgyűlés súlyos jogsértést követ el? Miért mondom ezt? A Házszabály 94. §-a azt mondja, hogy az előterjesztő saját indítványához módosító javaslatot nem nyújthat be. Szemem előtt van a költségvetési bizottság, amely majd tárgyalni fog a házszabályszerűségről, ahol a kormánypárti többségnek nyilvánvalóan az lesz az álláspontja, hogy a költségvetést Veres János pénzügyminiszter nyújtotta be (Keller László: A kormány nyújtotta be!), a módosító javaslatot Veres János országgyűlési képviselő nyújtotta be. Ismert ez a kórforma az orvostudományban, úgy hívják, hogy tudathasadás, úgy hívják, hogy skizofrénia. (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban. - Dr. Géczi József Alajos: Jaj, de nagy vicc! - Csizmár Gábor: De viccesek!)
De nemcsak ez a gond, hanem, tisztelt képviselőtársaim, nem tudom (Dr. Géczi József Alajos közbeszól.), hogy most általános vita folyik vagy részletes vita folyik (Közbeszólás a Fidesz és a KDNP soraiból: Így van!), mert a módosító javaslat tárgyalása a Házban a részletes vita. Remélem, hogy elnök úr nem fog rendre utasítani minket ezzel kapcsolatban, hogy a témánál maradjunk.
Többször elhangzott szocialista képviselők szájából bizottsági ülésen és itt az elmúlt napokban is példaként, hogy felelőtlen az ellenzék, hogy úgy tesz, mint a süllyedő Titanicnak a zenekara, amely, bár süllyedt a hajó, de ők még játszottak. A példa tulajdonképpen nagyon jó, több szempontból is jó. Egyrészt abban mindenki egyetért, hogy a hajó jó állapotban indult el a kikötőből, és a kapitány hibás döntései, rossz navigálása miatt vezette neki egy jéghegynek. Majd mikor nekivezette a jéghegynek, akkor is elfelejtett szólni a zenészeknek, hogy: gyerekek csomagoljatok, mert menekülni kell. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) De abból a szempontból is jó példa ez a jövő évi költségvetést illetően, hogy azért az a szemlélet megmaradt, hogy a rendelkezésre álló, az utasok számához viszonyítva szűkebb mentőcsónakokba először a gyerekeket, a nőket és az időseket rakták be, tehát akik védtelenebbek, azoknak adták meg az esélyt a menekülésre, mondván, hogy aki erősebb, az talán nagyobb eséllyel veszi fel a küzdelmet a természettel.
Ez a költségvetés mutatja ezt a szemléletet, hogy amikor baj van, azokon a területeken próbáljunk meg elsősorban spórolni, amelyek védtelenek. Ilyen terület az idősügy, ilyen terület a nyugdíjkérdés. Ebből a szempontból, hála istennek, viszonylag szűk mozgástere van a kormánynak, mert törvények mereven szabályozzák azt, hogy a nyugdíjemelés milyen mértékű kell hogy legyen. De itt hadd álljak meg egy pillanatra! Néhány héttel ezelőtt itt a Házban volt egy polémia, amikor egy ellenzéki felvetésre, hogy talán a nyugdíjemelés formáján változtatni kellene a jövőben, hogy inflációkövető legyen, azaz a nyugdíjak a későbbiekben a vásárlóértéküket garantáltan megőrizzék, a miniszterelnök úr hihetetlen nagy hévvel kiállt, és azt mondta, hogy ő megvédi a nyugdíjasokat, ő nem engedi, hogy egy fillért is elvegyenek tőlük. Megmondom őszintén, vártam, hogy valaki reflektálni fog, hogy nézze már meg a nyugdíjtörvényt, hisz a svájci indexálás alapján bizony az idei évben és a jövő évben is keményen veszünk el a nyugdíjasoktól ahhoz képest, mint ha mondjuk, inflációkövető lenne a nyugdíjemelés.
Csak a televízió nézőinek mondom, hisz tudom, hogy akik itt ülnek, tisztában vannak vele, hogy a svájci indexálás azt jelenti, hogy a várható infláció, illetve a várható bérnövekedés, reálbér-növekedés 50-50 százaléka alkotja most a nyugdíjemelés mértékét. Ha csak a jövő évi adatokat nézzük, a legutóbbi inflációs várakozás, ha az emlékeim nem csalnak - mert az ember már időnként zavarban van, annyiféle variáció van közforgalomban -, 4,5 százalékkal számol, a bérnövekmény, a reálbér-növekmény 1,6 százalék, ennek az 50 százalékos átlaga durván 3 százalék, három egész valahány százalék, 3,1 százalék. Ha csak inflációkövető lenne a nyugdíjemelés, akkor 4,5 százalék lenne a nyugdíjemelés. Tehát itt látható, hogy bizony a miniszterelnök úr vagy nincs tisztában a törvényekkel, vagy - ahogy szokott - jó debattőrhöz méltóan megint blöffölt.
A nyugdíjkérdés más szempontból is nagyon érdekes. Több milliárd forintot veszünk ki a munkavállalók zsebéből, a 13. havi bér, a 13. havi nyugdíj részleges befagyasztása, a béremelésnek a befagyasztása miatt tulajdonképpen sem a közszférában, sem a közalkalmazotti szférában nem várható béremelés. Azonban egy hatalmas nagy tétel mellett elmegyünk. Tízéves a magán-nyugdíjpénztári rendszer. Akkor is nagy ellenállással, tulajdonképpen a szabad demokraták erőszakoskodásának köszönhetően vezették be ezt a rendszert, amelyet természetesen nem vittek véghez, mert sem a rokkantsági ellátást, sem a hozzátartozói ellátás kérdéskörét - habár a törvény kötelezné erre a kormány - nem rendezi azóta sem a törvényjavaslat. Ennek az a következménye, hogy ha valaki abban a rendszerben megrokkantosul - elnézést a rossz kifejezésért -, akkor egyszerűen kilökik, vissza az első pillérbe, és azt terheli a továbbiakban.
Hölgyeim és Uraim! Ez a jövő esztendőben a költségvetésben, miután a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket a költségvetésnek pótolnia kell, 373 milliárd forintot meghaladó tétel. Az elmúlt 12 évben összesen 2071 milliárdot fizetett ki a költségvetés, fizettek ki az adófizetők tulajdonképpen a pénztárak részére ilyen formában, sőt a 2010 utáni három évben is több mint 1300 milliárddal fogja terhelni a költségvetést. És nem tudjuk, hogy milyen a kifutása, vélhetőleg a portfólió-változtatások miatt, habár most, utólag korrigált a kormány, jelentős veszteséget szenvedtek el ezek a magán-nyugdíjpénztárak; azok a magán-nyugdíjpénztárak, amely konstrukciót csak a kelet-európai országokban tudták keresztülerőszakolni, Nyugat-Európában sehol nincs ilyen, Amerikában Bush ezzel az ötletével tulajdonképpen megbukott - nem ezért vesztette el a választást, de nyilvánvalóan ez is hozzátartozott.
(11.10)
Itt lenne az ideje felülvizsgálni, hogy jó-e ez a rendszer, vagy van-e olyan megoldás, amely az első pillérbe tereli vissza az egész kérdéskört egy egyéni számlás rendszer keretén belül. Az első pillérben meg lehet valósítani azokat az elveket, amelyeket a második pillér ideológiájaként keresztülerőltettek a parlamenten, amire volt kezdeményezés az ezredforduló táján, hisz emlékezzünk vissza, a polgári kormány idejében volt két olyan év, amikor kvázi elindult az egyéni számla vezetése a nyugdíjakat illetően, hiszen a munkavállalók megkapták az előző évi munkabérükről a kimutatást, hogy mi után vontak járulékot, és az milyen mértékű volt.
Itt lenne az ideje, hogy felülvizsgáljuk ezt a szisztémát. A benne lévőket kár nem érné, ha visszakanaliziálnánk az első pillérbe, hisz ezt az egyéni számlavezetés kapcsán meg lehetne csinálni. Tény és való, hogy a pénztárakat talán károsan érintené, de hát okoztak már annyi kárt a pénztárak a világnak, illetve az országnak, hogy ennyi ellentételezés nem olyan nagy ár. De úgy látszik, hogy ez nem nyeri el a kormányzat tetszését. Ha a védtelenek oldaláról közelítjük meg a dolgot, akkor úgy gondolom, akár az oktatásügy, akár az egészségügy ebbe a kategóriába tartozik. Ugyanis a most meg nem tanított tudás a későbbiek folyamán hihetetlen nagy erőfeszítéssel és jóval nagyobb költségekkel pótolható, a most elvesztett életév a későbbiek folyamán nem is pótolható.
Milyen állapotban van a mai magyar egészségügy, milyen állapotban van az ellátórendszer, milyen állapotban kér ismételten áldozatot a kormányzat ettől az ágazattól? Nézzük az OECD ezzel kapcsolatos legutóbbi elemzését! Közismert, hogy Magyarországon az egy főre jutó egészségügyi kiadások vásárlóerő-paritáson számolva körülbelül a fele az OECD-átlagnak. Sajnos, a születéskor várható élettartam tekintetében az elmúlt tizenöt évre visszatekintve sem történt változás az összehasonlítás alapján. Magyarországon egy hároméves növekedés van, csak az a gond, hogy az OECD-átlag ennél jobban növekedett, sokkal kedvezőbb adatokkal rendelkeznek. Azt írja a jelentés, hogy az elvesztett potenciális életévek mértéke 1970 és 2004 között mindkét nem vonatkozásában Magyarországon volt a legnagyobb mérvű, Magyarország áll az utolsó helyen. Az isémiás szívbetegség esetében az utolsó előttiek vagyunk, itt a szlovákok vannak mögöttünk, de az agyvérzések tekintetében már az utolsó helyen vagyunk, a daganatos megbetegedések, halálozások számát illetően szintén hasonlóan kedvezőtlen az érték.
Azt szokták mondani, hogy túlfejlett a magyar egészségügy, a gazdasági teljesítőképességhez képest sok gyógyszert eszünk. Ez is mindig vád szokott lenni. Ez a kimutatás azt mondja, hogy az egy főre jutó gyógyszerkiadás 390 USA-dollár, ezzel szemben az OECD-átlag 413 dollár. Gondolom, hogy a vakbélgyulladás vagy a tüdőgyulladás között nagy különbség az európai trendekkel kapcsolatban nincs, és sajnos a kezelés szükségességét és gyógyszereit illetően sincs.
De milyen állapotban van az egészségügyi ellátórendszer? A közelmúltban került a kezembe egy tanulmány, amely az 1993-ban bevezetett teljesítményarányos finanszírozást vezette végig az elmúlt tizenöt évben, és mutatta ki, hogy évről évre a költségvetési hiányokat hogy terhelték rá az egészségügyre, és mennyi forrást vontak ki az egészségügyből. A fekvőbeteg-ellátás finanszírozását illetően az úgynevezett homogénbetegség-csoportos finanszírozás megy, ami egy alapdíjon alapul. Az alapdíj 1993-ban meg lett állapítva, a különböző betegségcsoportokra meg lett állapítva, hogy hány pontot érnek, és a kettő szorzata adja ki, hogy egy betegség ellátásáért az adott intézmény mennyit kap.
Nem lehet vetíteni, pedig nagyon plasztikus az ábra, hogy hogy nyílik az olló a megállapított alapdíjak és a szükségletnek megfelelő alapdíjak között. Csak a legutóbbi adatot nézzük: jelenleg az alapdíj 146 ezer forint. A tanulmány alapján, ha csak inflációt követő lett volna az elmúlt tizenöt évben az alapdíj-növekedés, akkor 161 ezer forintnak kellene lenni. Ez több mint 10 százalékkal alacsonyabb, mint ami elvárható lenne. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy az úgynevezett hbcs-értékeket időnként - kormányoktól függetlenül, ezt hozzá kell tenni -, nyilvánvalóan fiskális megfontolásból visszanormálták - ami eddig 1,2 volt, abból lett 0,9; ilyen trükkökkel visszanormálták -, nos ha ezt a korrekciót is elvégezzük, akkor a jelenleginél 75 százalékkal kellene magasabbnak lenni az alapdíjnak.
Hétfői napokon időnként vagy interpelláció, vagy azonnali kérdés formájában szóba kerül, hogy mi van az egészségügyi intézmények adósságállományával. Mert bár tavaly valóban szufficites volt az OEP-kassza - a költségvetés a szufficitet gyorsan el is rakta, várhatóan az idén is szufficit keletkezik, nincsenek illúzióink, ezt is el fogja rakni -, de ez egy virtuális eredmény, hisz a hiányt tulajdonképpen lejjebb nyomta a kormányzat az egészségügyi ellátás szintjére. Erre szokták mondani, hogy rosszul gazdálkodnak, hogy nem lehet ilyen egységesen nézni a dolgot, mert vannak intézmények - igaz, hogy egyre csökkenő mértékben, már az egyharmadot sem éri el a számuk -, amelyek nem görgetnek hiányt maguk előtt, és vannak, amelyek bizony jelentős hiánnyal rendelkeznek, és adósságot görgetnek maguk előtt.
Ha szakember nézi ezeket a kimutatásokat, nagyon jól látja, hogy egy tendencia mutatkozik, a progresszivitás szintjén minél magasabban álló intézményről van szó, annál jobban adósodik el, hisz az alapszintről kvázi - rossz kifejezés - a beteget tovább lehet küldeni egy magasabb szinte, de a beteg előbb-utóbb elér a csúcsra, ahonnan már nem lehet továbbküldeni, és ott el kell látni, s a volumenkorlát miatt egy bizonyos szint fölött az egészségügyi kormányzat és az OEP nem finanszírozza az ellátásokat, s bizony ebből adódik az eladósodás, ami már olyan mérvű, hogy bizonyos esetekben nem lesz meglepő, hogy a beszállítók, amelyek tulajdonképpen hitelezik az intézményeket, csődeljárást fognak kezdeményezni, hisz a hitelválság miatt ők sem jutnak likvid forrásokhoz.
Kiszolgáltatott helyzetben van-e az egészségügy, illetve ennek megfelelően tervezte-e legutóbbi változatát az egészségügyi kormányzat? Augusztus végén a tárca vezetője egy sajtóbeszélgetésen még azt nyilatkozta - az ember nem tudja, hogy nevessen vagy sírjon -, hogy: kíváncsi lennék arra az ellenzékre, amelyik a béremelés fedezetére nemet mond majd egy név szerinti szavazáson. Ha ebből a szempontból nézzük az utoljára benyújtott, tehát módosított költségvetést, akkor kacagni kell, mert nem tudjuk, hol van itt a béremelés fedezete. Viszonyítási alapnak mindig különböző adatokat szoktak nézni, s Churchill óta azt is tudjuk, hogy csak annak a statisztikának hiszek, amit saját magam hamisítottam.
(11.20)
De engedjék meg, hogy egy viszonylag objektív viszonyítási alapot vegyek, a jövő évi költségvetési számokat az idei évi várható teljesítésekkel hasonlítsam össze - hisz azt hiszem, hogy ez a mérvadó -, hogy mi vár az egészségügyi intézményekre. Ha az E-alapot nézem, akkor lényegében a fogászati ellátáson és a mentésen kívül - ami nominálisan szinten marad, és azt jelenti, hogy az infláció mértékével egy reálcsökkenés van, habár egy korábbi állami számvevőszéki tanulmány is kimutatta azt, hogy az egészségügyben az infláció mindig magasabb, mint amit a KSH kommunális szinten ki szokott mutatni, és sajnos, nincs külön egészségügyi infláció, pedig érdemes lenne egyszer azt is kiszámolni - reálszinten ezekben az ágazatokban, ezeken a kasszákon is csökkenés lesz. A többi kassza nominálisan is kevesebből kell hogy gazdálkodjon jövőre, mint amennyit az idei évben fogyasztani fog, akkor, amikor említettük már az eladósodást, és ehhez hozzá kell tenni az egyre növekvő migrációt az egészségügyből kifelé.
Azt írja a napokban egy tanulmány, hogy a várható 10-20-30-100 ezres nagyságrendű plusz-munkanélküliség szempontjából egy védett ágazat az egészségügy. Csak az a gond, hogy oly alacsony a bérezés az egészségügyben, és olyan nagy a szívóhatás az Európai Uniót illetően, hogy már az idősebb korosztályok is pakolnak, és költöznek a Lajtán túlra, amire azt szokták mondani, hogy nem baj, kimennek tapasztalatot szerezni, csak az a baj, hogy nem fognak tudni visszajönni, mert nem fogják tudni őket hol alkalmazni.
Végig lehetne menni a különböző tételeken, hogy a népegészségügyi programmal mi lesz, hogy az ÁNTSZ-nek - amelynek kiemelkedő feladata kellene hogy legyen a szakmai biztonság megőrzése érdekében - mennyivel csökken a költségvetése, és milyen lehetetlen helyzetbe kerül, hogy a véradás milyen lehetetlen helyzetbe kerül, vélhetőleg ismételt emelésre lesznek kénytelenek, ami tovább rontja a helyzetet, és lehetne sorolni kasszánként, hogy iszonyatosan kilátástalan ebből a szempontból is a költségvetés.
Az a gond, hogy mindeközben folyik az ámítás, különböző programokat tesznek le az asztalra, ilyen a “Biztonság és partnerség: feladatok az egészségügyben 2010-ig”. Ha pontonként végigmegyünk, és megkérdezzük, hogy tessék mondani, ennek a fedezete hol található ebben a költségvetésben, gondolom, nem nagyon tudna válaszolni erre a tárca.
A Titanic süllyed, én csak azt kérem, hogy előbb a védteleneket, a gyerekeket és a nőket rakjuk be a mentőcsónakba, adjunk esélyt nekik, hogy túléljenek. Ezzel a költségvetéssel nem fognak tudni túlélni. Köszönöm szépen. (Taps az MDF, a Fidesz és a KDNP soraiban.)
