DR. MAGDA SÁNDOR
DR. MAGDA SÁNDOR
DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tévénézők, Rádióhallgatók! Úgy gondolom, hogy a 2009. évi költségvetés ez év nyarán és 2008-ban már azt hozta, hogy a kormány változtatásra készül, mert fejlesztést fogalmazunk meg. De amikor arról kell hallanom, hogy például egy templomfelújítás munkahelyteremtés-e, akkor megáll az ember, és gondolkodik. Lehet, hogy a templomban nem lesz több munkahely. (Font Sándor: Azoknak lesz, akik felújítják!) De ha felújítjuk, és az önkormányzatok döntenek benne, akkor az a környezet szebb lesz, teljesebb lesz és turisztikai szempontból értéket jelent. Legalábbis az én választókörzetemben az ott lévő egyházi és állami vezetők együttesen fogalmazzák meg. Én tehát úgy gondolom, hogy eleve zsigerekből azon vitatkozni, hogy ez miért lenne jó…
A másik: a LEADER-ről úgy beszélni, hogy sikertelen… Azok voltak sikertelenek talán, akik nem gondolták el, hogy mit tesznek. Azok közé tartozom, akik - amikor a LEADER-t meghirdették, és ennek az összege 2,1 milliárd volt - végighajtottuk, -harcoltuk. Szeretném elmondani, hogy az ellenzéki képviselők, tehát az önök részéről is teljes támogatást kaptunk ahhoz, hogy 6,5 milliárdig vigyük fel az előző ciklusban a LEADER-re odaítélhető összeget.
Egyet szeretnék önöktől kérni. A vidéknél a közvetlen beruházásokat legalább olyan fontosnak tartsuk, mint ami közvetve megvalósul. Azt hiszem, hogy egy templomfejlesztésnek, egy templomfelújításnak az ellenzéknek legalább olyan értéknek kell lennie, mint a kormánypártiaknak. Mi elkötelezettek vagyunk abban, hogy a magyar örökségnek, a világörökségnek ezek a terek, ezek a központok jövőbeni meghatározó részei. Vagy most tesszük, meg vagy a következő ötven évben ezekre a fejlesztésekre nem lesz kellő forrás.
Tovább folytatva: amikor a kutatás-fejlesztés, innováció kérdéseivel szeretnék foglalkozni, akkor azt mondom, hogy ezek a területek, az agrár- és más kutatások mind olyan feltételt teremtenek meg, amelyek Magyarország és egy térség versenyképességét segítik elő. Azt érzékeltem a kutatás-fejlesztési eseti bizottságban, hogy az elmúlt másfél év során nem volt vita köztünk, hogy miként tegyünk többet az ország érdekében.
Számomra, és azt hiszem, az Országgyűlés számára is igen sikeres lépés volt az, amikor az ötpárti kérésnek, javaslatnak megfelelően a jelenlegi kormányszerkezetben kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli minisztert jelöltek meg, hisz kezdődik és folytatódni fog az egyes erőforrások koncentrálása. Fontos ennek hangsúlyozása azért, mert minden ország, így Magyarország is mindig akkor volt sikeres, amikor az oktatásban, a kutatás-fejlesztésben, innovációban maradandót tudott alkotni mind saját országa, mind a világ számára. Ezért az elmúlt időszakban, mielőtt a kutatás-fejlesztés, technológiai fejezet pénzügyi forrásait áttekintettük, azt kértük a tárca nélküli minisztertől, hogy nézzük át, miként működik az a rendszer, amely ennek a pénznek a felügyeletét, ennek az indukálást végzi.
(9.00)
Azt kell mondanunk az elmúlt közel húsz év tapasztalatai alapján, hogy egy korszerűtlen, nonprofit kutatói hálózat van jelen. Ez Magyarország öröksége. Növelnünk kell mindenképpen a hazai műszerbázis minőségét, naprakészségét. Hiányzik a koncentrált K+F infrastruktúra. Természetesen - és ezzel a következőt szeretném mondani - a miniszter úrhoz e héten intézett azonnali kérdésemben arra voltam kíváncsi, és ő erre választ adott, hogy nem az alkalmazott alapkutatást egy-egy helyre integrálva, hanem gyakorlatilag az alkalmazott kutatás térségenkénti meglétével, sőt a térségi kutatóintézetek továbbfejlesztésével együtt lehet ezt az eredményt elérni.
Elaprózott a kutatói tevékenység, az egy témára jutó kutatók száma úgymond egytizede a nemzetközi átlagnak. Hiányzik a piacra, a gazdaságra nyitott szemlélet. Miből ered ez? Abból, hogy gyakorlatilag a vállalkozások nem érdekeltek a kutatási eredmények felismerésében, és sok esetben a kutatóintézetek is igen távol vannak attól, hogy miként tudják segíteni az egyes vállalkozások, az egyes vállalatok piacra kerülését.
Mindezek alapján egy pozitív irányú fejlődést várunk el attól a fejlesztéstől, amit a kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli minisztérium meg fog valósítani. Úgy érzem, a 2009. évi költségvetésnek önálló fejezete, a kutatási és technológiai fejezet már azt bizonyítja, hogy a miniszter és a minisztérium dönthet azokról a forrásokról, amelyek a jövőt jelenthetik. Igaz, hogy jelenleg még két intézmény tartozik közvetlenül ehhez a minisztériumhoz, mégpedig a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, valamint a Magyar Szabadalmi Hivatal, de szólni kell arról, hogy forrásai alapján az Innovációs Alap is idesorolandó. Mi úgy érezzük, hogy ezek az intézmények az előző évitől megemelt összegű támogatásban részesülnek, vagyis azt kell mondani, a parlamentben kijelenthető, hogy mind a Szabadalmi Hivatal, mind a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal pénzügyi fedezete teljes mértékben biztosított, vagyis a kutatás, a jövő megteremtése nem anyagi fedezet kérdése. Tehát kijelenthetjük azt, hogy amikor megszorításokat kell hozni egy ilyen gazdasági időszakban, akkor ezek a megszorítások a kutatást, az innovációt nem érintik, mert tudjuk azt, hogy éppen a kitörési pontunk, a kitörési lehetőségeink azon múlnak, miként tudunk új értéket és minél előbb hasznosítható értéket előállítani.
Ezért nagy öröm számunkra az, hogy kijelenthetjük - ma már ismerve -: az alap mintegy 55,9 milliárddal rendelkezik, ebből a hazai innovációs támogatás 41,8 milliárd, és a nemzeti együttműködésekre pedig 10 milliárd jut. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az alapnál mintegy 25 százalék a regionális célokat szolgálja. Ebbe az általunk Baross néven ismert pályázatok sorolandók, ezek nagyon fontosak, mert egy-egy régió határozza azt meg, hogy mely kutatásokat segíti, mely kutatásokat tartja fontosnak abban, hogy a térségben a vállalkozások kellő fejlődéshez jussanak.
Nagyon fontos továbbá annak hangsúlyozása, hogy ugyan ezek az összegek a nemzeti kutatási-fejlesztési minisztérium közvetlen beavatkozási lehetőségei, de a miniszter úr a meghallgatásánál arról szólt, hogy más minisztériumokkal való együttműködés lehetőséget biztosít arra, hogy további igen jelentős források, mint az Új Magyarország fejlesztési tervben levő GOP, TÁMOP vagy a közép-magyarországi operatív program támogatásaiban közösen döntenek, az eddigi párhuzamosságokat igyekeznek elkerülni. Így én úgy gondolom, hogy a jövőt illetően éppen ezzel a minisztériumi struktúrával a kis értékű pénzek nagymértékű eredményes hasznosítását teremthetjük meg.
Úgy gondolom, éppen a kutatás-fejlesztési innovációs eseti bizottság eddigi munkája adja azt a példát, hogy összefogással előre lehet lépni. Számomra nagy öröm az, hogy eddig minden egyes előterjesztésünket konszenzussal tudtuk meghozni, talán ezzel érjük el azt, hogy a társminisztérium is összehangoltan tudja végezni a munkáját. Számunkra meghatározó fontosságú, hogy a Magyar Tudományos Akadémia, a felsőoktatás és a vállalkozások együtt dolgozzanak azért, hogy Magyarország minél sikeresebb legyen. Ezt visszhangozva halljuk a Magyar Tudományos Akadémiától, ezt halljuk a Rektori Konferenciától, és a vállalkozások is erre törekednek. Ezt segíti a kormány a kutatás-fejlesztési minisztériummal és a költségvetésben erre a célra meghatározott elkülönített forrásokkal.
Mindezek alapján javasolom a 2009. évi költségvetés elfogadását. Köszönöm a meghallgatást. (Taps az MSZP padsoraiban.)
