HOCK ZOLTÁN
HOCK ZOLTÁN
HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Ház! Harmadik napja egy költségvetési törvény vitája folyik itt a Házban, amiről azért nehéz beszélni, mert valójában mi egy képviselői módosító indítványról beszélünk, még akkor is, ha ez a képviselő maga a pénzügyminiszter, hiszen ez a harmadik verziója, amely már nem készült el, hanem csak egy módosító indítvány formájában került be a Házhoz.
Mi nincs ebben a módosító indítványban? Mi hiányzik belőle ahhoz, hogy ezt érdemben lehessen tárgyalni, és érdemben adott esetben még támogatni is lehetne? Nincs jövőképe, nincs víziója. Azt is mondhatnám, hogy ez olyan, hogy egy könyökvédős könyvelő felült egy kisebb kombájnra, gyorsan végigment a költségvetésen, elvett 9 százalékot, 20 százalékot, 50 százalékot, és azt mondja, akkor itt van a költségvetés.
(9.30)
Azt gondolom, hogy erről nem is kellene a parlamentben vitatkozni, hiszen ezt tényleg hivatali előadók, mérlegképes könyvelők is el tudták volna végezni.
Mi nincsen még benne? Az a válasz, hogy mi lesz 2010-ben, mi lesz 2011-ben, mi lesz öt év múlva, mi lesz tíz év múlva. Ez a költségvetés vagy ez a módosító indítvány tudniillik magában hordozza a visszarendeződésnek a lehetőségét, vízióját. Hiszen az, hogy azt javasolja a kormány, hogy fagyasszuk be a béreket, válság van, rendben van; egyszeri alkalommal függesszük fel a 13. havi jövedelmeket, válság van, rendben van; csökkentsük a nyugdíjasok ellátását, válság van, rendben van - és mi lesz 2010-ben? 2010-ben nem lehet megint a válságra hivatkozni, hiszen a pénzügyi válságoknak az a lélektana, hogy azok előbb-utóbb megoldódnak, egy hónap múlva, öt hónap múlva, legfeljebb egy év múlva megoldódnak. Az egy más kérdés, hogy ezt követően egy hosszabban elnyúló gazdasági recesszióra is számíthatunk, és erre ez a javaslat semmiféle választ nem ad, meg sem próbál adni, hanem a mát, a pillanatot, a percet akarja megoldani. Azt is mondhatnám, hogy ez egy percköltségvetés; erre a percre igaz, de lehet, hogy már a következő percben az sem igaz, amit éppen tárgyalunk.
Maga a fogyasztás visszafogása, a jövedelmek visszafogása vélhetően keresletcsökkenéssel fog járni - ez sem lesz jótékony hatással a gazdaságra. Maga az előterjesztés is azt prognosztizálja, hogy csökkenni fognak az adóbevételek, az áfa, az szja, a társasági adó, vélhetően csökkenni fognak az önkormányzati adóbevételek is, azaz a jövőre visszaadandó juttatások fedezete nincsen meg. Ezért mondom azt, hogy ennek a költségvetés-tervezetnek vagy ennek a képviselői módosító indítványnak sajnos nincsen jövőképe, és ezért azt gondolom, hogy érdemben persze lehet róla tárgyalni, de támogatni sajnos nem lehet.
Érdekes látni benne azt a koncepciótlanságot is, hogy mennyire kapkodó ez az egész történet. Emlékszem rá, hogy olyan durván másfél évvel ezelőtt az egyik illetékes miniszter az önkormányzati bizottságban büszke tekintettel arról beszélt, hogy milyen nagyszerűen működnek az országban létrejött, a kormány által preferált kistérségek, milyen nagyszerűen működnek ezek a körjegyzőségek; azt is bevallotta, sőt büszkén mondta, hogy a kormány közjogi lehetőség híján pénzügyi eszközökkel, pénzügytechnikai eszközökkel igyekszik terelni az önkormányzatokat, hogy iskoláikat bezárják és társulásokban működtessék, hogy a jegyzőségeiket, a hivatalaikat felszámolják és társulásokban működtessék, és lehetőség szerint a közös ügyeiket is társulásban működtessék. Sikerként jelentette be, sőt azt is mondta, hogy ez mennyire EU-konform és milyen nagyszerű dolog - nem vagyok Európai Unió-ellenes. Az ember ránéz erre a költségvetési módosító indítványra vagy erre a költségvetési törvényre, ha úgy tetszik, és azt látja, hogy a körjegyzőségek támogatása 25 százalékkal csökken; azt látja, hogy az iskoláikat feladó önkormányzatok által működtetett, kistelepülések közötti iskolabuszok támogatása 30 százalékkal csökken; azt látja, hogy a körjegyzőségeket működtető önkormányzatok támogatása lényegesen csökken; azt látja, hogy a közösen fenntartott közintézmények támogatása lényegesen csökken. Vagyis a tegnapi ikonok, a tegnapi sikerek, a tegnapi büszkeségek a múlté. Elfelejtettük őket? Vagy akkor sem hittünk benne? Vagy ezt is felülírta a válság? Van jövőképünk? Vissza lehet ezt majd csinálni?
Vegyük a városokat! Néhány évvel ezelőtt a kormány, szabadulva egy jelentős közigazgatási feladattól, áttelepítette az önkormányzatokhoz a különböző, magánszemélyeknek járó okmányok kiadását, létrejöttek az okmányirodák. A kormány jelentős megtakarítást tudott elkönyvelni a saját háza táján, hiszen az addigi rendőrségi feladatot, a rendőrség - amely a kormánynak a felügyelete alá tartozik - feladatait áttelepítették az önkormányzatokhoz. A szaldó: a kormánynak megtakarításai voltak, az önkormányzatok egy kicsit ráfizettek, lehet, hogy nagyon ráfizettek. Mit lát az ember az előterjesztésben? 45 százalékkal csökken az okmányirodák működtetésének támogatása.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kevesebb személyi igazolvány kell 2009-ben? Kevesen fognak jogosítványt szerezni? Kevesebb autót fognak átírni? Nem, kedves képviselőtársaim - a sorok hosszabbak lesznek. De persze nem baj, mert ott az önkormányzatot fogják szidni, a polgármestert fogják szidni, hogy már reggel 7 órakor elfogyott a másnapi jegy is, amit adott esetben le lehet tépkedni arról a gépről, amely a sorszámokat osztogatja a polgároknak.
Nincs koncepciója ennek a költségvetésnek. Az előterjesztő, az anyagnak az elkövetője láthatóan csak arra koncentrált, hogy megfeleljen a Valutaalap elvárásainak, és megfeleljen azoknak a számoknak, amelyeket magában megálmodott a hiánycél tekintetében, és fűnyíróként végignyeste ezt a költségvetést. Nem gondolta végig, hogy ennek milyen társadalompolitikai következményei vannak. Mert amit Bőhm András mondott, azzal maradéktalanul egyetértek, nem volt bátorsága valóban érdemi, megtárgyalható, egyfajta víziót felvázoló javaslatot letenni az asztalra.
Lehet azt mondani, hogy persze az ellenzék bekötött szemmel, betapasztott füllel, összeszorított szájjal mindenre nemet mond - de a semmire nem lehet igent sem mondani. Lehet azt mondani persze, hogy mi akarjuk, csak a másik nem engedi; maga a Pénzügyminisztérium államtitkára az előbb itt ismerte el, hogy nincsenek ilyen javaslatok, nincsenek ilyen elképzelések, nincs egy koherens, konzisztens jövőkép, amely adott esetben közép-, hosszú távon választ adna a kérdésre. Azt gondolom, lehet, hogy önmagában egy politikai kormány, amelynek van valamilyen többsége az Országgyűlésben, az is kevés és gyenge ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre jó válaszokat adjon, és azt meg is tudja valósítani.
Azt gondolom, hogy ez a válság vagy ez a pénzügyi pánik, inkább pániknak nevezhető jelenség, ami Amerikában kitört pánikként, és válságot eredményezett Európában és a világ más részein, ez egy lehetőség is volt, hiszen a válság menedzselésének két síkja és két dimenziója van. Az egyik a pillanatnak a megoldása - ez akár lehet egy ilyen költségvetési törvénytervezet is, amely a percet oldja meg. De ha nem tesszük hozzá a mankó másik lábát, a közép-, hosszú távú javaslatokat, azt a kilábalási programot, amely valóban adekvát választ ad arra, hogy mi lesz 2010-ben, 2015-ben, 2020-ban, akkor ez nem ér semmit. Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert vagy ez a parlament, vagy ez a kormány, vagy egy másik parlament egy másik kormánnyal 2009 késő őszén, kora telén ugyanezekkel a kérdésekkel fog szembenézni. Hiszen lássuk be, ha a bevételek csökkennek, márpedig a javaslat is azt prognosztizálja, hogy csökkennek, ha a kamatterhek, az államadósság-szolgálat növekszik, és azt prognosztizálja a javaslat, hogy növekedni fog, ha ezenközben az államnak a bevételei, az adóbevételei csökkennek, nem lesz miből rendezni, nem lesz miből kifizetni azt a többletet, amit ma egyszeri alkalommal a javaslat szerint elvonunk a közszférából, elvonunk a nyugdíjasoktól, mert azok a kérdések akkor is nyomasztóak lesznek.
Az önkormányzatok tavaly 1368 milliárdnyi támogatást kaptak, az idei javaslat 1275 milliárd forint - jelentős csökkenés. Persze lehet mondani, hogy ebben benne vannak azok a bérpolitikai intézkedések, a nem kiegészítések. Ugyanakkor a javaslat még mindig tartalmazza azt a képtelenséget, hogy 7 százalékkal fog növekedni az iparűzésiadó-bevétel, miközben a recesszió, a fogyasztáscsökkenés, ami nyilván forgalomcsökkenéssel is fog járni, nyilvánvalóvá teszi, hogy lehetetlenség ezt a többlet-adóbevételt elérniük az önkormányzatoknak.
Az előterjesztés javasolja továbbá, hogy az önkormányzatok a vagyongazdálkodással próbáljanak pótlólagos bevételekhez hozzájutni. Tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt 18 esztendőben az önkormányzatok a forgalomképes portfóliójuknak gyakorlatilag a 90 százalékát felélték - aki nem hiszi, járjon utána! A kistelepüléseken nincs forgalomképes vagyon, ők már nem tudnak ilyen eszközökhöz nyúlni. A városok, a fővárosi kerületek többsége az elmúlt időszakban élt már ezzel a lehetőséggel, hiszen a lyukakat, a tátongó lyukakat valamivel be kellett tömni. Van még egy lehetőség: a hitelfelvétel. Fognak tudni hitelt felvenni? 700 milliárd forint környékén járunk most az önkormányzatok eladósodásában. Ha ezt a hiátust akarják ilyen eszközökkel bepótolni, látható, hogy jövőre adott esetben 30-40-50 százalékkal növekszik az önkormányzati hitelállománynak, kötvénykibocsátásnak a mértéke. Csak ezzel egy baj van: azt is vissza kell fizetni.
Ami az államot agyonnyomja, ez a 17,5 ezer milliárdos adóssága, ennek az évi 1100 milliárdos kamatterhe, ami agyonnyomja az állami költségvetést, előbb-utóbb meg fog jelenni az önkormányzatoknál, és előbb-utóbb az önkormányzatok is hasonló cipőben fognak járni, mint az állam. Ezért mondtam azt a bevezetőmben, hogy ennek a költségvetésnek nincs jövőképe, nem ad egy olyan eligazítást, nem villant fel egy olyan távoli lehetőséget, amelyen adott esetben az ország végigmegy, és ha szigorúan, adott esetben nagyon határozottan végigmegy rajta, akkor elérhetünk odáig, hogy ezek az egyensúlyok helyreállhassanak.
Ennek megfelelően azt gondolom, ezzel a költségvetéssel egy dolgot lehetne tenni: az előterjesztője visszavonja. Ha ezt nem teszi meg, akkor felelős képviselő erre igen szavazattal semmiképpen nem válaszolhat. Ennek megfelelően a magam és szerintem a magunk részéről egészen biztosan nem fogjuk támogatni ezt a költségvetést.
Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
(9.40)
