HORVÁTH ISTVÁN
HORVÁTH ISTVÁN
HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés törvényalkotási kötelezettségei közül talán az egyik legfontosabb törvény tárgyalásához érkeztünk. Tekintsük át, miképp jutottunk el ehhez a költségvetési tervezethez!
A kormány szeptemberben nyújtotta be az első változatot az Országgyűlésnek, amit a gazdasági világválságra hivatkozva visszavont, majd októberben új változatban ismét benyújtott. Az újabb verzió beterjesztését a nemzeti csúcs utánra időzítették, így ott nem lehetett erről vitázni, valójában esély sem volt arra, hogy közösen tudjunk kitalálni valamilyen irányvonalat.
A tárgyalási menetrend miatt rendkívül rövid idő jutott az anyag áttekintésére. Még maga az ÁSZ sem tudta megalapozottan véleményezni, ráadásul - mint később kiderült - csak a főkötetet módosították, a fejezeti kötetekhez nem nyúltak, így a tételesen lebontott számokat nem volt alkalmunk megismerni.
A múlt héten lefolytatott bizottsági viták során megdöbbenve hallottuk a kormány képviselőitől, hogy a számok sajnos ismét változni fognak. November 3-án aztán a pénzügyminiszter benyújtott egy módosító csomagot, ami még a szeptemberi, azaz az eredeti költségvetési számokhoz képest is jóval rosszabb, sőt a 2006-os költségvetési számoknál is alacsonyabb forrásokat tartalmaz.
A módosító csomagot önök, kedves kormánypárti és liberális képviselőtársaim, nyilván támogatni fogják, így ezek után elmondhatjuk, hogy bár a költségvetés hatályos verziójának számairól kellene vitatkoznunk, még nincs ennek értelme, hiszen a Veres miniszter úr által készített módosítók teljesen át fogják írni a jelenlegi tervezetet. Erről viszont ma nincs alkalmunk szólni, hiszen mi most a hatályos változat általános vitáján vagyunk, magyarul: önök ismét trükköznek, ismét át akarják verni az állampolgárokat.
Ezen gondolatokat azért szerettem volna megosztani önökkel, hogy lássuk pontosan, milyen módon próbálja meg kijátszani a demokrácia szabályait a kormány és a Szocialista Párt. A kipontozott, ismeretlen számokról vitázunk, miközben valós megoldások tömegéről kellene döntéseket hozni.
Tisztelt Ház! A költségvetési vita harmadik napján tartunk, és úgy látom, kormánypárti képviselőtársaim még mindig nem akarnak beszélni a valós problémákról. Úgy tűnik, fontosabb a hatalom mindenáron történő megtartása, mint az állampolgárokkal való őszinte szembenézés. Önök ismét trükkökkel akarják megtéveszteni az embereket, arra számítva, hogy a világválság szoknyája alá bújva hat év tehetetlenségét és hibáit el tudják felejtetni.
A költségvetés tervezetében és pláne a pénzügyminiszter módosítójában azt kérik mindenkitől, hogy fogadják el az újabb megszorító csomagot, sőt hétfőn már azt is megtudhattunk Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől, hogy ő magukat az embereket is hibásnak tartja a kialakult helyzet miatt. Egyfelől áldozatot kér, másfelől vádolni kezd. Régi szocialista módszer ez: a felelősség minél szélesebb körben történő szétkenése, ezáltal mentesítve magukat a saját tehetetlenségük és hozzá nem értésük alól.
A költségvetés és annak várható módosításai mindenkit érinteni fognak, a családokat, a munkahelyeket, a nyugdíjakat, a kis- és középvállalkozókat, az önkormányzatokat egyaránt, azokat az önkormányzatokat, amelyek már így is nagyon rossz helyzetben vannak. Az évek óta tartó elvonások majdnem teljesen felborították a helyi pénzügyeket, olyan helyzetet teremtve, ahol már nincs hová hátrálni. A fellendülés pedig, úgy látszik, tovább várat magára, hiszen ez a költségvetés biztosan nem a gazdasági növekedésen, adóteher-csökkenésen és szociális biztonságon alapuló fejlődést fogja elhozni. A józan ész, az európai minta mind-mind a munkahelyek megtartásán, a munkalehetőségek számának növelésén, gazdaságélénkítésen fáradozik, csak Gyurcsány Ferenc és a Szocialista Párt akar más úton járni, és ezzel egyre mélyebb gödörbe taszítani az országot.
Tisztelt Ház! Az önkormányzati finanszírozások terén 2002 óta nagymértékű romlás ment végbe. Egyre kevesebb pénzt kapnak a települések, holott egyre több feladattal terhelik őket. Az amúgy is rossz helyzet 2006 óta befagyott. A legalapvetőbben befolyásoló normatív támogatások még inflációkövető szintet sem tartanak. Idén 150 milliárd forintot vonnak el az önkormányzati szférából. Néhány példa: 7,5 milliárdot a települési feladatoktól, 4,2 milliárdot a körzeti igazgatási feladatoktól, 39,5 milliárdot a közoktatási pénzekből, 2 milliárdot az önkormányzati hivatásos tűzoltóságtól - itt még azt se vették figyelembe, hogy az ország szinte egész területén a hivatásos tűzoltóságok perlik az államot a túlórapénzük elmaradása miatt, és itt is több milliárd forintos kifizetést fog majd eszközölni a bírósági döntések által a kormány, ezt se kalkulálták bele, és ezen kívül még 2 milliárdot elvonnak a tűzoltóktól -, 3,6 milliárdot a többcélú kistérségi társulásoktól, és még hosszan lehetne tovább sorolni.
Mi lesz az elvonások eredménye? Az önkormányzatok működése, ezen keresztül a közalkalmazottak, köztisztviselők megélhetése fog veszélybe kerülni. Újabb hiteleket kell majd felvenni a településeknek, csökkenteni kell a munkavállalók számát, ezáltal nőni fog a munkanélküliség.
A költségvetés 14,1 milliárd forint helyi adóbevétellel számol, holott a tavalyi 13,6 milliárd sem teljesült. A korábban 20 százalékkal csökkentett szja helyben maradó része most még jobban fog hiányozni. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Hogyan képzelik, hogy olyan helyi adóbevételekkel terveznek, amit eleve lehetetlen teljesíteni? Ezzel hiába kozmetikázzák a költségvetési hiány számait, mert később úgyse lesz belőle semmi. Képtelenség tovább szűkíteni a központi forrásokat, mert ez már veszélyezteti a közszolgáltatást. Ha pedig mindez mégis így marad, mit tehet egy település a túlélés érdekében? Adókat meg illetékeket emel. A kormány az önkormányzatok fojtogatásával, rajtuk keresztül sarcolja meg ismét az embereket, így nem kell konfrontálódni a lakossággal, hanem az önkormányzatok viszik el a balhét.
Egy önkormányzatnak a saját bevételei alapvetően három csoportra oszthatók: illeték, helyi adók, térítési díjak. Az illetékbevételek ilyen nagyarányú növekedése, amivel a költségvetés számol, irreális és teljesíthetetlen. Ezen bevételeknél a gazdaság stagnálása miatt inkább csökkenő tendencia várható. A helyi adóbevételek 6 százalékos túltervezése szintén tarthatatlan cél, míg a térítési díjak emelése mind szociálisan, mind etikailag vállalhatatlan.
Képzeljék el azt a családot, ahol a férj tűzoltó, a feleség pedig köztisztviselő. Mindkettőjüknek megszűnik a 13. havi bére, ami az elmúlt években beépítésre került a fizetésükbe. A tűzoltó apuka egyébként nem kapja meg az államtól a túlóra elvégzése után járó jövedelmét. Közben az önkormányzat kénytelen helyi adókat emelni vagy újakat kivetni. A gyermekük után fizetendő térítési díjak 6-10 százalékkal megemelkednek, és közben idén 30 százalékkal fizettek nagyobb gázszámlát. Önök szerint ez a sikeres Magyarország?
(10.00)
Tisztelt Szocialista és Liberális Képviselőtársaim! Bod Péter Ákos egyszer azt mondta: ha egy bicikli nem megy, két dolgot lehet csinálni: iszonyatosan el kell kezdeni tekerni, vagy le kell szállni róla és tolni. Önök már rég leszálltak a bicikliről, sőt egy ideje már nem is tolják, leengedték a kerekeket, és felborították. Azt gondolom, itt az ideje, hogy végre visszaadják a biciklit az állampolgároknak.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
