KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési vita utolsó napjánál tartunk, úgy gondolom, hogy indításként mindenképpen kellene szólni néhány szót arról, ami eddig elhangzott a Házban.
Nem tudom, hogy képviselőtársaim közül valaki kívülről, a televízión keresztül kísérte-e már figyelemmel a költségvetési vitát. A legenyhébb kifejezés, ami erről elmondható, az, hogy meglehetősen lehangoló volt az elmúlt napok vitája. Miért mondom ezt? Azért mondom, mert a képviselők előtt, legalábbis a túlnyomó többség előtt ismert kell legyen a gazdaság helyzete, a pénzügyi világ helyzete, ettől függetlenül az eddigi megszólalásokra jellemzőként talán az mondható, hogy a kormánypárti képviselők és néhány ellenzéki képviselő is felelősséggel, a helyzet komolyságára tekintettel szólalt meg, és mondta el a véleményét, mások viszont leginkább a vádaskodáson túl nemigen jutottak messzebbre.
Elsőként el kellene mondani azt, hogy minden egyes ellenzéki képviselő leminősítően szólt arról, hogy a kormány kétszer módosította a benyújtott költségvetési törvényjavaslatot. Az a kérdés, hogy mi mást tehetett volna a kormány. Ugyanis a kormány a törvényi kötelezettségének megfelelően időben, az akkori ismereteknek és adatoknak megfelelően benyújtotta a törvényjavaslatát. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy már hónapokkal előtte jelentős vita volt erről a törvényjavaslatról a tekintetben, hogy még jelentősebb bevételcsökkentő, magyarul: adócsökkentési javaslatok, illetve kiadáscsökkentő javaslatok fogalmazódtak meg. Ehhez képest a kormány egy viszonylag konzervatív javaslatot nyújtott be a Házhoz. Ekkor már voltak jelei az Egyesült Államokban a pénzügyi válságnak, de sem a legnagyobb pénzügyi központok Európában, sem a kormányok nem valószínűsítették azt, hogy ennek jelentős hatása lesz az európai pénzügyi piacokra.
A kormány az első jelek láttán rögtön módosította, és visszavette azokat az adatokat, amelyeket a költségvetési törvény eredeti javaslatában benyújtott, és egy új javaslatot fogalmazott meg. Október 9-e után, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a pénzügyi válság jelentős hatással lesz a magyar pénzügyi piacokra is, a kormány a kötelezettségének megfelelően ehhez képest módosította a költségvetési adatokat. Én tehát úgy gondolom, hogy helyesen járt el, és időben járt el.
Egyesek számon kérik a kormányon azt, hogy miért nem beszélt korábban a válságról. Tisztelt képviselőtársaim, nekem az a határozott álláspontom, hogy ha a kormány kimondta volna azt, hogy válság lehetősége áll előttünk, akkor attól a pillanattól kezdve pánik törhetett volna ki a magyar pénzügyi rendszerben, kiszámíthatatlan következményekkel. Teljesen alaptalan tehát az a vádaskodás, amit a kormánnyal szemben megfogalmaztak, hogy nem időben cselekedett. Úgy gondolom, hogy időben megtett lépéseket, és az akkori ismeretek figyelembevételével a lehetséges lépéseket megtette a kormány.
A másik, amit unalomig ismételnek itt ellenzéki képviselőtársaink, hogy a kormány tönkretette az országot, csődhelyzetbe vitte, és csődhelyzetbe juttatta az embereket. Szeretnék emlékeztetni arra - és nem szeretnék itt egészen Ádámig és Éváig visszamenni, de mindenképpen szeretnék emlékeztetni arra -, hogy 2002-ben az ellenzéki oldal is egyetértett azzal, hogy a szociális és közalkalmazotti szférában jelentős lemaradás van a bérek és juttatások tekintetében, és mindenképpen szükség van az akkori program elfogadására, ez a száznapos program keretében történt, amit a Fidesz képviselői is támogattak, jóváhagytak.
Nyilvánvalóan szükség volt a nyugdíjrendszer támogatására, a nyugdíjak felzárkóztatására. Szükség volt azokra az infrastrukturális beruházásokra és fejlesztésekre, amelyeket a kormány végrehajtott és megcsinált; az egészségügyi szférától elkezdve az infrastruktúráig olyan beruházásokat hajtottunk végre, amilyenekre korábban sehol sem volt példa. Az akkori elképzelések szerint a gazdasági növekedés lehetővé tette volna, hogy ennek a pénzügyi feltételei megteremtődjenek. 2006-ra világossá vált, hogy nem tartható tovább ez a folyamat, de megint csak emlékeztetnék arra, hogy a választási kampányban minden politikai erő és leginkább a Fidesz, amely kormányváltásra törekedett, olyan javaslatokkal és kezdeményezésekkel állt elő, kezdve a 14. havi nyugdíjtól az összes többi ilyen ígéretéig, amihez képest az akkori kormánypártok indítványai ipari tanulónak se lehettek volna minősíthetőek.
Tehát annak ellenére, hogy látszott, hogy a folyamat nem fenntartható, mégis ilyen ígéretekbe hajszolta bele magát a politika, és ezen változtatni kellett. Ezen változtatott a kormány 2006-ban, és hozta meg azokat az intézkedéseket, amelyeknek eredményeként valóban szigorítások történtek a legkülönbözőbb területeket.
(8.10)
De még ekkor sem volt semmiféle beavatkozás a nyugdíjrendszerbe, a nyugdíjak reálértékben növekedtek, a szociális szféra juttatásai gyakorlatilag megtartották az értéküket, más területeken viszont kétségtelen nehézségek következtek be. Ennek a gazdaságpolitikának az eredményeként elmondható, hogy a költségvetési hiány másfél év alatt radikálisan csökkent, a felére csökkent. Elmondható, hogy jó úton haladtunk, és ekkor következett be az a nemzetközi pénzügyi válság, amelynek a hatásai előre nem voltak felmérhetők és nem voltak láthatók. Azt kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim, hogy még a leggazdagabb országok is - Németországtól Franciaországon át az Egyesült Királyságig, az Egyesült Államokig - óriási erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a pénzügyi rendszerüket stabilizálják, de ennek a gazdaságra vonatkozó következményeit még ők sem tudták megfelelőképpen felmérni, és nem látható egyértelműen ennek a következménye.
A magyar pénzügyi rendszert nyilvánvalóan azért érintette kifejezetten a pénzügyi válság - bár a bankrendszer viszonylag stabilan működik -, mert a költségvetési hiány és az államadósság mértéke olyan nagyra nőtt az elmúlt időszakban, ami sebezhetővé tette a magyar pénzügyi rendszert. Az az erőfeszítés, amit a kormány tett annak érdekében, hogy elhárítsa a legnagyobb veszélyt, az államcsőd, a fizetésképtelen helyzet kialakulását, azok a lépések eredményre vezettek.
Itt szeretnék utalni arra, az ellenzék számon kéri azt, hogy ezek a megállapodások miért nem előre nyilvánosak. Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetközi gazdasági életben, a pénzügyi világban nem szokás az - egyébként pedig ez elől a Világbank is és az Európai Bizottság is elzárkózott -, hogy a tárgyalások folyamatában adatok nyilvánosságra kerüljenek. De többször elhangzott, a kormány is többször nyilatkozott arról, hogy amikor a megállapodások aláírásra kerülnek, abban a pillanatban nyilvánosságra hozza, mert ezekben a megállapodásokban semmi olyan nincs, amivel ne ismerkedhetnének meg a magyar állampolgárok. A magyar állampolgárok jogos igénye, hogy tudjanak arról, milyen megállapodásokat kötött a kormány - ez természetes -, és a kormány ígéretet is tett arra, hogy talán még a mai nap vagy esetleg holnap nyilvánosságra hozza a megállapodásokat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a helyzetben a kormánynak arra kellett törekednie, hogy a munkahelyek, a forint és az emberek megtakarított pénzének a védelmében tegye meg a lehetséges lépéseket. Úgy tűnik, a pénzügyi válság közvetlen lehetősége mostanra elhárult, ugyanakkor meg kell találni azokat a módszereket és eszközöket, amikkel a magyar gazdasági szférán lehet segíteni, mert jó lenne elkerülni azt, hogy emberek elveszítsék a munkahelyüket. Tehát elsősorban biztonságra törekedett a kormány akkor, amikor a költségvetési javaslatait megfogalmazta.
Ezeket természetesen lehet kritizálni, lehet azt mondani, hogy miért pont ezeket a megoldásokat választotta a kormányzat, lehetett volna más megoldást is választani. Rendkívül sajnálatosnak tartom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a vádaskodásokon túl az ellenzék oldaláról egyetlenegy javaslat sem fogalmazódott meg a tekintetben, hogy milyen más utat lehetne választani. Olyanokat hallhattunk, hogy további megszigorító intézkedéseket javasolnának, további megszigorítást és elvonást egyes szférákból, de arról, hogy alapvetően más módszert kellene választania a kormánynak, konkrétumokat nem hallottunk.
S még egy sajnálatos dolog történt, tisztelt képviselőtársaim. Úgy tűnik, a Fidesz képviselői tegnap visszatértek a régi lemezhez. Csakúgy, mint négy évvel ezelőtt a költségvetési vitában, most is sorra-rendre olyan módosító indítványokat nyújtottak be, amelyek a kiadások vég nélküli növelését eredményezték volna. Volt olyan év, tisztelt képviselőtársaim, amikor ezer olyan indítványt nyújtott be az ellenzék, amely a kiadások növekedését célozta. Most meg átkoznak bennünket, hogy túlzottak voltak a kiadások az elmúlt években, de arra, hogy annak idején milyen indítványokat nyújtottak be, természetesen már nem emlékeznek. De már tegnap is sorra minden felszólaló azt kérte számon a kormányon, hogy az egyes ágazatokra miért nem költ több pénzt, mint amennyire lehetőség van.
Tisztelt Képviselőtársaim! Eljött az az idő, amikor mindenkinek felelősen kell nyilatkoznia, és valóban összefogásra van szükség. Úgy gondolom, mindenképpen példa az, ami az elmúlt napon az Egyesült Államokban történt. Néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy egy afroamerikai embert válasszanak meg az Egyesült Államok elnökévé. Láthattuk, hogy Amerika hogyan reagált erre az eseményre. Ott az összefogás nem kérdés. Ott az a jelszó, hogy képesek vagyunk megtenni azokat a változtatásokat, amelyeket az új elnök javasol a politikában. Úgy gondolom, Magyarországon is, a magyar politikában is képesnek kellene lennünk arra, hogy félretegyük a korábbi sérelmeinket, összefogjunk a magyar nemzet érdekében, és megtaláljuk azokat a megoldásokat, amelyek a legkevésbé fájdalmasak, ugyanakkor megoldást jelentenek az előttünk álló problémákra. Én erre biztatom önöket, tisztelt képviselőtársaim.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
