MOLNÁR GYULA
MOLNÁR GYULA
MOLNÁR GYULA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Megpróbálnám a vitát visszaterelni valamilyen más vágányba. Nem szeretnék ezen a szinten reagálni a most elhangzottakra.
Nos, az az igazi kérdés szerintem, hogy mit lehet számon kérni egy olyan költségvetésen, amit bevallottan, mindenki által elmondottan a kényszer hozott, a kényszer szült. Szeretném azt a gondolatmenetet folytatni, amit Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselőtársunk, barátunk mondott el, hogy nem magyarspecifikus dologról van szó. Ez egy olyan helyzet, ahol a világ minden kormánya meghoz olyan szükséges lépéseket, amiket a kényszer szül. Mindannyian tudjuk, hogy fájdalmas és nehéz döntésekről van szó, de mégis tudjuk és érezzük, hogy meg kell tenni, de az az igazi kérdés, hogy az arányait hogyan tudjuk meghatározni, hogyan, miképpen tudunk a lehető leggyorsabban ezen túljutni, utána pedig egy normális vágányra állítani az országot.
Általában - mondom, általában - minden egyes kormány tükre, teljesítménytükre az, hogy milyen költségvetést nyújt be. Azt gondolom, hogy ha ma ebből a szempontból nagyon leegyszerűsítve kívánnánk minősíteni, inkább azt kérném önöktől, magunktól, hogy sokkal inkább azt nézzék meg, hogy ebben a nehéz helyzetben mi az, amit még mindig véd ez a kormány, mik azok az ügyek - akár a betétesek védelme, akár bizonyos szempontból a munkahelyek, a forint, a nyugdíjrendszer, ahogy most államtitkár úr is elmondta.
Tehát miközben majd fogják látni, hogy a hozzászólásomban egyfajta minőségem miatt - egy önkormányzati szövetség elnöki posztja miatt - nagyon sok olyan kritikus mondatot is meg fogok fogalmazni, ami bizonyos szempontból, sokkal inkább úgy gondolom, hogy feladat mindannyiunk számára, feladat a magyar politikai elit számára, a magyar parlament, a magyar önkormányzati rendszer számára is.
(13.50)
Nos, szeretnék majd reagálni ebben a rövid hozzászólásban az elmúlt két napban az önkormányzatok ügyét többek által érintett gondolatokra is. De szeretnék egy alapmegállapítást tenni, amit szintén az elmúlt 18 év minden kormányának adresszálni lehet. Mindenki elmondja a költségvetési vitában a finanszírozási reform szükségességét, mindenki mindig elmondja, hogy szükségeltetik az önkormányzatok területén megvizsgálni azt, hogy a feladat- és hatáskörök, valamint a finanszírozás hogyan változik. De azt lehet mondani, hogy a világgazdasági válságtól függetlenül 2009 sem lesz az az év, amikor az önkormányzatok gazdálkodásának reformja bármilyen szempontból megtörténhet.
Mi a legnagyobb dilemma, amit, végignézve az elmúlt két, két és fél nap hozzászólásait, igazából még senki nem vetett fel ennek a szférának a képviseletében? Itt arról van szó, hogy általában amikor költségvetést készít egy települési önkormányzat, vagy amikor költségvetésről vitatkozunk, akkor a normatívák valóságos költségekhez való viszonyáról zajlik a vita. Itt egy új szempont meg fog jelenni, amivel szerintem számolni kell mindenkinek. Ez pedig a bevételi oldalon, saját bevételeink körében az iparűzési adó tervezhetősége. Bizonyos verziókban 5-7 százalékos iparűzési adó többletbevétellel számol a költségvetés. Ma azt gondolom, hogy ha a világgazdasági folyamatok nem változnak, ennek a realitása viszonylag csekély, arra lehet számítani, hogy sokkal inkább szinten marad. Még egyszer mondom, inkább feladatszempontból mondom el ezeket a teendőket.
A másik oldalról nyilvánvalóan az önkormányzatok saját bevételei, de különösen azok körében, akik még ezt megtehetik, nagyvárosok esetében az ingatlanértékesítés mint fontos bevételi elem megjelenik. Nem tudjuk ma azt pontosan kalkulálni és számítani, hogy hogyan, miképpen változik az ingatlanpiac. Szeretnék egy új fogalmat itt a közbeszédbe behozni, ez pedig az, hogy amikor általában számolunk inflációval, és azt számoljuk ki, hogy egy költségvetés milyen inflációs számokat tervez, akkor azt tudnunk kell, hogy az önkormányzatok szempontjából az infláció nem szűken csak azokra a dolgokra szorítható, amiket általában egy költségvetésnél számolunk. A mi számításaink szerint, még egyszer mondom, mint önkormányzati szövetségi vezető mondom ezt, mivel lényegesen több energiát kell használni, lényegesen több bért kell fizetni, lényegesen több kiadásunk és költségünk van, az önkormányzatok területén az infláció nyilvánvalóan meg fogja haladni a tervezett mértéket.
Ezek azok a szempontok, én persze úgy fogom ezt felvetni, és nyilván önök ezt másképp fogják interpretálni, hogy ez egy feladat, amit meg kell oldani, akár a kormánnyal közösen, akár az önkormányzatoknak maguknak.
Szeretnék végighaladni nagyon röviden az önkormányzati miniszter úr gondolatmenetén. Hiszen ő maga kezdte meg ezt a megfogalmazást, én szeretném határozottabban kimondani: az elmúlt 18 esztendőben, szintén azt kell mondjam, függetlenül attól, hogy milyen típusú kormány volt Magyarországon, az önkormányzatok autonómiája a '90-es szándékokhoz képest jelentősen csökkent. Az autonómiacsökkenés egyik kézzelfogható eleme azt, hogy egyre több kötelező feladat került telepítésre az önkormányzatokhoz, és emellé általában vagy nagyon gyakran nem rendelték hozzá a megfelelő forrásokat. Ennek ellenére azt mondom, amit miniszter úr is elmondott az expozéjában, hogy bármilyen pénzügyi típusú döntés születik a Magyar Köztársaság parlamentjében a következő másfél-két hónapban, az igazi alapcél az, hogy az önkormányzatok autonómiája ne változzék.
Egyetértek abban is a miniszterrel, hogy nem mechanikusan az önkormányzatok számának csökkentését kell a reform céljának tekinteni, hanem sokkal inkább a bürokrácia csökkentését. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy amennyiben a normatívák reálértékben csökkennek, azzal számolhatunk, tudomásul kell venni azt, hogy valamilyen feladatvállalás-csökkenés is tapasztalható lesz az önkormányzatoknál.
Azt szeretném az önkormányzati reform kérdésével kapcsolatban elmondani, hogy az az ember, akinek a kezében kizárólag kalapács van, hajlamos minden problémát szögnek nézni. Aki a gazdasági válsággal együtt veti fel az önkormányzati reform kérdését, azt sugallja az önkormányzatok felé, hogy csak és kizárólag valamilyen mechanikus, akár felül, akár alul valamifajta vágásban gondolkodik, nem egy valóságos reformban.
Nagyon szeretnék mindenkit kérni, legyen az közgazdász, legyen a politikai bármelyik oldalán ez ügyben szóló ember, hogy ezt a reformdolgot ne szűkítse le kizárólag strukturális kérdésekre. Itt nem kizárólag erről van szó. Sokkal inkább arról van szó, hogy készek és képesek vagyunk-e egy új feladat- és hatáskörirányt megszabni. Biztató mondatokat hallottam miniszter úrtól, aki azt mondta, hogy száz feladatban meghatározták a következő időszak kiemelt céljait, ez egy biztató jel. Azt kell mondjam, hogy az ehhez rendelt forrásokat meg kell találni.
Ma már valaki használta a “minimum” kifejezést. Szeretném egy picit megfordítani a gondolkodást. Azt javaslom saját magunk számára, az ezzel foglalkozó érintett polgármesterek és a kormány számára, hogy próbáljuk meg minden egyes településre, minden egyes magyar állampolgárra megfogalmazni azt a szolgáltatási minimumot, amit mindenhol mindenkinek meg kell kapnia. Ha ezt meg tudjuk határozni, széles értelemben gondolom, akár oktatás, akár egészségügy, akár szociális területen, akkor mondjuk ki azt, hogy ezeket kötelezően meg is kell finanszírozni a mindenkori kormánynak, az e fölötti feladatok pedig szabadon választva kialakíthatók.
Azt szeretném elmondani, hogy az önkormányzati reformfolyamat, a felkészülés elindult az elmúlt időszakban. Nem tartom nagyon ízlésesnek, megmondom őszintén, nem tartom szerencsésnek azt, ha valaki, akár a nyilvánosság előtt, akár a parlamentben, ha főpolgármester, akkor a kerületek megszüntetése mellett érvel, ha kerületi polgármester, akkor a főváros megszüntetése mellett érvel, ha egy megyei elnök a régióval szemben beszél, ha egy megyei jogú város fontos polgármestere a főváros megszüntetéséről beszél. Ha tényleg komolyan gondoljuk, hogy hozzá akarunk ehhez a rendszerhez nyúlni, akkor meg kell érteni azt, hogy valószínűleg mindenkinek a saját maga területén kell tudni azt, hogy mi a fontos, mi a nem fontos. A 3200 települési önkormányzattal az egy főre eső önkormányzatok számában nem vagyunk a legelső helyen az Európai Unióban. Vannak olyan országok, ahol lényegesen több önkormányzat esik egy főre. Tehát azt gondolom, nem feltétlenül ez az irány.
Azt biztosan gondolom, hogy az erős középszintet ki kell alakítani, a választott középszintet, a feladat- és hatásköröket újra kell gondolni. Biztosan gondolom azt is, hogy a finanszírozást és ezen belül a helyi adók mértékét újra kell gondolni. Csak jelzem, például Magyarországon átlagosan az önkormányzatok költségvetésének 9 százaléka a helyi adó, miközben máshol ez akár 14 százalékot is elérhet.
Ami a fővárost és a kerületeket illeti, már 2006-ban benyújtásra került ez az elképzeléssor, csak képviselőtársaim akkor nem szavazták meg a kétharmados törvényt. Persze az is igaz, hogy abban a törvényben benne volt más, önkormányzatokat érintő dolog is. Ha gondolják, azt ki lehet emelni, és külön meg lehet szavazni. Ez arról szólt, hogy átmeneti időszakban ugyan, de a kerületek és a főváros is választott testületként megmarad, csak a hatásköröket szétválasztva lényegesen hatékonyabb rendszer áll elő; tehát az alapellátást a kerületek, a működést, fejlesztést pedig a főváros vállalja.
Azt is mindenkinek kell tudni, hogy a 2009-ben meghozott önkormányzati reformdöntések forintmegfelelése, forintmegtakarítása 2014 előtt nem lehet.
Nos, hölgyeim és uraim, azért fogalmaztam meg ezeket, mert a szándék az, hogy valamilyen formában találjuk meg azt, hogy a szükséges nehéz lépések a lehető legkevésbé érintsenek mindenkit. Ezek olyan feladatok voltak, amiket a saját magunk számára fogalmaztam, fogalmaztunk meg, ezeket a következő időszakban végig kell gondolni és tisztázni kell.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
(Móring József Attilát a jegyzői székben V. Németh Zsolt váltja fel.)
