TÓTH KÁROLY
TÓTH KÁROLY
TÓTH KÁROLY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Képviselőtársaim! Már megérte a költségvetés vitáját megtartani, mert bő egy év után egyszerre, egy időpontban, egy teremben ugyanannak a bizottságnak az elnöke és alelnöke megjelent. Ez annak volt tulajdonítható, hogy végre az elnök úrral egy teremben lehetünk, és örültem, mert úgy kezdte a hozzászólását, hogy biztonságról akar beszélni.
Utána bíztam benne, hogy az elnök úr komolyan gondolja a mondanivalóját, és abból indul ki, hogy a biztonság széles fogalom, amelyből csak egyik részelem Magyarországon ma a honvédség, és az ország biztonsága szempontjából a szövetségi rendszert is figyelembe véve talán ma nem is ezen a területen a legveszélyeztetettebb az ország. Ezért bíztam benne, hogy elnök úrból kitör a nemzetbiztonsági bizottsági elnöki feladat- és hatáskör, és elkezd arról beszélni, hogy belső biztonság szempontjából és nem katonaként milyen feladatok állnak előttünk. Eddig tartott a közös jelenlétünk, de legalább egy teremben vagyunk, és ezt szeretném nem lekicsinyellni.
Azt szeretném mondani, hogy ez egy nem szerethető költségvetés, legalábbis meggyőződésem szerint; egy szükséges kényszerhelyzetből adódó költségvetés. Szeretném mondani az előttem hozzászóló képviselőtársaim némelyikének, hogy ez a kényszer nem magyar sajátosság. Ez a kényszer körbejárja a világot, legfeljebb van, aki hamarabb, van, aki később vesz róla tudomást.
Azt szeretném mondani azonban a nemzetbiztonsággal foglalkozó emberként, hogy a legnehezebb költségvetési helyzetben is figyelembe kell venni két szempontot, és ezt ajánlom mindenki figyelmébe, kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt. Az első, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendvédelmi szervezetek munkája kritikus időszakban nem csökken, hanem növekszik. Nem azért, mert el kellene valami belső vitát hárítaniuk, hanem döntően megnövekszik annak a szerepe, hogy mikor és hogyan tudnak információt megszerezni. Ezt érdemes figyelembe venni a költségvetés tervezésénél.
A másik ilyen: ha érdemben nem lehet több pénzt biztosítani a szolgálatoknak, akkor legalább a pénzbe nem kerülő szempontokra jobban kellene figyelnünk mindannyiunknak. Ebből jelenleg csak két szempontot szeretnék kiemelni. Az első, még egyszer mondom: ha már nincs több pénz - bár bízom benne, hogy a Pénzügyminisztérium újragondolja, hogy a feladatok a válsággal arányosan növekszenek a szolgálatoknál -, akkor legalább ki kell vonni a szolgálatokat a politikai ütközetek zónájából.
Szeretném itt és most megkérni ellenzéki képviselőtársaimat és az ellenzéki elnököt, hogy ebben az időszakban, amikor talán elismeri, hogy van válság, pénzügyi válság - és ez nem Magyarországon keletkezett, hanem külső hatások is szerepet játszottak -, szeretném kérni, hogy gondolják meg, hogy a politikai ütközet színtere ne a szolgálatok legyenek; kezdjük meg a közös, hatékony ellenőrzést, a munkájuk közös segítését. Ez nem kerül pénzbe, a szolgálatoknál azonban a bizalmat erősíti.
Meggyőződésem, látjuk közösen, és ezzel ellentétes vélemény nem keletkezett, a szolgálatok ezt régóta megtanulták: a szolgálatok törvények alapján, szigorú kontroll mellett, a mindenkori érvényes törvényeket betartva végzik munkájukat. Szeretném, ha a politikusok követnék. Követnék, hogy a szolgálatokat nem teszik ki politikai támadásnak, hogy a szolgálatok munkáját, figyelmét nem terelik el ilyen irányba. Nagyon bízom benne, hogy megéljük még azt az időszakot, amikor politikus társaim saját rövid távú népszerűségük érdekében nem kockáztatják a szolgálatok működését.
A másik ilyen szempont, ami pénz nélkül is figyelembe vehető: csak olyan feladatokkal terheljük a szolgálatokat, olyan feladatokat várjunk el tőlük, ami az ország érdekében ma fontos, fontos a pénzügyi-gazdasági válság kezelése szempontjából, fontos az ország biztonsága szempontjából, fontos, mondjuk, a katonák szempontjából, amikor NATO-szerepvállalást teszünk külföldi országokban. Ezekre helyezzük az energiát, és azt gondolom, hogy például megkímélhetők a szolgálatok, ha már egyébként meg pénzünk nincs elegendő, hogy most legyen központi kulcskérdés, mondjuk, a Kenedi-bizottság jelentésének gyors és rövid távú végrehajtása, hogy megint a múlttal foglalkozzanak az érdemi munka helyett.
Meggyőződésem, hogy három területen várhatunk el jogosan a szolgálatoktól világos, egyértelmű szakmai válaszokat. Azt tapasztalom, hogy többségében ezeket a válaszokat a szolgálatok képesek megadni. Nem mindig tapasztalom, hogy minden döntéshozó egyidejűleg képes az így megadott válaszokat beépíteni a napi munkába. Az első nagyon fontos, hogy abban a pénzügyi válságkörnyezetben, amelyben élünk, a szolgálatoktól jogos elvárás, hogy tudjanak előre jelezni, képesek legyenek előre jelezni, hogy mikor milyen irányból, milyen jellegű támadás érheti a magyar gazdaságot, a forintot vagy éppen kiemelt magyar nemzeti jelentőségű vállalatokat. Azt gondolom, ebben jelentősen előreléptek, soha nem lehet azt mondani, hogy már minden igényt kielégítő ez a munka, de jelentősen előreléptek. A döntéshozóknak fontos, hogy ezekre érdemben támaszkodjanak.
Rendkívüli jelentőségűnek tartom, hogy a társadalom köznyugalmának biztosítása érdekében - ez a második ilyen - és a kisebbségek emberi jogainak biztosítása érdekében erősíteni tudják a szolgálatok Magyarországon… - és néha úgy látom, most már időnként határon túlra is előzetes információkkal kell rendelkezniük a kisebbségek, a társadalmi többség érdekében védelmében.
(10.30)
Nagyon fontos ezen a területen, hogy ahol feltárt hiányosságot találtak, ott legyen együttműködő partner a rendészeti szervek, az ügyészség és a bíróság részéről is.
A harmadik ilyen, szerintem szintén felértékelődő feladat lesz a következő időszakban a korrupció és a szervezett bűnözés elleni fellépés, és itt csak két elemre szeretném felhívni a figyelmet.
Az egyik: kérek mindenkit a parlamentben, bármelyik oldalon ül, hogy értsük meg, az objektív felelősség és a zéró tolerancia megfogalmazott elve csak akkor ér valamit, ha az nemcsak a közlekedésre vonatkozik, hanem a társadalmi élet valamennyi szegmensére. Jogos elvárás a gazdasági élet minden szereplőjétől, hogy az objektív felelősség elve ott is érvényesüljön. Másrészt ezen a területen, mármint a szervezett bűnözés területén jól láthatóan hihetetlen nagy pénzeszközök állnak rendelkezésre, és néha már látunk példákat arra, hogy hatalmas fejlesztéseket hajtanak végre műszaki-technikai feltételek megteremtésére annak érdekében, hogy jogosulatlanul, a társadalom egészének rovására információt szerezzenek.
Ezért meggyőződésem, hogy bármilyen szűkös egy költségvetés, a szolgálatok technikai feltételeinek fejlesztését egy pillanatra nem lehet abbahagyni, mert utána évtizedekig behozhatatlan hátrányban leszünk, és sokkal többe kerül, mint amit rövid távon esetleg megtakarítunk. Másrészt nagyon szigorúan szabályozni kell, hogy a szolgálaton kívül senki más, Magyarországon pláne nem, magánszervezetek ne használhassanak olyan eszközöket, amelyek a szolgálatok számára szigorúan engedélyhez kötött, szigorú kontroll, társadalmi és parlamenti kontroll mellett működnek. Ezért nagyon fontos annak a törvénynek a megalkotása a lehető legrövidebb időn belül, amely korlátozni, ellenőrizhetővé tudja tenni az ilyen eszközök magyarországi jelenlétét, mert sajnos a piacon beszerezhetők.
Összefoglalva azt gondolom, ez egy olyan költségvetés, amely csak nagy nehézségek árán hajtható végre a szolgálatok számára is. Tartalmazza a szükséges feltételeket, és még sokat kell tenni ahhoz, hogy a szolgálatoknál az elégséges feltételek is meglegyenek, nem feltétlenül pénzben, hanem gondolkodásmódban, a szolgálatok munkájának segítésében.
Azt szeretném kérni minden képviselőtől, gondolja végig, én szeretném, ha Magyarországon a szolgálatok egy olyan környezetben működnének, ahol érvényes a következő mondat: szabad országban szabad emberek szabad akaratukból, szabad elhatározásból azt teszik, amit a törvények betartása mellett szabad, és ezt felelősséggel tudnák a szolgálatok és a rendvédelmi szervek kontrollálni, keretek között tartani a többség érdekében. És ez valódi biztonságot jelent, mert ma rövid távú támadás nem kívülről fenyeget bennünket, elnök úr, a rövid távú veszélyek ott vannak, ha nem tudjuk ezt a társadalmi köznyugalmat közös felelősséggel fenntartani.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
