BALLA GYÖRGY
BALLA GYÖRGY
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik, úgy látom, a vita vége felé járunk, és a Fidesz részéről megpróbálnám összefoglalni a mai vitát, a mai vita tapasztalatait.
Először is azt kell mondjam, hogy úgy látom, egy jottányit sem jutottunk előrébb. Egy furcsa szereposztásnak voltunk tanúi a túloldalon. A higgadtabb szocialista képviselőtársaink felálltak, békejobbot nyújtottak, összefogást kértek, azt kérték, lássuk be az ország nehéz helyzetét, keressünk közös megoldásokat, segítsünk. Majd ezt követően felálltak a kevésbé higgadt szocialista képviselők, akik egyszerűen lehülyézték az ellenzék képviselőit, volt, aki bűncselekmény elkövetésével vádolta meg, és hasonló stílusú hozzászólásokat tettek.
Aztán azt is megtudhattuk az egyik szocialista képviselőtársunktól, hogy tulajdonképpen nincs is válság, a következőtől meg azt, hogy ha van is válság, azért Orbán Viktor a felelős. Meg azt is megtudhattuk, hogy ha nem is közvetlenül most, de egészen biztosan korábban, csak mi lehetünk felelősek a válságért. A szembenézést, a valódi helyzet rögzítését és ezért a valódi felelősségvállalást viszont sem a higgadtabb, sem a kevésbé higgadt szocialista képviselőtársainktól bizony nem hallottam.
Hallottunk arról, hogy a reformok elmaradása sodorta ide az országot, és e reformok elmaradásáért természetesen a Fidesz népszavazási kezdeményezése a felelős. (Keller László: Az biztos.) Keller képviselő úr most lelkesen bólogat, tehát ő is megerősíti, hogy ez elhangzott, és így gondolják. Azért egy apró megjegyzésem hadd legyen - és elnézést, hogy az államtitkár urat képviselő úrnak minősítettem - az államtitkár úrhoz.
Tegyük már fel a kérdést! Szerintem nem is kérdés, csak szögezzük le! Miről szólt a Fidesz által kezdeményezett népszavazás? Tisztelt képviselőtársaim, a tandíjról, a vizitdíjról és a kórházi napidíjról. Erről a három kérdésről. Erre a három kérdésre mondta az ország jelentős többsége, hogy nem. Ezek ma nincsenek is.
Ez a reform, államtitkár úr? Mert ezt kétségkívül - büszkén vállalom - megakadályoztuk, az ország segítségével. Az emberek megakadályozták ezeknek a bevezetését. Ez a reform? Összesen ennyi? Vizitdíj? Kórházi napidíj? Tandíj? Ennyi, amit fel tudnak mutatni reform címén?
De mindaz - azt kell mondjam -, amilyen stílusban beszéltek ma velünk, nyilvánvalóan az volt a mögöttes szándék, hogy még látszólag is kerüljük el az együttműködés szándékát, nem akadályozna meg bennünket abban, hogy az ország érdekében együttműködjünk önökkel. El kell fogadnunk azt a képtelen helyzetet, hogy ma egy cselekvőképtelen kisebbségi kormánya van az országnak, és szemmel láthatóan csak vergődik, és a bajból kivezető úthoz gőze nincs, hogy mit szeretne tenni. Az az egyetlen probléma, hogy nem volt ma egyetlen olyan javaslat sem, egyetlen előkészített törvény sem, egyetlen gondolat sem a kormány részéről, aminek mentén le lehetett volna ülni, és azt lehetett volna mondani, hogy hopsz!, na végre!, ebben lehet megállapodni. Itt tárgyaltuk a költségvetést megalapozó törvényeket, amelyekben egyetlen olyan sem szerepelt, amire érdemes legalább szót vesztegetni, hogy erről igen, érdemes leülni, érdemes megállapodni.
Meggyőződésem továbbra is, hogy a megszorítások önmagukban egészen biztosan nem jelentenek kivezető utat. Ha más nem, akkor a 2006-os megszorításoknak bizonyítani kellett volna ezt önöknek is! Kivezető utat csak egy olyan költségvetés tud adni, ami a gazdasági növekedésre, a pénzügyi egyensúlyra és a szociális biztonságra épül. Ha ilyen típusú javaslatokat látnánk önöktől, biztosan meg tudnánk állapodni, de amíg ez hiányzik, addig egyszerűen nincs miről. Nem azért, mert sértegetnek bennünket, hanem egyszerűen azért, mert nincs miről.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
