DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hallgatva itt az előző órák vitáját, az az igazság, hogy bizony-bizony emlegetnem kell azt a közismert mondást, hogy sokan és az ellenzéki oldalon egy kicsit úgy szólnak hozzá, hogy igaz rájuk a mondás, hogy olyanok, mint a Bourbonok, nem tanultak és nem felejtettek semmit, mert nem tanulták meg az alkalmazkodás követelményét, és sokan - nem mindenki, hozzáteszem - nem felejtették el rögeszméiket.
Az az igazság, hogy tetszik vagy nem, a pénzügyi-gazdasági válság Magyarországon is gyorsabban haladt annál, mint azt a parlament szokásos munkarendjében követni lehet vagy lehetett. Én nem látom be, hogy egyesek ezt miért nem tudják tudomásul venni. Nagyon igazat adok Hajdu képviselőtársamnak, aki már elment, hogy úgy tűnik, ehhez a napirenden szereplő törvényjavaslathoz talán túl kevés a mondanivaló, ezért hallhattunk itt sajtószemlét, történelemórát, politológiai fejtegetést meg mindenfélét, csak éppenséggel nem foglalkozunk azzal a törvényjavaslattal, aminek az előterjesztett szövegével kapcsolatban ezek szerint viszonylag kevés az észrevétel.
Én a magam részéről úgy látom, hogy ez a megalapozó csomag alapvetően jól szolgálja a jövő évi stabilizációs költségvetés betarthatóságát. Hozzáteszem, hogy képviselőtársaimmal szemben úgy látom, hogy ezen a törvényen nem lehet számon kérni alapvető reformokat, ez a törvény nem válthat ki szaktörvényeket. Megtehet a költségvetési előirányzatok megtartását biztosító megfelelő korrekciós lépéseket. Ez is a célja ennek, és ez is felel meg a 2006-os alkotmánybírósági döntés betűjének és szellemének. Egyébként pedig nagyon helyes, hogy önkormányzati reformról, nyugdíjreformról, egészségügyi reformról parlamenti keretek között tárgyalni, egyeztetni kell, és majd ha sikerül bizonyos megállapodásokhoz eljutni, akkor természetesen ezzel kell foglalkozni. Igen, ez a válság arra alkalmas, hogy ilyen kérdéseket majd újra idehozzunk a parlamentbe, átlépjünk korábbi tabutémákon, de nem a 2009. évi költségvetést megalapozó egyes törvények módosítása kapcsán.
Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány kérdést felvessek a törvényjavaslattal kapcsolatban; olyan kérdéseket természetesen - és nyilván nem meglepetésszerűen -, amelyek kapcsolódnak valahogyan a jóléti rendszerhez, az egészségügy kérdéseihez. Az egyik ilyen dolog a közteheralapok egységesítésének a kérdése. Ez egy régen napirenden lévő kérdés. Ez arról szól, hogy a munkáltatók adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében ugyanaz lenne az alapja a munkaadói járuléknak és a szakképzési hozzájárulásnak, mint a társadalombiztosítási járuléknak. Tehát ezek a különbségek, amelyek az egyes közteher-fizetési kötelezettségeknél eddig fennálltak, a következő évtől megszűnnének. Én ezt egy üdvözlendő lépésnek gondolom.
A másik dolog az egészségügyi szolgáltatási járulék kérdése, pontosabban és közérthetőbben: az a hozzájárulás ez, amit a járulékot nem fizető nyugdíjasok, szociálisan rászorultak után most már egyénenként megfizet a központi költségvetés az Egészségbiztosítási Alapnak. Ezt az eljárást idén január 1-jén vezettük be, nagyon helyesen. A törvényjavaslat most ezt a 4350 forintos, napi 145 forintos összeget 4500 forintra és napi 150 forintra emeli, követve a várható inflációt. Fontos dolog ez, mert a nemzeti kockázatközösséget szimbolizálja ez az intézkedés, tehát azt, hogy a nyugdíjasoktól az iskolásokig, hatmillió feletti állampolgár után a költségvetés követhető módon járul hozzá az egészségbiztosítás kiadásaihoz.
Itt azt vetném pusztán fel, hogy itt a fejkvótaszerű hozzájárulás kapcsán és azt is figyelembe véve, hogy pontosan a helyzethez való alkalmazkodás kapcsán többször módosultak a számítások az elmúlt hetekben, napokban, majd alaposan még egyszer meg kell nézni, hogy ez a kalkuláció valóban megfelel-e a most már belátható inflációs pályának, illetőleg a prognosztizálható mértékű foglalkoztatottságnak, és e tekintetben az Egészségbiztosítási Alapot nem éri-e valamilyen sérelem e tekintetben. Nyilván egy ilyen helyzetben egy egy-két milliárd forintos eltérésnek is lehet súlya az egészségbiztosítási kiadásoknál, noha összességében jelenleg itt 313,6 milliárd forintról van szó, tehát egy igen jelentős összegről. Mindenképpen erre szeretném felhívni a kormány figyelmét.
Tisztelt Országgyűlés! Szeretném még megemlíteni azt is, hogy látszólag egy apró dolog, de a nyugdíjas vállalkozókat érinti, pontosan az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetéssel összefüggésben, hogy ott, ahol bizony kettős értelemben is megfizettették ezt a 4350 forintot - mert ezt az összeget meg kellett fizetnie a vállalkozóknak is -, ott, akiknek egyéni vállalkozásuk volt, de társas vállalkozásnak is a személyesen közreműködő tagjai, idén kétszer kellett hogy megfizessék ezt az összeget. Most erre vonatkozóan a javaslat változtatást tartalmaz, tehát megszűnne a duplikáció. Ilyen esetben csak egyszer kell megfizetni az egészségügyi szolgáltatási járulékot, tehát ez is egy pontosító szabály. Nem túl sok embert érint, de enyhítés a fizetési kötelezettség tekintetében.
(12.10)
Szeretnék kitérni még arra a vitára, amely a bizottságokban kibontakozott, s talán az Országgyűlés üléstermén kívül is: a gyermekgondozási díj kérdésére. Ismert, hogy a gyermekgondozási díj finanszírozása 2009-től teljes egészében az Egészségbiztosítási Alapból történik, ami azt jelenti, hogy a jövőben ilyen címen a költségvetés nem ad át térítést az Egészségbiztosítási Alapnak. Szeretném elmondani, hogy a kilencvenes évek elején is ez volt a helyzet. Tisztán biztosítási rendről lévén szó - a gyed egy biztosítási jogviszonyhoz kötött jövedelempótló támogatás -, ezt az elvet érvényesítették, majd 1999-től a központi költségvetés megtérítette az Egészségbiztosítási Alapnak ezt a juttatást. Úgy is tekinthetjük, hogy akkor ez volt az állam által átengedett adóbevétel, talán ezt a megtérítést az akkori nagyon erőteljesen deficites helyzet is indokolta.
Az egészségbiztosítás egyensúlyát illetően most nem ez a helyzet, és ezen túl - mint említettem - sikerült rendezni az egészségügyi szolgáltatási járulék formájában most már fejkvóta szerint is a járulékfizetésre nem képes emberek után a követhető, egyénre szabott finanszírozást. Érthető, hogy ebben a helyzetben a költségvetés a gyed után nem fizet. Tehát ezen az alapon nem kifogásolható ez a filozófia.
Más kérdés azonban az - és ezt fel lehet vetni -, hogy nem lenne-e szükséges újabb profiltisztítás az Egészségbiztosítási Alapban. Jelesül, ha megtettük, megcselekedtük, hogy például a korhatár alatti rokkantnyugdíjakat kiszedtük az egészségbiztosításból és áttettük a nyugdíjalapba, a gyermektámogatás esetében, más, szorosan az egészségügyi szolgáltatásokhoz nem kötődő pénzbeli ellátásoknál is talán célszerű lehet egy ilyen típusú átcsoportosítás mind bevételi, mind kiadási oldalon, és akkor nincs olyan vita, hogy csökken-e a bevétel, vagy milyen terhek vannak. Hozzáteszem, hogy a gyermekgondozási díjjal kapcsolatos változások semmilyen módon nem érintik az egészségügyi tevékenységet, az egészségügyi természetbeni szolgáltatások finanszírozását, de egy ilyen profiltisztítás a későbbiekben talán szükséges lehet, már csak azért is, hogy néhány értelmetlen vitát meg tudjunk a magunk számára spórolni.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Megemlíteném még azt is, hogy a törvényjavaslat szerint az Egészségbiztosítási Alap költségvetésében is megjelenne kétféle céltartalék, az egyik a gyógyszertámogatás jogcímcsoporton belül - ez az elmúlt évek fejleményeinek tükrében helyes, hiszen fontos, hogy legyen egy puffer -, másrészt indokolt egy befizetési céltartalék is, hiszen a központi költségvetés 2009-ben is több jogcímen - mint arról részben már beszéltem - teljesít kifizetést az egészségügyi intézményeknek, tehát egy esetleges év végi pozitív egyenleg esetén indokolt - legalább a szufficit erejéig, ha ilyen mégis keletkezne, ami nem zárható ki -, hogy a felmerült kiadások a központi költségvetésnek megtérítésre kerüljenek. Azt gondolom, ez egy korrekt elszámolás lehetőségét teremti meg, ennyiben tehát támogatható a törvényjavaslatnak ez az indítványa.
Tisztelt Országgyűlés! Összességében az elmondottak alapján úgy látom, hogy ez a törvényjavaslat megfelelően szolgálja a jövő évi költségvetés betarthatóságát, ezért a tisztelt Háznak az elfogadását ajánlom.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
