DR. SPIÁK IBOLYA
DR. SPIÁK IBOLYA
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most ismétlésekbe leszek kénytelen bocsátkozni, mert a bevezetőben megfogalmazott megállapítások már többször elhangoztak itt a mai napon, de úgy látom, hogy nem elég újra és újra elismételni, hátha a vita végére legalább elgondolkodnak azon, hogy önöké a kormányzati felelősség, nem pedig az ellenzéké.
Hazánkat a globalizációs pénzügyi krízis rosszabbul érintette, mint az európai többség többi államát, hiszen Magyarország hosszú távon eladósodott, meggyengült gazdaságú, kormányzati válsággal küzdő ország; egy olyan ország, amelyet nem csupán pénzügyi, hanem hitelességi válság is sújt. A folyamatos kirakatpolitizálás, a rossz gazdasági teljesítmény, a hatalmas államadósság béklyójának terhe alatt megroppant a gazdaság, nemzetközi megbecsülésünket elvesztettük, Magyarország sereghajtóvá vált. A kormányzati tehetetlenség, a pánikpolitikai intézkedések következtében az élet szinte minden területén zűrzavar tapasztalható.
A kormány csak megszorításokban tud gondolkodni, figyelmen kívül hagyva, hogy a lakosság már nem képes újabb terhek elviselésére. Persze, a gazdasági stabilitásnak ára van, de ésszerű és tisztességes javaslat-e az, hogy a legjobban nélkülöző rétegekkel kellene megfizettetni a szükséges gazdasági egyensúly árát. Elgondolkodtak-e azon, tisztelt döntéshozó képviselőtársaim, hogy éppen azokkal szemben tesznek megszorító intézkedéseket, akik vétlenek mind a nemzetközi, mind a hazai pénzügyi válság kialakulásában? - akik egész életükben dolgoztak és dolgoznak, akik több évtizeden keresztül fizették az adót és a járulékot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Országgyűlési képviselőként és orvosként egyaránt hivatásom, hogy legjobb tudásom szerint képviseljem és szolgáljam az emberek érdekeit, hiszen erre tettem esküt, fogadalmat. Az orvosnak ahhoz, hogy kezelni tudja a betegséget, először a diagnózist kell megállapítania. Amikor ez elmarad, vagy nem helyes a diagnózis felállítása, a beteget félrekezelik, az nem fog meggyógyulni, hanem még betegebb lesz, és belepusztulhat a kórba.
Most vészhelyzet van, és ez nem egy szappanopera legújabb epizódja, hanem maga a magyar valóság. A szemfényvesztő látszatpolitizálás, a költségvetési számok kozmetikázása már nem segít az országon. Az IMF-hitellel elhárul ugyan a magyar államcsődveszély, de az ország továbbra is beteg marad. A 2009-es költségvetést megalapozó törvénytervezet pedig nem ad megfelelő orvoslást a Magyarország előtt álló bajokra. Az előirányzott javaslatok nemhogy enyhítenék a magyar társadalom válságát, hanem még jobban elmélyítik azt. A magyar közösségi problémák orvoslása helyett a globális tőkeérdek kiszolgálása folyik.
(13.00)
Ez a gazdaságpolitika nem vezet máshová, mint a társadalom teljes leépüléséhez, a magyar emberek totális elszegényítéséhez. Kérdezem: hogyan lehet bizonytalanságlétben jövőt építeni, gyermeket nevelni, családot összetartani egy olyan országban, ahol nap mint nap dolgozók ezrei válnak munkanélkülivé, ahol komoly megélhetési gondokkal küszködnek az emberek?
Önök, tisztelt MSZP-s képviselőtársaim, akik kampánypropagandájukban éveken keresztül szociális érzékenységükről biztosították az állampolgárokat, nagyon káros, antiszociális gazdaságpolitikát képviselnek Az átdolgozott költségvetési terv is bizonyítéka annak, hogy a kisebbségi kormány nem a dolgozók, a családok, a nyugdíjasok, a nélkülözők érdekeit képviseli, ugyanis a kormány bátran és igazságtalanul veszi el a pénzt a legrászorultabbaktól.
A gazdasági válság legnagyobb veszélye a növekvő munkanélküliség. Nézzük, hogy mit jelent a munkanélküliség egy gyakorló orvos szemével! A mai magyar társadalomra már egyébként is jellemző, hogy nagyok az egyes társadalmi csoportok közötti különbségek. Minden korábbinál reménytelenebb a legiskolázatlanabb munkanélküli rétegek helyzete. A munkaerőpiacról kiszorulók körében az idő előtti egészségromlás, az ebből következő munkaképtelenség rendkívüli méreteket öltött. A szív- és érrendszeri halálozás kockázata háromszor, az emésztőszervi ötször nagyobb, mint a magasabb státusúak körében. A várható élettartam különbsége a magas és legalacsonyabb státusúak között 17 életév.
A leszakadás valódi súlyát azonban az jelzi, hogy az ország népességének jelentős hányada aktív éveinek teljében betegszik meg, válik munkaképtelenné, illetve hal meg. Nem tudom, hogy tudják-e, de 2006-ban több férfi halt meg Magyarországon 50 és 65 éves kora között, mint 1930-ban. 2002 óta a magyarok mentális, lelki közérzete romlott, több a depressziós, a stresszel sikertelenül küzdő ember. Az egyéni boldoguláshoz pedig, az esélyegyenlőtlenségek leküzdéséhez nélkülözhetetlen az élet eseményei feletti kontroll megszerzésének képessége. Erre azonban a szorongásait betegségre váltó depressziós ember képtelen.
A gazdasági válság, a társadalmi krízisek kapcsán a munkanélküliség, az elszegényedés a bajok medikalizálódásához vezetnek. A szociális terhek humanitárius katasztrófát okoznak, és rázúdulnak majd az egészségügyre. De gyakorló orvosként egyszerűbben és szemléletesebben is fogalmazhatok. A betegségeivel küszködő, rosszul táplált, pénz hiányában gyógyszereit nem szedő idős ember előbb-utóbb kórházba kerül. Ha a cukor- vagy szívbeteg ember anyagi helyzete rosszabbodik, és már nem tud figyelni a diétára, nem szedi a gyógyszereit, hamarosan az egészségügyi ellátórendszerben köt majd ki. Miután Magyarország a kormány felelőtlen gazdaságpolitikája következtében kénytelen szembenézni egy gazdasági válsággal és ennek következményeként társadalmi krízisekkel, az egészségügyi ellátórendszert nem szétzilálni, hanem megerősíteni kell.
A 2009-es egészségügyi költségvetés pedig további elvonásokról és megszorításokról szól. Ez a költségvetés tőzsdei alkufolyamatok eredménye, és nem igazodik az ellátás valós szükségletéhez. Azokat a kitörési pontokat, amelyeket a kormány korábban meghirdetett, mint például az alapellátás vagy a járóbeteg-ellátás fejlesztése, a költségvetésben visszavonja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon jelenleg 3,3 millió nyugdíjas a létminimumon, 340 ezer pedig ez alatt él. (Sic!) A pénzügyi-gazdasági válság a nyugdíjasok mellett a családokat sem kerüli el. A kormány rájuk is terheli a válság leküzdésének árát. Valóban nagy bátorság és kifinomult igazságérzet kell ahhoz, hogy a gyermekgondozási díj folyósítását, a felnövekvő nemzedék minimális anyagi támogatását ne vállalja fel az állam, hogy éppen a legvédtelenebbeken: a kismamákon és gyermekeiken takarékoskodjon a kormány, megkockáztatva, hogy ők legyenek a nagy vesztesei a gazdasági válságnak.
A harmadízben átdolgozott 2009-es költségvetési tervben a járulékcsökkentés elmaradásával több mint 200 milliárd forintot őriz meg az E-alap, ez az összeg azonban nem jelentkezik a tervezett kiadási oldalon. Vagyis jövőre a kormány a központi költségvetésből már egyetlen forinttal sem járul hozzá az E-alapból folyósított gyermekgondozási díjhoz, hanem az állam helyett a járulékfizetők finanszírozzák majd a gyedet. Sőt a tervezet szerint a gyermekgondozási díj utáni nyugdíjjárulékot, 21 milliárd forintot is az E-alap bevételéből kell majd megfizetni.
Elfogadhatatlan, hogy a kormány nem az egészségügyre fordítja az Egészségbiztosítási Alapban maradt megtakarítást, valamint hogy több milliárd forintot készül kivonni az ellátásból. Ezek a tervezetek újabb szociális feszültséget gerjesztenek a társadalmi csoportok között, felerősítve a folyamatosan gyorsuló elszegényedés folyamatát. Nem kétséges: Magyarország minden korábbinál mélyebb válságba került.
A szociális háló már nem képes megtartani azokat, akik saját erejükből nem tudnak boldogulni, a lakosság közel 80 százalékának pedig nincsenek pénzügyi megtakarításai. Ahogy a szociális háló gyengül, az egészségügy terhei majd folyamatosan nőnek. Minden jel arra mutat, hogy a 2009-es átdolgozott költségvetés legnagyobb vesztese az egészségügy lesz. Miközben az állami források jelentősen csökkennek, az egészségügyi intézmények költségei a gazdasági válság következtében folyamatosan nőnek majd.
A szűkös egészségügyi költségvetésben a növekvő közüzemi díjakból adódó pénzhiányt a betegek is meg fogják érezni. Hosszabbodhatnak a várólisták, kevesebb lesz az orvos, a szakszemélyzet. Az elbocsátások során állásukat vesztettek közül sokan tartós betegállományba kényszerülnek majd.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az orvosi rendelőben naponta találkozom idős, beteg, nyugdíjas emberekkel, akiknek már most problémát okoz, hogy melyik gyógyszerüket váltsák ki és melyiket ne; a gáz- vagy a villanyszámlát fizessék-e ki; élelemre költsék nyugdíjukat vagy fűtsenek. A pénzügyi válság komoly megélhetési válsághoz vezet, az emberek további megszorításokat, elvonásokat már nem tudnak elviselni.
Tisztelt döntéshozó Képviselőtársaim! Egy pillanatra képzeljék bele magukat a társadalom perifériáján élő honfitársaink helyzetébe! Az ő szemszögükből ez egy élhetetlen ország. Ezért mindannyiunknak kötelességünk, hogy a bajban erőn felül támogassuk a legelesettebbeket. Ehhez kérem az önök támogatását.
Ez a törvényjavaslat pedig nem ad megoldást a bajokra, ezért nem támogatom. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
