DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én mélységesen osztom Vígh Ilona képviselőtársunknak a nyugdíjasok iránt érzett sajnálatát vagy aggodalmát, én csak azt nem értem, hogy Vígh képviselő asszonynak ez az aggodalom miért csak olyankor jut eszébe, amikor ellenzékben van, és amikor kormányon vannak, akkor miért nem jut eszébe.
Amiket ön elmondott, ezek közül az értékállóság az egyik. Valóban, annak következtében, hogy jövőre a reálbérek nem fognak emelkedni, pontosabban a reálbérek csökkenni fognak, ennek következtében a svájci indexálás miatt valamelyest a nyugdíjak reálértéke is csökkenni fog. Ezt oktalanság volna tagadni, ez a svájci indexálás lényege, hogy bár tompítottan, de a dolgozókkal együtt sírnak és együtt nevetnek a nyugdíjasok. Ezzel a rendszerrel a nyugdíjasok még mindig sokkal jobban járnak, mondjuk, jobban járnak visszamenőleg a jelenlegi nyugdíjrendszerrel, tehát 1997-ig visszatekintve, mint jártak volna azzal, amit önök proponálnak, hogy tudniillik inflációkövető legyen a nyugdíj. Akkor jövőre ugyan jobban járnának a nyugdíjasok, de azért az eltelt 11 év átlagát tekintve sokkal rosszabbul jártak volna.
Az a nyugdíjkorrekció, amiről ön beszél, az teljesen igazságos és méltányos, kár, hogy önöknek ez nem jutott eszébe. Nekünk eszünkbe jutott, el is kezdtük. Jövőre is folytatódik a dolog, csak sajnos nem január 1-jétől tudjuk megtenni, csak szeptember 1-jétől, ennyi engedményt vagyunk kénytelenek tenni.
Hasonló a helyzet a 13. havi nyugdíjjal. Senki nem örül annak, hogy a magas nyugdíjasok - vagy ugyan, magas… -, szóval a 80 ezer forint, az átlag fölötti nyugdíjasok 13. havi nyugdíját meg kell kurtítani, ez az intézkedés nekünk is fáj, de mindenesetre nekünk legalább ez a 13. havi nyugdíj az eszünkbe jutott, ellentétben önökkel, akiknek nem.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)