LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nehéz megállni, hogy Szabó László képviselőtársamnak a felszólalására (Dr. Szabó Zoltán: Zoltán, de mindegy!) - Szabó Zoltán képviselőtársam felszólalására ne válaszoljak.
Erre a bizonyos lakástámogatási rendszerre csak néhány adalékot hadd mondjak önnek. Három személy - nem tudom, kik az illetők -, Kökény Mihály, Magyar Bálint és Csabai Lászlóné 2003 decemberében vették fel ezt a bizonyos családtámogatást. 45 ezer építési engedélyt adtak ki, és 220 milliárd forint volt a költségvetés terhe. Erről a pénzről biztosan tudjuk, hogy hova került, ez ezekhez az emberekhez került. Ez nem mondható el, mondjuk, arról a sok ezer milliárdos államadósság-növekedésről, amiről nem tudjuk, hogy hol van, csak sejtjük. Tehát azt hiszem, hogy Szabó Zoltánnak ez a mondandója elég veszteséges dolog volt.
A költségvetést megalapozó törvények módosítását tárgyaljuk. Itt nagyon sok mindenről van szó. Az itteni hangulat hallatlanul érdekes. Itt ilyen boruljunk össze meg ehhez hasonló szólamok hangzanak el. Ugyanakkor én azt érzékelem, mintha önök nem látnák azt, hogy a parlament lelki-szellemi értelemben egy ostromlott vár. Tehát mintha önök ezt teljességgel észre nem vennék, hogy mi folyik az országban, és milyen helyzetben vagyunk.
A másik dolog az, hogy valóban válság van; tehát egy másodpercig nem mondjuk, hogy ez nincsen.
(13.40)
Mi jut önöknek erről eszébe? Ha a szőnyeg kisebb lett, akkor körbevágjuk a szőnyeget. Teljesen függetlenül attól, hogy kezek, karok, lábak lógnak ki, azt körbevagdossuk. S még egy dolgot csinálnak: mindent besöpörnek ez alá a szőnyeg alá. Ezért nagyon nehéz bármiféle összeborulás és együttműködés önökkel. Ez a szőnyeg már annyira púpos, hogy az ország bukik orra benne. Úgy látom, önöknek ez pusztán játék. Egy, nem a mi frakciónkba tartozó képviselőtársunk mondta is, hogy nem kell annyira a szívünkre venni a dolgot, ez egy játék. Kérem szépen, ez nem játék! Az önök soraiban egyszer, nagyon régen ült egy anonim keresztény, Váci Mihálynak hívták az illetőt, ő volt az önök kellemetlen embere. Most nem nagyon látok az önök soraiban ilyen kellemetlen embert. A képviseletről, a közéleti szenvedélyről szól a “Te bolond” című verse. Néhány sort mondok csak ebből: “Mi űz hát mégis? - Végre mondd: / ez az értetlen hajsza, gond, / kamasz-szerelem mire kell, / hogy izgass, tüntess, énekelj, / s országos árulásokon / elbőgd magad még - te bolond!” Országos árulások! Nem én mondom, az önök embere mondja, egy anonim keresztény, Váci Mihály, hogy itt bizony országos árulások folynak évek, évtizedek óta mindennap.
Valakinek meg kell fizetni a válság árát - mondja a milliárdos, aki nem mellesleg miniszterelnök. Meg kell értenünk, mondja a kiemelt nyugdíjasokat képviselő MSZP-s nyugdíjasok szervezetének a vezetője, bár kissé maga elé mormolja a szavakat. Miniszterelnök úr nemrég még Robin Hoodnak érezte magát. Olvasta, nézte a megszámlálhatatlan Robin Hood-filmet? Az lehet. De hogy ki kicsoda, azt feltehetően nem tudja. Mert Robin Hood az, aki 530 milliárdot elvesz a szegényektől - és itt fel lehetne sorolni mindazokat, akiktől elvesznek - és 600 milliárdot ad a gazdagoknak? Az nem a Robin Hood, hanem a nottinghami seriff, Robin Hood és az erdőbe menekült nép ellensége, megsarcolója. Ennyire könnyű az alakváltozás? Vagy vannak olyan emberek, akiknek ez semmi? Ma ez vagyok, holnap meg az ellenkezője, ugyanabban az emberben? Kik önök? Kiket képviselnek? Mint ahogy a médiában megszólaló nyugdíjasszervezetek is már csak Gyurcsány Ferencet képviselik, és nem a nyugdíjasokat, az biztos. Az újpalotai kisnyugdíjast, akinek a nyugdíja 50, sőt olykor 70 százaléka rezsire megy el, és a 13. havi nyugdíjat az önbecsülése végett és szeretete jeleként egy az egyben az unokájának adta, ezek a szervezetek biztosan nem képviselik őket. De mondhattam volna Kőbánya-Újhegyet, Kispestet, a Havannát és a többit. Mert a sherwoodi erdő itt van, itt rejtőznek Robin Hood utódai és követői. És... - és itt három pont következik.
Tisztelt Ház! Nagyon izgalmas az, hogy ilyen helyzetben mi jut eszükbe önöknek. Az jut eszükbe, hogy elvegyünk a nyugdíjasoktól 125 milliárdot, a közalkalmazottaktól, köztisztviselőktől 133 milliárdot, vagy netán az jut az eszükbe - ami egyébként Pesten már egyfajta egyenérték -, hogy a 4-es metró többletkiadásai több száz milliárd forintot tesznek ki, vagy a 6-os autópálya, amit sík terepen építenek és alagútba vezetik 50 milliárdért, ami ráadásul beomlik. Ezek az önök működésének a jelképei. Nem az jut eszükbe, hogy ezek ellen kellene valamit tenni, hogy ezeken a kiadásokon kellene spórolni, hanem az, hogy azoktól az emberektől vegyenek el, akik védtelenek ezzel szemben.
A média már sorolja a jövő évi költségvetést megalapozó törvények veszteseit: önkormányzatok, közalkalmazottak, nyugdíjasok és így tovább. Nézzünk egy kicsit az egyes tételek mélyére!
Az önkormányzatok már fejvesztetten számolnak, hogy mit hagyjanak el, miből húzzanak. Most van az ideje annak, hogy bemondják a 2009-es költségvetés koncepcióját. Mi a legegyszerűbb? A nem kötelező feladatokon húzni. De kérem szépen, ezek túlnyomórészt szociális kiadások! Az elesettekkel, a szegényekkel való szolidaritást mondjuk föl. Ezek mind áldozatul esnek. Alapvető megszorítások lesznek a családokat érintően. A 13. havi bérek elvonása. A 13. havi nyugdíjakkal kapcsolatban nem véletlenül hangoztatták mindig az illetékesek, hogy azt tessék beletenni a 12 havi nyugdíjba, mert az nem vehető el, ezt viszont önök mindig ajándékba adják. A szocialisták egy ajándékozó társaság. Pedig az emberek nem ajándékra várnak, hanem arra, hogy a munkájukért megérdemelt bért kapjanak, és ne ajándékot. Legyen ez tehát a valós járandóság része!
Összességében mindezek alapjaiban sújtják a családokat, amelyek költségvetése drasztikusan és alapvetően átalakult az utóbbi években. Szeretném, ha a derék szocialista politikusok direkt kijönnének az utcára, és az emberek szemébe mondanák, hogy ők túlfogyasztottak. Jöjjenek ki Újpalotára, Kőbányára, a Havannára és így tovább, és mondják ezt ott az embereknek. Mert mit látunk? Azt, hogy a rezsidíjak az égbe emelkednek, ugyanakkor míg a gáz- és távhő-kompenzáció 2006-ban 200 milliárd fölött volt, 2007-ben 112 milliárdra csökkent, 2008-ban 81 milliárdra, most viszont már csak 62,7 milliárd. Akkor miről beszélünk? S közben 2003 és 2008 között 320 százalékkal emelkedett a távhő díja. Miről beszélünk, uraim? Tényleg egészen elképesztő, hogy mit gondolnak önök!
Ki az igazi vesztese ennek a politikának? A jövő az igazi vesztese. Ennek a politikának ugyanaz lesz a hatása, mint ’56-nak: tovább törik az ország tartása. A fiatalok nagy része el akar innen menni. A televízió képernyőjén nap mint nap bemondják, hogy ebben az országban nem akarunk élni. De ez nem a mi hibánk, hanem az önöké, az önök politikájának a következménye. Mostanában csökkentünk 10 millió alá, a kormány ezt elfelejtette megünnepelni. Ezeknek a lépéseknek a hatása hosszantartó lesz, a családok megroppanása következik be. Lehet, hogy az államcsődöt könyörgő telefonokkal elkerüljük, de a családok százezreinek a csődjét - mert családcsőd is létezik - nem fogjuk tudni elkerülni. Ezt a törést nem lehet majd könnyűszerrel gyógyítani, az ebből eredő tömeges leszakadást nehezen lehet majd orvosolni.
Nem tudom, olvasták-e a Hitelben azt a látleletet, amit önök okoztak, önök értek el. Ha nem, sürgősen tegyék meg, és mélyen gondolkozzanak el azon, hogy mit miért tesznek, kit követnek, kitől félnek, mit szavaznak meg szolgai módon. Már csak azért is, mert más országok pont az ellenkezőjét teszik annak, mint önök, és erős nemzetpolitikát követnek. Önök még soha nem fizettek semmiért. De talán majd most betelik a pohár. Önök még mindig a “gyarapodás és fejlődés” fotópályázatára költenek milliókat, számolatlanul. Önök még mindig sikerpropagandát folytatnak.
Valakinek a cechet ki kell fizetni, mondja tagoltan a miniszterelnök úr, és mélyen a szemünkbe néz. De mi álljuk a cipollai pillantást, és mélyen visszanézünk rá, önökre gondolva.
Egy, 2006. július 21-én itt a parlamentben, még az őszödi beszéd napvilágra kerülése előtt írt versemmel fejezem be.
Cipolla a parlamentben. Sleppjével beúszik Cipolla, leül kihívón a karéj közepén. Mögötte marionett bábúként madzagon rángatva tercel a hipnotizált tömeg. Fintor, vigyor, kihívó karja ráng, mert a karéj másik partja nem rezeg úgy, ahogy ő akarja. Hol vagy, Mario? Mikor ébredsz? Mikor fagyasztod ajkára a vigyort, mikor veszed észre, hogy nincs félig kifejtett igazság, csak arcunkba vágott teljes hazugság, majd hatvan éve immár. Mario, mikor ébredsz már? 2006. július 21.
És ma 2008. november 7-ét írunk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)
