LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Én azt hittem, hogy a 2009. évi költségvetést megalapozó törvényjavaslatokról vitatkozunk, beszélünk most, de úgy látom, hogy teljesen másról van szó. Engedjék meg, hogy egy rövid két percben én is másról beszéljek. Valóban, az élelmiszer-ipari feldolgozás jelentősen beszűkült Magyarországon, de ami nekünk, magyar élelmiszer-termelőknek a legnagyobb gondunk és problémánk, hogy ez több mint 15 évvel ezelőtt bekövetkezett. Egyrészt beszűkült az élelmiszerpiac, másrészt privatizációra kerültek az élelmiszer-feldolgozó üzemek, és kiszolgáltatottá váltak a mezőgazdasági termelők. Számtalan munkahelyet szüntettek meg vidéken.
Úgy gondolom, hogy most, amikor gazdasági világválság van, és külföldi cégek szüntetnek meg munkahelyeket Magyarországon, akkor ezeket kell betöltenünk. Ez a közös felelősségünk. Kisgazdaként és a Magyar Demokrata Fórum frakciójának tagjaként mondom, hogy célunknak kell lenni, hogy magyar munkahelyeket teremtsünk vidéken, az élelmiszer-feldolgozásban, a mezőgazdaságban, a megújulóenergia-termelésben, hiszen erre van igény, és erre van lehetőség, és ne mindig a földgáz és kőolaj világpiaci árát kelljen figyelni, hanem a hazai munkaerővel előállított hazai energiafelhasználást ösztönözzük, ebbe az irányba mozduljunk el.
Most van egy válságköltségvetés, nem tudok vele minden elemében egyetérteni, van egy ezt megalapozó salátatörvény, nem tudok egyetérteni én sem minden elemével, de úgy gondolom, hogy ha baj van, akkor összefogni kell, nem pedig szétfelé húzni a szekeret, mert abból csak még nagyobb baj lesz.
Arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, ha van bárkinek is olyan módosító javaslata, olyan ötlete, amivel a hazai vidéki munkahelyeket tudjuk szaporítani, azt tegye meg.
Köszönöm, hogy szólhattam.
