MOLNÁR LÁSZLÓ
MOLNÁR LÁSZLÓ
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Ilyen kellemes hangulatban hozzászólni nem igazán nagy öröm. Én inkább úgy éreztem László képviselő úr hozzászólását, illetve a stílust és a hasonlatot, mintha ő bábszínháznak aposztrofálta volna a parlamentet - ez is sértő. De lépjünk túl rajta, én azt gondolom, hogy nem erre kíváncsiak a nézők, és mi sem azért vagyunk itt, hogy egymással szórakozzunk.
Ami az előző hozzászólásokat illeti, engedjék meg, hogy egy-egy reflexiót is tegyek! A lakosság nyilván nem fogyaszt túl, és ezt nem is mondjuk el az embereknek, mert nincs arra lehetőség, hogy 3 százalékos fogyasztás-visszafogást egyértelműen a lakosságra terheljünk. Közgazdasági értelemben a költségvetés 3 százalékos fogyasztásszűküléssel kell hogy számoljon.
Sajnálatos tény, hogy elérkezett a pénzügyi válság Magyarországra is, ezt tudjuk. A költségvetési vitában is elmondtam, hogy egy olyan helyzet állt elő, amiben tényleges összefogásra van szükség, éppen azért, hogy a pénzügyi instrumentumok működése stabil maradjon, és hogy ennek kiterjedtében a legfőbb forrásunk, amely lehetővé teszi a működést, a banki oldalon a kisvállalatoknak, magánszemélyeknek rendelkezésre álljon. Az teljesen természetes, hogy ezek az erőforrások, pontosabban: a pénz mint erőforrás a lakosság terheként is megjelenik a jelenlegi átértékelődés kapcsán, hiszen a lakossági hitelezés megállt egy időre, majd átértékelésre került banki oldalról, és ismét elindult.
Az egy más kérdés, amiről itt többen szóltak, hogy egy 2006-os kormányrendelet szabályozza a hátrányos helyzetű, illetve a fokozottan hátrányos helyzetű települések közé sorolt településekre vonatkozó szabályokat, ezt néhány bank bizony átvette, és van olyan bank is, amelyben az elmúlt időszakban… - még a válság előtt nagyjából olyan 1800 település ki volt zárva a hitelezői sorból. Vígh Ilona - Békés megyei kolléganőm, képviselőtársam - is foglalkozott Biharugra kérdésével. Valóban nehéz egy infrastrukturálisan elmaradott, gyenge talajozottságú mezőgazdasági területen, ahol a haltermelés, -tenyésztés volt az egyik fő megélhetési lehetőség a rendszerváltás előtt, megfelelő táptalajt... - mindenféle új, kreatív és innovatív megoldás keresése nélkül nem lehet előrelépni.
Ami pedig a jelenlegi törvénytervezetet, a költségvetés megalapozását illeti, én az államháztartás témakörével foglalkozom, a képviselőcsoporton belül így ezzel a témakörrel foglalkozom. Az egy más kérdés, hogy az államháztartási törvény természetesen átöleli azokat az ágazati, fejezeti intézkedéseket, lehetőségeket, amelyek itt a 18 törvénytervezetben megjelennek.
Nem öröm, hogy egy harmadik, átdolgozott verziót tartunk a kezünkben költségvetésoldalon, és tudva azt, hogy a jelenlegi, módosított költségvetés-tervezet további úgymond megalapozó törvényt igényel, nagy valószínűséggel valamilyen formában a parlament elé fog kerülni még néhány olyan törvény, amely ha csak azt mondom, hogy a válságból eredően hozott helyzettel, azaz a Magyar Nemzeti Bank bizonyos 600 milliárd forintos rendelkezésre tartása a magyar pénzintézetek felé… - ennek nincsenek meg a leírt, pontos szabályai, a feltételrendszere. Ezeket a szabályokat le kell írni, valószínűnek tartom, hogy ez a jövő héten vagy az azt követő hetek valamelyikén sürgősséggel be fog kerülni elénk.
Jó lenne, hogyha ebben a bizonyos rövid távú válságkezelésben, amibe ezt az intézkedéssorozatot is sorolom mint a költségvetés első lépését és megalapozását, egyet tudnánk érteni a parlamentben ülő pártok és képviselők. Azt gondolom, hogy az egyéni képviselőknek rettentő nagy felelősségük van mind a két oldalon, hiszen nem pártokat, hanem személyeket képviselnek, bizonyos települések, választókörzet képviselőiként azokat a lakosokat képviselik, akik őket megválasztották. Ezért hívom fel őket arra, hogy fogjunk össze. Ebben a tekintetben bizony ki kell jelölni, le kell verni azt a néhány cöveket, amelynek mentén együtt lehet dolgozni rövid és középtávon. Kétharmados törvények nélkül nem tudjuk megoldani a középtávú tervezést, rövid távon kormányrendeletekkel megoldható minden. Én úgy gondolom, hogy ez le is van írva, én erről különösebben a többi törvényhely vonatkozásában nem szeretnék szólni.
Lényegileg egy olyan kérdéskört érintek, amely az államháztartási törvény, az állami kiadás, az önkormányzati kiadás kérdéskörét, annak is az igazgatási, adminisztrációs és hatósági feladatrendszerét érinti. Azt tudjuk jól, hogy Magyarországon mintegy 592 központi közigazgatási, költségvetési szerv van, ezek tagolását én most nem kívánom ismertetni, azt majd a jövő héten, a státustörvény vitája kapcsán el fogom mondani. Az azonban lényeges elem, hogy mintegy 14 ezer olyan költségvetési folyószámlás szerv van, amely ma Magyarországon működik, beleértve a legkisebb önkormányzati hivatalt és az Országgyűlés Hivatalát - e között a két nagy rendszer között nivellálódik. És hogyha a központi igazgatás és az önkormányzati igazgatás egészét nézem, akkor a közszférában mintegy 700 ezer ember dolgozik. Természetesen, ha közgazdaságilag racionálisan nézzük a kérdést, akkor feltehetünk olyan kérdéseket, mint amilyeneket néhány liberális vagy független közgazdász vagy nagyvállalkozó.
(14.00)
Válságkezelő helyzetben is ugyanezeket föltehetjük, és bizonyos értelemben a kormány ezt az utat járja. A Szocialista Párt tagjaként, képviselőcsoportjának tagjaként is azt azonban előre kell bocsátani, hogy itt a legsebezhetőbbek a szegények, a családosok, a nyugdíjasok. Ezeknek a védelmére fokozottan kell figyelni. Éppen ezért mondom, hogy ahogy ezt már a 2002-es zárszámadáskor elmondtam, Magyarországon a versenyképességet az állami igazgatás, az állami bürokrácia túlsúlya emészti fel. Éves szinten mintegy 700-800 milliárd forinttal többet költünk erre a szférára. És itt nem személyekről, nem létszám- és foglalkoztatási kérdésről beszélek, hanem arról, amit a válságkezelés időpontjában, annak rövid és középtávú feladatainak tervezésekor egy közgazdásznak végig kell venni. Nem mindig érzelmi kérdés válságot kezelni, de ezt felelősséggel akkor lehet megtenni, ha a két nagy párt szakpolitikusai és vezetése ebben egyet tud érteni.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Annál is inkább mondom ezt, mert én is ismerek olyan települést is, olyan vezetőket is, ahol úgy működik a hivatal, hogy bizony a lakosság száma olyan elenyésző, hogy sokkal több az odalátogató nyaralni vágyó, mint az ott őslakosként élő. És mégis működik, most már csak kapcsolt intézmény, polgármesteri hivatal, de nyilvánvalóan ez is csak annak része, ahogy Hargitai kollégám mondaná, hogy nem alkotmányosan, hanem financiálisan rendeztük el; azzal a támogatási formával, hogy akkor lehet a hátrányos helyzetű településeknek járó összeget felhasználni, ha a megfelelő paraméterek mentén körjegyzőségbe társulnak. Amint ez a körjegyzőség létrejön, akkor áll fenn a támogathatóság.
Ezeket a rendszereket, az önkormányzati rendszert, ennek módosítását, kedves fideszes képviselőtársaim, tisztelt Országgyűlés, a Fidesz képviselői nélkül nem tudjuk megszavazni - kétharmados törvény. Bármit teszünk, itt is elhangzott, nem lehet. Most arról van szó, hogy stabilizáljuk az országot. Azt a korábban általam is jelzett bizalmi válságot is beleértve, egy olyan kommunikációs stratégiát, olyan kommunikációt kell használni kifelé is, nem megengedve azokat a kiszólásokat, elszólásokat, amelyek ma itt is elhangoztak, az egyszerű ember nyelvére lefordítva, hogy érezzék, baj van, de nem akkora baj, hogy ebből közösen ne tudjunk kijönni.
Ami az önkormányzat egészét illeti, azt gondolom, hosszú távon el kell majd oda jutni, hogy az állami igazgatás hatósági feladatait válasszuk le az önkormányzati igazgatás és hatóság rendszeréről. Ennek megfelelően világos, tiszta viszonyokat teremtünk. Vegyük akármelyik hatósági feladatot, legyen az az építésügy vagy más, ahol a jegyző önmagában mint a település jegyzője jár el hatósági feladatként, hiszen ő a felelős a tűzrendért, az építési hatóságért, mindenért, ennek a hierarchizált központi rendszerét kellene kiépíteni, világos viszonyrendszert, és egy önkormányzati igazgatást szűk stábbal, és hozzáértő testülettel, választott képviselőkkel pedig az adott település irányát megszabni és vinni.
Lehetőség a megtakarításra, fel lehet vetni a megalapozó törvények kapcsán is: azt gondolom, hogy a megyei önkormányzatok abba a sorba tartoznak, ahol azon feladati rész minimalizálható, amely a területi, helyi önkormányzati munkánál megjeleníthető. Egyetlen megyei önkormányzatnak sincs egyetlenegy adófizető polgára. Ha megnézzük a költségvetést, itt is mintegy 12 milliárd forint személyi jövedelemadó-visszatérítés címén van megjelölve. Azt gondolom, hogy ha erre lenne szándék és közös akarat, akkor ezt az összeget azon területekre lehetne fordítani, ahol erre sokkal nagyobb szükség van.
Megjegyzem természetesen, a megyei önkormányzatok általam fontosnak tartott testülete nagyjából úgy nézne ki, hogy egy, a megyét reprezentatívan képviselő, nagy tekintélyű személyek grémiuma, nyilván itt a választási kérdéskört meg kell beszélni. De egy biztos, ezek nem fizetett képviselők, hanem önmaguk által, a saját helyzetük által, ahogy ez valamikor a Monarchia idején is volt, képviselni tudják önös érdek nélkül az adott terület, település érdekét. Ez elsősorban mára lefordítva azt jelenti, hogy ez egy területfejlesztési koordináció döntően, amely lehetővé teszi a legkisebb települések helyi, lokális érdekeinek megjelenítését a megye, a régió és az ország vonatkozásában.
Ami pedig az intézményrendszert érinti, ezen túlmenően még mintegy 30-40 milliárd körüli összeg a költségvetésben intézményfenntartás címen ott van a megyei önkormányzatoknál. Ez nézetem szerint azt a helyi önkormányzatot illetné, ahol a településen belül fizikailag ott van az intézmény. Ennek a fenntartása ugyanolyan összeg a helyi önkormányzatnak, mint a megyei önkormányzatnak. Éppen ezért azt gondolom, hogy ez jelentős megtakarítást hozhatna. Ezért kell az államháztartás azon szeletéről is beszélni, ahol már korábban, például az 1991. évi XXXIII. törvénnyel, vagy az 1991. évi XX. törvénnyel állami vagyon lett juttatva a települései önkormányzatoknak, ennek a vagyonnak a később továbbvitele, átadása, megterhelése, eladása vonatkozásában. Az intézmények összevonása kapcsán, amikor az intézményből ki van szervezve a feladat, csúnya szóval élve, és összevonásra kerül, vannak ilyen területi, helyi önkormányzatok, ahol úgynevezett települési integrált rendszerbe lettek a megye által koordinálva, itt bizony felvetődik, hogy mi lesz az alapítói vagyonnal, mi lesz az állami vagyonnal - ez később önkormányzati lett -, az alapítói jog magában foglalja-e, felöleli-e azt a rendelkezési jogot, amely később megterhelést és esetleges értékesítést is jelent.
Szabályozza az államháztartási törvény a Magyar Államkincstár szerepét, feladatát e tevékenységek részeként. Lényegesen nagyobb, átfogóbb és felelősségteljesebb munka és feladatsor kerül a Magyar Államkincstárhoz. Nyilvánvalóan az adatkezelési szabályok már lehetővé teszik majd azt ezen összefüggésrendszerben, az én olvasatomban, hogy a feketegazdaság elleni pénzügyi fellépés részeként… - hiszen ott a Magyar Államkincstár érkeztetett adatokat, és össze tudja fésülni a több oldalról jövő adatokat, mindenféleképpen további feltáró tevékenységet, lehetőséget látok. Az pedig, hogy az egyéb szervek törzskönyvi nyilvántartását végzi, illetve ellenőrzi az előirányzatokat, a megtérülést, a tartozást, mindenféleképpen azt vetíti előre, hogy egy súlyosabb, olyan közigazgatási intézmény lesz a Magyar Államkincstár, amelyre az adóhivatal mellett leginkább majd hagyatkozni lehet.
(14.10)
Fontos eleme az államháztartási törvény módosításának annak a sokat bírált fejezeti, pénzügyi, belső ellenőrzési rendszernek a szabályozása, amely folyamatosan kritikát kapott az elmúlt években, akár az Állami Számvevőszéktől, akár az Európai Unió illetékes pénzügyi bizottságától. Ott kevésbé volt éles a kritika, belül mi azért őszintébben beszélünk, így az ÁSZ véleménye élesebben fogalmazódott meg. De magam is egyetértettem azzal, hogy a fejezetek belső ellenőrzési rendszerét meg kell változtatni, a pénzügyi ellenőrzés vonatkozásában a pénzügyminiszternek nagyobb szerepet kell adni, illetve az államháztartás egészében a Pénzügyminisztérium és a Magyar Államkincstár vonatkozásában.
Azt hiszem, hogy a megalapozó törvény államháztartási fejezete alkalmassá teszi a rendszert arra, hogy a költségvetés számait, a bevételt és az ellenőrzést tekintve az adó- és az állami felügyeleti rendszer tevékenységét pozitívan alapozza meg.
Kérem a támogatásukat ehhez. (Taps az MSZP padsoraiban.)
