VÉGH TIBOR
VÉGH TIBOR
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Szándékosan nem kívántam a vita menetét különböző gazdasági jellegű tényekkel, számokkal befolyásolni kétperces hozzászólásokban, de felgyűlt annyi, hogy az ilyen türelmes típusú embernek, mint amilyen én is vagyok, lenne egy-két mondanivalója, mielőtt a lényegi hozzászólásomat elkezdeném.
Pozsonyban, nem tudom, tudják-e, Európa első autógyára működik, Pozsonyban éppen most zárják be a Skoda autógyárat, mert a recesszió Szlovákiát is elérte. Szentgotthárdon a General Motors szeptember óta viszont teljes kapacitással termel, és a Mercedes-gyár is idetelepült, és esze ágában sincs kimenni innen. És hogy még egyet mondjak, az éllovas Svédországban a gazdaságélénkítő tevékenységnek megfelelően tavaly 44 ezer Volvo teherautót gyártottak, az idén 400-at fognak gyártani. Ennyit arról, hogy a magyar kormány mit tesz meg a gazdaságélénkítésért.
Szóba került itt többször is Anglia. A hazai GDP-jének körülbelül 40 százalékát fogja bankkonszolidációra fordítani, a mi 600 milliárdos bankcsomagunk 2-3 százalék lesz, ha hirtelen jól számoltam. Anglia mínusz 1 százalékos növekedést tervez, akkorát, amekkorát éppen Magyarország. Nézzük Romániát, mert szintén éllovas, itt többen említették. Romániában éppen most mennek majd utcára a tanárok, mert a beígért 50 százalékos béremelést kivették a mostani költségvetési törvényből.
Nagyon sokszor elhangzott az, hogy Magyarország a második legmagasabb adóterhet cipeli Európában. Ez nem így van, mert pont a 10. legmagasabb adóterhet cipeli Európában. Persze, ha összevontan nézzük, és kiemelünk egy-egy sávot, mondjuk, az évi százezer dolláros jövedelemnél hol a legmagasabb az adóterhelés, kiderül, hogy valóban Magyarországon. De kérdezem, tudjuk-e, hogy mennyi évi százezer dollár, az 1,7 millió forint havonta. Meg fog szakadni a szívem, hogy az 1,7 millió forint felett keresőknél Magyarország milyen magas adóterheléssel rendelkezik. Tehát: Dániában 59, Svédországban 55, Hollandiában 52, Ausztriában 50, Magyarországon 36 a legmagasabb adókulcs. Főleg, ha beleszámoljuk azt is, hogy hányan fizetik be ezt a magas adókulcsot, akkor rádöbbennünk, hogy a 36 sem lesz 36.
Élénken emlékszem arra, amikor az előző hónapokban már elkezdődött itt a válság körül a dolog, nagyon finoman a hullám nyaldosta már a partokat, amikor Magyarország hitelképességéről volt szó. Bizony, ellenzéki barátaink nagyon sokszor elmondták azt, hogy Magyarország nem hitelképes, mert hát Gyurcsány, meg a csomag, meg az utcai harcok, és nem tudom, micsoda. Most, hogy ehhez a 25,1 milliárd dolláros készenléti hitelhez hozzájuthatunk, illene legalább módosítani ezt az álláspontot, hogy nem fognak hitelt adni. Most éppen az a hivatalos álláspont, hogy minek ekkora, nem is kell ekkora ehhez a dologhoz.
Arra a kérdésre, kibontakozott itt egy vita, hogy házszabályszerű-e, hogy a pénzügyminiszter úr országgyűlési képviselőként benyújt módosító javaslatot, és az hogyan fog működni: be van nyújtva ez a törvény, a 3. és 4. benyújtott módosítókat jelenti. Hargitai képviselő úr elmondta, hogy majd a költségvetési bizottságban, miután most éppen ők vannak időnként többségben, majd ezt eldöntik. Szóval, hol is van a visszaélés a többséggel?
Végezetül, az előttem szóló képviselő asszony, azt gondolom, nagyon tisztességesen elmondta azt, amit neki el kellett mondania, de azért egyetlenegy dologra hadd reagáljak. Vannak Magyarországon is olyan populációk és szerte a világban is, ahol nő a gyermekek száma, nő a népesség, nő a lakosság. Ilyen Kína, India és Afrika bizonyos államai. Svédországban, Németországban, Hollandiában nem nő a népesség. Nyilván azért, mert a kormányok nem tesznek meg mindent azért, hogy a családtámogatási rendszerek működjenek. Az önök ideje alatt éppen 0 százalékkal emelkedett a családi pótlék, most ön hiányolta, hogy csak 1,1 százalékkal, vagy éppen 3,5-tel, vagy 4,5-tel. Van köztünk matematikus, biztos ki tudja számolni, hogy a 0-ához képest az 1,1 mennyivel több.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Parlament! Végigülve a mai vitát, hallgattam a vezérszónokokat, az a mondás jutott eszembe, hogy ha csupán kalapácsod van, előbb-utóbb minden probléma szeghez fog hasonlítani. Itt minden probléma egy emberen múlik, akinek a hitelképessége korlátozott, mert ő mondta el az őszödi beszédben, hogy hazudtunk. Azt szeretném kérdezni, hogy van az a logika szabályai szerint, hogy ha valaki hazudik, akkor annak elhisszük, hogy hazudott. Azt mondanám, hogy valakinek, akit hazugnak gondolunk, ne higgyünk semmit el, és azt se higgyük el, legyünk szívesek, amikor azt mondja, hogy ő hazudott ebben a dologban.
De ez még nem is lenne olyan nagy probléma. Az első bizottsági kisebbségi hozzászóló képviselő úr mindent elmondott, ami az eszébe jutott a költségvetést megalapozó törvények kapcsán. Én is megtehetném, például a fotózásról nagyon szívesen beszélnék, az elkövetkezendő kiállításomról is nagyon szívesen beszélnék, sokkal szívesebben, mint mondjuk, erről az előterjesztésről. De ez van előttünk, ez a dolgunk.
Mire is vonatkozik ez a törvényjavaslat? Tizennyolc törvényt fog módosítani, pontosítja őket, előkészíti a költségvetés befogadására. Három részéhez szeretnék hozzászólni, az egyik az államháztartással kapcsolatos, a másik az adóeljárással, a harmadik pedig a családtámogatással kapcsolatos.
(12.40)
Itt elhangzott hozzászólásban, hogy ha az önkormányzatok - talán pont Hargitai képviselő úr mondta, akinek egyébként nem szoktam kételkedni a számaiban - betartanák azokat a szigorú számokat, amelyek rájuk vonatkoznak, akkor 1400 önkormányzat egészen biztosan az ítélőszék elé kerülhetne. Hát, én azt gondolom, hogy kellene ezt az államháztartási törvényt még ezen a mostani törvényen kívül is egy picinykét módosítani.
Engedjenek meg egy másik közmondást; ez sem magyar, de majd fogok magyart is mondani: szörnyű az az otthon, ahol a tyúk kukorékol, a kakas pedig hallgat. Nos, azt gondolom, elég volt a tyúkkukorékolásból. Az Áht. módosítását egészen biztos, hogyha más nem, módosítóval vagy a legközelebbi törvényjavaslatnál magam fogom kezdeményezni; sajnos ugyanis most nem terjed ki a felelőtlenül brókerkedő, üzletelő önkormányzatokra.
Képzeljenek el egy olyan önkormányzatot, ahol 4,5 milliárdos a költségvetés, ez az önkormányzat kibocsát 3 milliárd forintnyi kötvényt - svájci frankban bocsátja ki -, majd felbuzdulva azon, hogy állítólag árfolyamnyereséget realizált, 220 millió forintot, ezért aztán ennek a 3 milliárdos kötvénycsomagnak egyik részét befektetési, forgatási céllal fogja hasznosítani; most, svájci frankban. És ehhez a helyi szmsz-t is módosíttatja a helyi képviselő-testülettel, hogy a polgármesternek adjuk meg azt a jogot, hogy ő promt, azonnali üzleteket tudjon kötni.
Majd többünk felvetésére, amikor megkérdeztük, hogy miért nem jó a bank treasury-szolgáltatása, tehát aki ezt a kötvényt finanszírozza, és nem használjuk fel az összegeket, akkor ott van egy treasury-szolgáltatás, és nem hiszem, hogy mi a banknál sokkal okosabban tudnánk gazdálkodni, hacsak nem sokkal kockázatosabb üzletekkel - azt a választ kaptam a helyi gazdasági alpolgármestertől, hogy ők államkötvényekbe fogják ezt az összeget tenni. Akkor viszont minek a rendkívüli felhatalmazás azonnali és promt üzletek kötésére? Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni az ottani képviselőtársaimat, és nem kérdeztem rá, hogy mit értenek promt és opciós üzleteken.
Mindezt az az önkormányzat teszi, amely egyébként a következő napirendi pontjában a forráshiányos önkormányzatokról szóló kapcsolódó előterjesztést terjesztette elő. Megkérdeztük a polgármester urat illő tisztelettel, aki persze - gondolhatják - fideszes, hogy ugye, ez az önkormányzat nincs csődben, tehát nyugodtan felvehetünk 4 milliárdot. Hó, nem, nincs - majd a következő napirendnél pedig a munkabérhitel újrafelvételéről tárgyaltunk. Szóval, azt gondolom, ezt úgy hívják, hogy felelőtlenség. Ezért biztos, hogy kezdeményezni fogom az államháztartási törvény módosítását vagy kapcsolódó módosítóval ebben a törvényjavaslatban, ha ez lehetséges - nem ismerem annyira ennek az eljárását -, vagy valahogy másképp. És ugyanaz a Fidesz adja ezt a polgármestert, amely itt most teljes erővel követeli rajtunk az egyébként már nyilvánosságra hozott szándéknyilatkozat szövegét, amikor 3 milliárd forintot úgy volt hajlandó, úgy volt képes felvenni, hogy az eredeti célnál nem jelölte meg, hogy ebből 1 milliárd forintot forgatási-befektetési célra szeretne fordítani.
Nézzük a következő pontot! A következő pont az adóeljárási törvényhez kapcsolódik. El kell mondanom, hogy itt kéretik a mi kormányzatunknak talán befogni a fülét, mert továbbra is azt gondolom, hogy ez a rész kidolgozatlan, kiforratlan ebben a törvényjavaslatban. Ez a 36/A. §, ami arról szól, hogy egy közbeszerzési eljárás során, az ajánlattevő fővállalkozó az alvállalkozójának csak abban az esetben fizethet most már 200 ezer forintnál nagyobb összeget, ha az hozza a nullás adóigazolást, vagy szerepel egyébként a pozitív adósok - vagy a köztartozásmentes adósok - listáján.
Még mindig nem jó ez a paragrafushely. Mert azt gondolom, hogy miután az eredeti ajánlatkérőt - tehát mondjuk, az önkormányzatot - kiveszi a törvény hatálya alól, és azt mondja, hogy ő nem felel egyetemlegesen, nem tartja vissza a fővállalkozónak szánt pénzt, azt gondolom, bedobni a lovak közé a gyeplőt még mindig nem elegáns megoldás, tehát hogy majd a fővállalkozó meg az ő alvállalkozója az adótartozást egymástól beszedegetik, és majd befizetgetik az APEH-hoz. Tehát azt gondolom, még mindig nem jó, hogy a gazdaságra vagy a vállalkozókra bízzuk az adóbeszedés nehéz tudományát.
Kibővült tavasz óta ez a törvényhely azzal, hogy lehet faktoráltatni, de természetesen az engedményesnek be kell mutatnia a nullás igazolását az eredeti engedményezőnek. Ez kicsit túl szakszerűen hangzik, majd megpróbálom jobban elmondani. Tehát ha az az alvállalkozó, aki el kívánja adni a követelését, mert momentán túl hosszú az a fizetési határidő, amivel egyébként az ajánlatkérővel vagy a fővállalkozóval tudott szerződni, eladhatja a követelését; de faktoráltatni csak akkor tudja majd az engedményes, hogyha bemutatja az eredeti vagy a kifizetés napján fennálló nullás adóigazolást. Egy probléma van ezzel: nincs már jogviszony az engedményes és az engedményező között abban a pillanatban, amikor ő be fogja nyújtani - mondjuk, az önkormányzatnak - ezt a követelést, tehát ez megoldatlan. Vagy továbbfaktoráltatja, mert ő úgy látja, hogy most még neki nem éri meg, vagy úgy látja, hogy bizonytalan ennek a követelésnek a sorsa - tehát továbbfaktoráltatja -, nyilvánvalóan máris elveszett az a gazdasági haszon, amit mondjuk, egy beruházáson egy alvállalkozó tudott realizálni, és egy kis pici, apró hólabda elindul. De ilyen hólabdából lehet a nagy lavina, mint ahogy láthatjuk ma a világban.
Tehát jó megoldásnak tűnik, hogy legyen köztartozásmentes adósok listája, de ez igazából a hazai vállalkozások likviditási problémáit nem fogja megoldani. Nem is ennek a törvénynek kell megoldani, de ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk erről a dologról. Kérdés az, hogy ki lehet majd rajta ezen a köztartozásmentes listán. A bizottsági ülésen az államtitkár úrnak elmondtam egy példát, nyilván nem az érdekes, hogy ki áll a dolog háta mögött, hanem az a lényeg, hogy hogyan is működik az APEH-ünk, aminél nyilván lehet jobban is működtetni.
Egy magánszemély 2008 májusában adótöbbletet, adótúlfizetést igényel vissza, majd választ kap, hogy pénzt nem adunk vissza, mert hogy ön 2003-ban elfelejtett adóbevallást benyújtani. A szörnyű tény az, hogy igen, de később ezt pótolta a magánszemély, és majd 2005-2006-ban az APEH vissza is fizette neki egyébként a túlfizetéseit, csak most eszmélt öt év után, hogy hoppá, ez az úriember - úgy tűnik - mintha elfelejtett volna adóbevallást adni. Nem felejtette el, hanem egy másik megyéhez nyújtotta be, és mire odaért, picit elkallódott ez az adóbevallás. Tehát a köztartozást nem felhalmozók listájánál az a kérdés, hogy ez a magánszemély mikor szerepelhetne a 2003-2008 közötti intervallumban ezen a listán. 2008-ban nyilván nem, hiszen felfedezték, hogy ő majdnem hogy adót akart csalni, 2005-2006-ban, viszont nyilván szerepelhetne, holott jóllehet a helyzet akkor is fennállt. Tehát csak biztatni szeretném, és felajánlanám a segítségemet a pénzügyi kormányzatnak - meg a szigorú tekintetemet - ebben az ügyben, hogy figyeljünk oda erre jobban.
Végezetül egy nem szakpolitikai kérdésről szeretnék szólni. Itt ma nagyon sokan előttem - egy nem kifejezetten szakpolitikai kérdésről - elmondták a családtámogatások rendszerével kapcsolatban a 8. § hibáját, már történetesen azt, hogy ad családi pótlékot a tehetősebb családok gyermekeinek is.
Kedves demokrata barátaim, szabad és szociáldemokrata barátaim, aki demokrata, azt gondolom, legyen otthon is demokrata! Magyarul, lehet valaki családbarát, a családi adózás híve, de illene tudomásul venni, hogy a családi pótlék nem a családfőé, aki ma éppen jól keres, de ez nem volt és nem lesz mindig így. A családi pótlék a gyermeket illeti meg az én felfogásom szerint. Persze tudjuk jól, hogy vannak olyan populációk Magyarországon, ahol ezt nem veszik figyelembe, és másra költik ezt a családi pótlékot, hogy ne mondjak durva példát, mondjuk, cigarettára költik - és elnézést a dohányosoktól. Ugye, milyen szörnyű ez?
Szögezzük le még egyszer: tehát a családi pótlék nem a családfőé, arról nem mondhat le, bár ha megkapta, adja oda más gyerekének. Azt gondolom, túl macsó, és nem túl szabadelvű az a szemlélet, ahol a családfő a saját gyermeke jogairól mond le. Kérem szépen, a gyermek az egyforma, legyen az kantáros vagy pörgős szoknyás, lehet vörös hajú szeplős, vagy lehet szőke és égetnivaló. Azt gondolom, ne okoskodjunk azon, kedves demokrata barátaim, hogy kell-e a 8. §-ban a differenciáltság, vagy sem. Azt gondolom, a családi pótlék alanyi jogon minden magyar gyermeknek jár, kapja meg ezt mindenki, és azok az apukák, akiknek ez nem tetszik, tessék befizetni a fölösleget valahová.
Merthogy végezetül egy magyar közmondással szeretném befejezni, hogy tudják, egyszer hopp, máskor kopp. Ma jól keresünk, holnap nem biztos, hogy jól keresünk, és a gyermekünkkel kell majd szembenézni, hogyha mondjuk, a törvényjavaslatból ezt a mostani elemet kivennénk.
Végezetül fogadjuk csak el nyugodtan ezt a törvényt, kedves képviselőtársaim, mert biztosan mondom, hogy nem jó ez a törvény, nem minden szép benne; a jegyzőkönyv számára mondom, azon képviselőtársaimnak, akik majd azt fogják mondani, hogy azt mondtuk, hogy minden jó és mindennel meg vagyunk elégedve. Tehát nem minden szép ebben a törvényben, sőt rondának tűnik, és még csak nem is finom, de nincs más lehetőségünk, mert ami van, az szerintem nem ennek az országnak a lehetősége.
Köszönöm szépen a figyelmet.
(12.50)
