SZABÓ LAJOS
SZABÓ LAJOS
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én nem mennék vissza vallási szokásokig, hogy ki mikor hogyan milyen ceremónián vett részt. Csak addig mennék vissza, ameddig a közpénzügyekről szóló törvény vagy ez a javaslat megköveteli ennek a hátterét, a parlamenti hátterét.
Itt mindenképpen beszélni kell arról, hogy vannak közös pontok, a benyújtott közpénzügyi törvény - és nem jutottunk el még a szavazásig, ahogy Varga képviselő úr mondta, hogy leszavaztuk az ő javaslataikat, hiszen még a részletes vita nem került megnyitásra, csak az általános szakaszon vagyunk túl, tehát nem szavazhattunk a módosító indítványokról. Nagyon jelentős számú ötpárti tárgyaláson vettünk részt, ahol a legnagyobb ellenzéki pártot Tállai képviselő úr képviselte, és nagyon sok minden dologban meg tudtunk állapodni, és nagyon sok dologban maradt még vitánk is.
Azt le kell szögezni, abban egyetértettünk, hogy a közpénzügyi törvény egy eszköze a közbizalom helyreállításának az alkotmányos és intézményes garanciák megteremtésén keresztül, amire mindannyiunknak szüksége van. Nem hiszem, hogy itt most el kellene kezdeni azt, hogy ki mikor mit rontott el, mert abban nagyon jók vagyunk, hogy egy eggyel előbbi dátumot tudjunk mondani. Biztos én is tudnék, biztos önök is tudnának még rá, és nagyon parttalan lenne az a vita, ha erről kezdenénk el beszélni.
A jelenlegi indítvány, ami előttünk van: mi úgy gondoljuk, hogy ez az indítvány módosításokkal meg tud felelni annak a követelménynek, amit mi a közpénzügyi törvényekkel szemben támasztottunk. A kiadási plafon, aminek a célja, hogy az elsődleges egyenlegek növekedését értelmesen korlátozza. Véleményünk szerint ez egy kérdésre választ ad, de mellé kell tenni azt a reáladósság-szabályt, amellyel a közpénzügyi törvénynél mi foglalkoztunk, amely viszont az államadósság oldaláról szab korlátokat, amint korlátozza az államadósság növekedését a nemzeti össztermékhez viszonyítva. Tehát a kiadási plafon és a reáladósság-szabály együtt tudja azt a kedvező hatást kifejteni véleményünk szerint nagyobb mértékben, mint amiről Kóka frakcióvezető úr, képviselőtársam beszélt.
Hozzá kell tenni, hogy ez a két szabály kizárólag a kormányt korlátozza, és a jelenleg benyújtott törvénytervezet is csak a kormányt kívánja ebben korlátozni. A parlamenti többséget semmi nem korlátozza abban, hogy ezeket a szabályokat felülírja. Az MSZP frakciócsoportja hajlandó lett volna egy külső kontrollról tárgyalni akár hivatal, akár tanács, akár bármi más formában, hiszen az Állami Számvevőszék bevonásán keresztül minden forma előjött a tárgyalásainkon. Ebben most, ami új fejlemény, hogy előjött az, hogy hogyan lehet a hivatalt és a tanácsot egymás mellé rendelve foglalkoztatni, és hogyan lehet ezt a külső kontroll lehetőségét a törvénybe visszahozni. Mi állunk elébe, hogy ezeket értelmes vitákkal egy módosító indítványon keresztül behozzuk.
A másik nagyon fontos kérdés, hogy a törvény hatálya mire terjedjen ki. Csak a három központi alrendszerre? De akkor ott marad a lyuk, amit az önkormányzatok rendszerének felügyelet alá vonása keletkeztethet. Ebben is az én emlékeim egy kicsit másképp működnek, hiszen amikor az önkormányzatokról tárgyaltunk, akkor a legnagyobb ellenzéki párt kérésére különválasztottuk az önkormányzati részt a közpénzügyi résztől, a közpénzügyi felelősségről szóló résztől, mégpedig azért, hogy ne legyen akadálya a megállapodásnak, mind a kettőről külön tudjunk beszélni, és a kettő egymás nélkül is megéljen.
(19.50)
Amikor az önkormányzati részről beszéltünk, akkor mi igenis azt mondtuk, hogy a fejlesztési kiadásait az önkormányzatoknak, tehát az ésszerű, racionális fejlesztési kiadásait az önkormányzatoknak nem kívánjuk a törvénnyel korlátozni, de arról igenis szó volt, hogy a működési kiadásokban korlátokat kell állítani.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Tállai képviselőtársam kezdeményezte, hogy akkor tárgyaljuk az önkormányzati működés finanszírozásának a helyzetét is, amikor erről beszélünk, hogy kettéválasztjuk a működési és a fejlesztési kiadásokat. Én csak azt szeretném aláhúzni, hogy mi a fejlesztési kiadásokat az önkormányzatok rendszerbe vonásánál nem kívántuk korlátozni. Tehát most is fölmerül a kérdés, hogy akarunk-e, tudunk-e, képesek vagyunk-e olyan rendszert felállítani, ami kétharmaddal tudja biztosítani azt, hogy az önkormányzatok is e törvény hatálya alá kerüljenek, vagy csak marad a három központi alrendszer.
Egy másik kérdés, ami volt a közpénzügyi törvénynél: kétharmaddal elfogadott törvény feles működési szabályokkal. Úgy gondolom, van szakmai érv amellett, hogy kétharmaddal elfogadott törvény kétharmados működési szabályokkal, de ez a mindenkori kormányok mozgásterét korlátozná be nagyon jelentősen. Azon az egyeztetésen mind az öt parlamenti párt azt mondta, hogy ezt a fajta korlátozást nem kívánja a mindenkori, hangsúlyozom, a mindenkori kormányok esetében felvállalni.
Az elsődleges kiadások megállapításának módja, rendszere, konkrét szám, eljárási rend. Azt hiszem, hogy az ördög itt is a részletekben van, mint mindig, mert ha ebben meg lehet állapodni, akkor azt hiszem, az egész törvényben meg lehet állapodni.
Itt most az általános vitában még csak a dilemmák felvetésére kerülhet sor, hogy hogyan szabályozzunk egy átmeneti időszakot - ami 2009-2010-2011, a konvergenciaprogramhoz kapcsolódik -, és az átmeneti időszak után hogyan lehet megteremteni azokat az eljárási szabályokat, amelyek automatizmusokkal tudják biztosítani már, hogy ezek a számok kialakuljanak.
Milyen korrekcióra van szükség az elsődleges kiadások megállapításánál vagy beszabályozásánál? Miket tudunk figyelembe venni? Most az önkormányzati problémát külön kezelve, szabad-e az EU-s pénzekre is vonatkoztatni a korlátozásokat, amikor az a célunk, hogy a lehető legnagyobb mértékben vonjuk be az EU-s pénzeket? Figyelembe kell és lehet-e venni a törvényi determinációkat, amik a rendszerben benn vannak - hiszen ez a parlament így vagy úgy, de elfogadott egy nyugdíjtörvényt, hogy csak a példát mondjam -, amelyek meghatározzák, hogy hogyan kell emelni a nyugdíjakat? Kell-e ezeket a determinációkat figyelembe venni? Szabad-e ezeket a determinációkat nem figyelembe venni a törvénynél?
Vannak olyan egyéb megállapodások, amelyek a magyar társadalom életébe szervesen beépültek, és egy bizonyos időszakban a parlament is elfogadta, elfogadja ezeket a megállapodásokat, az OÉT-megállapodásokat például. Hogyan kell ezekhez viszonyulni, amikor az elsődleges kiadásokról beszélünk? Korrekciós tételként figyelembe kell-e venni az elsődleges kiadások tervezésénél ezeknek a megállapodásoknak az eredőit, hatásait?
Itt van az adótörvény. (Közbeszólás: Nincs itt.) De valamikor majdcsak lesz adótörvény. Amikor arról beszélünk, hogy adót csökkentünk, akkor az bevételkieséssel egyenértékű, tehát ez ugyanolyan, mintha kiadást növelnénk. Tehát amikor az elsődleges kiadásokat tervezzük, akkor kell-e korrigálni a mindenkori adótörvények változtatásával ezeket a kiadásokat?
Úgy hiszem, ha többek közt ezekre a dilemmákra és ezekre a kérdésekre egymás számára kielégítő válaszokat tudunk adni, akkor megoldható ez a törvény. A szocialista frakció a maga részéről azon van, hogy a mások igényeit komolyan véve, azokról felelősen tárgyalva találjuk meg azt a módosító indítványt, amivel - közösen beadva - ezt a törvényt akár kétharmaddal is elfogadhatóvá tesszük a parlamenten belül.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
