DR. NAVRACSICS TIBOR
DR. NAVRACSICS TIBOR
DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nemzeti összetartozás volt a címe a miniszterelnök úr napirend előtti felszólalásának, és valóban az egyik legfontosabb nemzeti érzésről, identitásképző érzésről, az összetartozás érzéséről szólt, amelyet a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség mindig is büszkén vallott saját magáénak és saját politikája alapjának. Büszkén vallotta 2001. december végén is, amikor hüledezve olvasta az újságban, hogy a Magyar Szocialista Párt 23 millió román munkavállalóval riogatja a magyar választópolgárokat. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Úgy gondoltuk, hogy a nemzeti összetartozást nem fogja egyetlen párt sem megbontani.
(13.40)
És bizony csodálkozva néztük 2004 őszén, amikor a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kampányában Gyurcsány Ferencék a nem mellett kampányoltak, amellett kampányoltak, hogy a határon túli magyar közösségekre ne értessék a nemzeti összetartozás fogalma.
Miniszterelnök úr, mi most is úgy gondoljuk, hogy a nemzeti összetartozás országhatárok által nem behatárolható érzés; olyan érzés, amely minden magyart megillet. Mi most is úgy gondoljuk, hogy a határon túli magyarok ugyanúgy a nemzethez tartoznak. Amikor mi nemzeti összetartozásról beszélünk, akkor a határon túli magyar közösségekről is beszélünk, az ő ügyeiket is képviselni kívánjuk. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
Miniszterelnök úr, ön némi csodálkozással konstatálta a múlt hét folyamán, hogy változik a gazdasági helyzet, méghozzá úgy, hogy az ellenzéki párt, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség folyamatosan figyelmeztette önt, hogy ha nem cselekszik, akkor amikor cselekedne, már késő lenne. Így történt ez hétfőn, október 6-án, egy héttel ezelőtt, amikor Varga Mihály napirend előtti felszólalásában szólt, hogy ön aztán a következőt mondja: “Mit kell tenni egy ilyen helyzetben? Kell-e garanciát adni akkor a betéteseknek, ha a betétesek pénze nincsen bajban? Nem kell, mert a magyar pénzügyi rendszer erős. Ezt a magyar pénzügyi rendszer felelős vezetői állítják. Ha válsághangulatot szeretnénk gerjeszteni, ha ön azt szeretné, hogy hosszú, kígyózó sorok legyenek, akkor lehet, hogy kell, csak el kell dönteni, minek a pártján áll ön: az igazság pártján vagy a válságkeltés pártján. Úgy látom, az utóbbi pártján áll.”
Miniszterelnök úr, Isten hozta a válságkeltés pártján, mert ahogyan hallom, péntek óta gőzerővel ön is a válságkeltés pártján áll. De még szerdán sem így gondolta.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök blogot írt, miközben a befektetőket és a betéteseket kellett volna védenie. Blogjában a következőt írja: “Rendkívül felelőtlen a Fidesz magatartása. Nem egyszerűen félrevezető, hanem kifejezetten pánikkeltő magatartás ez, és ebben az esetben a pánikkeltés maga a közvetlen károkozás. Bűnnek tartom azt az érzést kelteni, hogy a magyar pénzügyi, gazdasági rendszerben súlyos, válságközeli jelenségek lennének. Bűnnek tartom azt hangoztatni, hogy hasonló beavatkozásokra lenne szükség Magyarországon, mint az Egyesült Államokban vagy akár Nagy-Britanniában.”
Miniszterelnök úr, ön még ezt szerdán is így látta. Mi a diagnózis, miniszterelnök úr? Honnan tudja, hogy most amit lát, az úgy van? Azt mondja, hogy önt meglepte a spekulánsok támadása a magyar gazdaság és a magyar költségvetés ellen. Pedig nem igazán kellett volna, hogy meglepje, ez ugyanis nem tíz, nem tizenöt nappal ezelőtt kezdődött. Azok a folyamatok, amelyek idevezettek, hat évvel ezelőtt kezdődtek. Ha 2002 májusában, amikor még önök, szocialista politikusok is egyetértettek abban, hogy 2006-ban, de legkésőbb 2007-ben euró lehet Magyarországon, ha akkor, 2002 májusától felelős költségvetési, kormányzati politikát folytattak volna, akkor 2007. január 1-jétől Szlovéniával együtt nekünk is eurónk lenne, mindez a válsághelyzet nem állt volna elő. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
Ön azt mondja, hogy óriási érdem, hogy az Európai Unióban nincs különleges elbánásunk, majd pedig azt is mondja, hogy óriási érdem, hogy az IMF viszont különleges elbánásban részesít minket. Vajon miért? Ha az Európai Unió különleges elbánásban részesítene minket, az rossz lenne, az IMF pedig különös elbánásban részesít minket, az jó? Miért gondolja, hogy pont az IMF, az egyik legalapvetőbb világpénzügyi intézet, amelyről már úgy gondoltuk tíz évvel ezelőtt, hogy lassan búcsút mondhatunk az ő segélyeiknek, az, hogy ők különleges bánásmódban részesítenek minket, a cseheket, a lengyeleket, a szlovákokat nem, az számunkra pozitívum? Nekem rossz érzéseim vannak ezzel kapcsolatban.
Hadd mondjam, miniszterelnök úr, hogy az a helyzet, hogy ez hitelességi probléma. Ami nálunk a következmények különös súlyosságát adja, az az, hogy nálunk hitelességi probléma is van. Miért van hitelességi probléma?
Magas nálunk a költségvetési hiány. Valóban, 2006-hoz képest jelentős mértékben sikerült leszállítaniuk, de azért azt is tudja, hogy még most is kétszerese, mint a régió más országainak. Magas nálunk az eladósodottság, az államadósság szintje magas. Magas az infláció, magas a munkanélküliség, viszont alacsony a gazdasági növekedés és alacsony a foglalkoztatottság. A magyar gazdaság gyenge, miniszterelnök úr, nyitott, gyenge és sérülékeny. Ezt érezték meg most a válságnál, és ön blogot ír, miközben intézkedni kellett volna. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.)
Ugyanaznap, amikor ön blogot írt, akkor a szlovákok már korlátlan garanciát vállaltak a betétekre, ön pedig arról értekezik a blogjában, hogy nincsen szükség itt semmiféle garanciára, teljes a biztonság, nincsen semmi gond.
Az a helyzet ma Magyarországon, miniszterelnök úr, hogy nem fórumból, nem szóvirágokból, nem gyűlésekből és tanácskozásokból van kevés, hanem cselekvésből van kevés, miniszterelnök úr. Az idő ma pénz. Önök pénteken kaptak észbe. Akkor összehívták az öt frakcióvezetőt. Ki kell hogy ábrándítsam, valószínűleg nem olvasta a mi 7 pontos javaslatunkat, ami egyrészt sajnálatos, másrészt pedig ha legalább nem olvasta, akkor legalább ne hivatkozzon rá. Az euró menetrendjét mi nem akartuk rögzíteni, ez nem szerepelt a 7 pontban, esetleg olvassa el még egyszer, majd nyugodtabb állapotban, lehet, hogy akkor emlékezni is fog rá, hogy mit írtunk mi ebben a 7 pontos javaslatban. (Derültség. - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
Viszont amikor összehívott minket az ötpárti frakcióvezetői értekezletre, akkor meg tudtunk állapodni a betétek fölötti teljes körű állami garanciában. Egy kicsit aggódva látjuk, hogy ez ma csak a törvény preambulumában szerepel, politikai deklarációként, nincs benne a normaszövegben. Miért nincsen benne? Miért csak az van a normaszövegben, hogy 13 millió forintig vállalnak a betéteseknek garanciát? Miért nem korlátlan betétgarancia szerepel egyébként a normaszövegben? Még van rá lehetőség, javítsuk ki.
Egyetértettünk a költségvetési plafonban. Ha minden igaz, ma a Házszabálytól eltéréssel fogjuk tudni ezt tárgyalni. Egyetértettünk a költségvetési tanács felállításában, reméljük, hogy majd minél hamarabb tudjuk ezt tárgyalni. Egyetértettünk a költségvetési és az adótörvény visszavonásában, háromnapos késéssel visszavonták, nem tudom, miért kellett hétfőig várni, lehet, hogy a hét végén még csiszoltak a majd visszavonandó törvényjavaslaton, de a lényeg az, hogy visszavonták.
Az ellenzéki pártok - az ön kivételével és a szocialisták kivételével, ha jól emlékszem - egyetértettek az adócsökkentés szükségességében. Megvan az azonnali lépésekhez szükséges támogatottság. Ne blogot írjon, miniszterelnök úr, dolgozni tessék! Tessék meghozni azokat az intézkedéseket, amelyek kellenek a válság megfékezéséhez! Az a helyzet, hogy az ön kezében van az eszközök 80 százaléka, az a 20 százalék, amihez konszenzus kell, az jórészt itt most megvan; itt említettem, a tárgyaláson konszenzusra jutottunk egy sor kérdésben.
Adócsökkentésre van szükség, hogy a gazdaság pénzhez jusson, és kezdjük meg a kifelé vezető utat a válságból. Köszönöm szépen. (Nagy taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
