GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tájékoztathatom önöket, hogy Magyarország a nemzetközi pénzügyi válság első hullámának támadását elhárította. (Taps az MSZP soraiban.) Fontos hangsúlyoznom, hogy a támadás első hullámáról van szó. Egészen biztosak vagyunk abban, hogy azok, akik támadást indítottak az ország pénzügyi rendszere ellen, ilyen gyorsan nem fogják feladni.
Mindjárt a legelején hadd tegyek ugyanakkor egy fontos különbségtételt: Magyarország a pénzügyi válság tekintetében sem Amerika. Az amerikai pénzügyi rendszer saját súlyát nem bírta el, annak terhe alatt rogyott meg. Magyarországot ilyen veszély nem fenyegette. A magyar pénzügyi és bankrendszer az elmúlt években erős lett. Tőkehelyzete, forrásszerkezete minden esélyt megad arra, hogy Magyarország ezt a pénzügyi válságot a maga erejéből tisztességgel elhárítsa.
Igen ám, de itt két különböző dologról van szó. Az egyik: a nemzetközi pénzügyi válságtól nem teljesen függetlenül a világgazdaság egészének hanyatlása, a növekedés esetleges megszűnése. Mindig azt mondtuk, hogy ez ellen Magyarország sokat tenni nem tud. A magyar gazdaság alapvetően külföldi piacokra termel és értékesít. Ha a külföldi piacok megállnak, ha azok, akiknek el szoktunk adni, többet nem vásárolnak, akkor nem lesz könnyű dolgunk. És muszáj emlékezetünkbe vésnünk, hogy az idei év második negyedévében Nagy-Britannia, az Egyesült Királyság gazdasága már nem növekedett, hanem összezsugorodott. Ugyanez a helyzet Olaszországgal. Ahogy figyeljük Németországot, azt látjuk, hogy Németország jövőre nulla növekedést vár. Ha ez így van, akkor helyénvaló az a figyelmeztetés, amit az elmúlt időszakban is tettünk, amikor azt mondtuk, kérem szépen, ennek a válságnak közvetett hatásai Magyarországra lesznek. És mindig hozzátettük: de a magyar pénzügyi rendszer erős ahhoz, hogy olyasmi, ami Amerikában történt, velünk ne történjen meg. Ezt ma is így gondolom.
De történt valami más. Csütörtökön délután, közvetlenül a piacok zárása előtt Magyarországot jelentős spekulációs támadás érte. Ezen támadás kivizsgálása a hazai és nemzetközi pénzügyi felügyeletek által pénteken elindult. Valakik kifejezetten arra játszottak, hogy kárt okozzanak Magyarországnak; kárt okozzanak a magyar bankrendszer egy nagyon fontos tagjának, és kárt okozzanak a magyar devizának. Köszönöm azoknak, akik a mai napig is tartó válságelhárításban közreműködtek. Köszönöm azoknak, akik a múlt hét közepe óta folyamatos egyeztetések mellett meghatározták, hogy milyen módon lehet kivédeni ezt a támadást. Köszönöm a jegybanknak, köszönöm a pénzügyi felügyeletnek, köszönöm a Bankszövetség és a Biztosítók Szövetsége vezetőinek.
Az elmúlt héten nagyjából a következőket tettük. Amikor kedden kiderült, hogy az Európai Unió nem lesz egységes abban, hogy hogyan védje meg a betétesek érdekeit, és az Unió jó néhány országa azt mondta, hogy ők felső korlát, plafon nélkül garantálni fogják a betétesek betéteit, akkor világos volt, hogy Európában elindulhat egy kedvezőtlen folyamat. A betétesek oda, abba az országba mennek, ahol teljes körű a garancia. De hát éppen ez az, ami egy bankválságot elő tud idézni. Őszintén szólva, Izlandnak nagyjából ez a folyamat okozta a hatalmas kárát. A pár százezres Izland ír és brit betétesek pénzét őrizte a bankjaiban, s amikor ők megijedtek és hazavitték a pénzt, abban a pillanatban Izlandon hatalmas problémák keletkeztek.
(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
Köszönöm szépen mindazok támogatását, akik egyetértettek azzal, hogy abban a helyzetben, hogy Európa nem tud egységes lenni, Magyarország nem tehet mást betétesei védelmében, a magyar bankrendszer stabilitásának megőrzése érdekében, azért, hogy mindenki nyugodtan aludhasson, mint hogy - más országokhoz hasonlóan - felső korlát nélküli garanciát ad valamennyi betétesnek, és azt mondja, hogy a magyar bankokban, a magyarországi bankokban jó helyen van a pénzetek, nem kell, hogy onnan kivegyétek, erre törvényi garanciát adunk, és ezt a törvényi garanciát reményeink szerint az Országgyűlés már a mai napon meg fogja adni. Köszönöm szépen az Országgyűlésnek. (Taps az MSZP soraiban.)
(Hangosítás nélkül:) Hogy mennyire kedvező volt ennek a fogadtatása, mi sem bizonyítja jobban (Hangosítással:), mint hogy a pénzügyi válság lassan elérte a mikrofonomat is - de mégsem. (Derültség.)
(13.20)
Hogy mi sem bizonyítja jobban ennek az eredményességét, elmondhatom önöknek, hogy a pénteki nap folyamán összességében több pénzt tettek be Magyarországon a bankokba, mint amennyit onnan kivettek. Ez egy nagyon kedvező fejlemény, egy nagyon pozitív hatás.
Csütörtökön éjszaka a jegybank vezetői, a felügyeletek vezetői, a magyar pénzügyi rendszer legbefolyásosabb és legtöbb felelősséget viselő képviselői a Pénzügyminisztériumban találkoztak. Megállapodtak arról, hogy másnap kora reggel - még a piacok kinyitása előtt - közös döntések sokaságát fogják bejelenteni. Ezzel pénteken sikerült már megfékezni a támadás erejét.
Pénteken délután a kormány a törvényhozás frakcióinak vezetőivel konzultációt folytatott arról, hogy mit kell tenni a kormánynak és a törvényhozásnak annak érdekében, hogy elhárítsuk ezt a veszélyt. El kell önöknek mondanom, hogy a pénteki napon ezen a tárgyaláson az elmúlt években nem tapasztalt konstruktív légkör uralkodott. Volt közöttünk vita, azt nem állítom, hogy nem. Viszont a vita Magyarországról szólt, nem pedig egymásról. A vita jobbító szándékról szólt, nem pedig arról, hogy hogyan lehet egymásnak politikai károkat okozni.
Köszönöm ebben a kormánypárti és ellenzéki frakcióvezetők közreműködését egyaránt. (Taps az MSZP padsoraiban.)
A kormány ezen a megbeszélésen egyebek mellett azt javasolta, hogy olyan módon is csökkentsük Magyarország sérülékenységét, kitettségét ebben a válságban, hogy a költségvetés idei és jövő évi tervezett hiányát tovább csökkentve Magyarországnak egyre kevesebb államkötvényt kelljen kibocsátani, egyre kevésbé legyen az államkötvények vásárlóira hagyatkozva. Mert ha ezt így tesszük, akkor csökken a kitettségünk, és növekszik a biztonság. Éppen ezért azt javasoltuk, hogy az eredetileg tervezett idei 4 százalékos hiány helyett az idei év végén már 3,4 százalék legyen a hiány, ezzel Magyarország - a magánnyugdíjpénztárakba befizetett összegekkel ezt a hiányt csökkentve, ami lehetséges és szükséges - először kerül 3 százalék hiány alá, azaz maastrichti költségvetési értelemben, a jövőépítés tekintetében költségvetési történelmet fog írni.
A Pénzügyminisztérium elkezdte az ehhez szükséges intézkedések előkészítését. Azt a tájékoztatást kapjuk, hogy Magyarország először az elmúlt sok-sok évben úgy fogja befejezni az idei évet, hogy a költségvetés hiánya az Európában már egyensúly közelinek tekintett 3 százalék alatt lesz. Ezt a folyamatot visszük tovább 2009-ben, és 2009-ben már ennél is kisebb lesz a hiány.
Javasoltunk még valamit, és itt szeretnék nagyon pontosan fogalmazni, azért, mert ez rendkívül jelentős társadalom- és gazdaságpolitikai kérdés, érinti valamennyi ember hétköznapjait. Mit javasoltunk? Azt javasoltuk, hogy állapodjunk meg arról, hogy a jövedelmek és bérek tekintetében kölcsönösen garanciát adunk egymásnak, elsősorban is garanciát a munkaadók és garanciát a munkavállalók.
Mit kérünk? Azt kérjük a munkaadóktól, a munkáltatóktól, hogy ebben a helyzetben is garantálják, hogy a bérek és jövedelmek megőrzik reálértéküket. Ezt a garanciát a munkáltatóktól várjuk. Kérünk még valamit: azt kérjük a munkavállalóktól, hogy ők pedig adjanak arra garanciát, hogy ebben a helyzetben a következő hónapokban, amíg nem látjuk a válság végét - hogy az két hónap, négy hónap, fél év, ezt őszintén szólva senki nem tudja megmondani, de nagyjából valószínűsíthetően a következő év első feléig -, tehát a munkavállalók pedig arra adjanak garanciát a munkáltatóknak, hogy nem állnak elő a reálbér, reáljövedelem őrzésénél, garantálásánál nagyobb igénnyel. Ez a fajta kettős garancia - munkáltató és munkavállaló részéről - olyan biztonságot teremthet a munkaerőpiacokon, aminek az az eredménye, hogy miközben Európában munkahelyek ezreit, tízezreit fenyegeti veszély, aközben Magyarországon - lehet, hogy ugyan ehhez azt kell vállalni, hogy csak őrizzük a reálbéreket egypár hónapig - remélhetőleg és azon fogunk dolgozni, munkahelyek tízezrei nem kerülnek veszélybe. Ez nagyon fontos kérdés. (Taps az MSZP padsoraiban.)
És természetesen van egy nyitott ügyünk, muszáj erről kettő mondatban szót váltani. Ha azzal kell számolnunk, hogy Magyarország növekedése jövőre igazodni fog az európai uniós csökkenő növekedéshez, akkor kevesebb jövedelme lesz a költségvetésnek. Ráadásul, ha még ehhez képest is alacsonyabb hiánnyal szeretnénk számolni, akkor a harmadik elem, ami egyébként már nem a stabilitást kell hogy szolgálja, hanem egy későbbi növekedéshez segíthet hozzá: hogyan tudunk adópolitikai intézkedéseket tenni. Ez egy valóságos vita.
A jegybankelnök úr szavait idézhetném, akivel közös és egyeztetett javaslatot tettünk pénteken 12 pontban, amelynek valóban az az egyik eleme, hogy egyelőre függesszük fel az adócsökkentést. A jegybankelnök úr azt mondta, hogy nála nagyobb pártolója az adócsökkentésnek nincs, de egy ilyen helyzetben, amikor stabilitás, biztonság és növekedés szempontjait kell összeegyeztetni, akkor nem kérdéses, hogy az első a stabilitás, a biztonság, a minél kisebb hiány, és a második a versenyképesség rövid távú növekedése érdekében meghozható intézkedések sokasága.
Szeretném elmondani, hogy a kormánynak és a kormánypárti frakciónak nem elvi kifogása van az adócsökkentéssel kapcsolatosan. Sőt, elvileg azt mondjuk, hogy ha az első két feltételt lehet teljesíteni, azaz alacsonyabb növekedés mellett is alacsonyabb hiányt szeretnénk, és ráadásul nem szeretnénk - merthogy azt hallom, hogy más sem - ennek a periódusnak a terheit elviselhetetlenül az emberekre, a polgárokra terhelni, akkor nézzük meg, hogy mit tudunk tenni annak érdekében, hogy adóügyben olyan messze menjünk el, amilyen messze csak lehet; felelősen és okosan, olyan messze, amilyen messze csak lehet. Ha kiderül, hogy marad még pénzünk adócsökkentésre, ám legyen. Mi ebben partnerek vagyunk. Csak azt a felelősséget kérem mindenkitől, hogy számoljunk, hogy ne gazdaságfilozófiában próbáljunk csak megegyezni, mert abban meg fogunk tudni egyezni. Azt kérem, hogy számoljunk! Számoljunk, hogy mire futja a pénzünkből úgy, hogy jövőre ugyanakkor biztonság legyen a költségvetésben, és biztonság legyen az embereknek a hétköznapokban, szociális területen is. Ezek a feltételek.
Be kell számolnom még egy dologról, hogy elkerüljünk félreértéseket. Csütörtökön éjszaka, amikor ezt a támadást érzékeltük, akkor abban állapodtunk meg, hogy a pénzügyminiszter úr az Európai Unióhoz, a jegybankelnök úr pedig a Valutaalaphoz fog fordulni azért, mert ha bennünket megtámadnak, akkor szövetségeseket kell gyűjteni; akkor barátokat kell gyűjteni, hogy mi meg azt üzenjük vissza azoknak, akik bennünket támadnak, hogy nem vagyunk egyedül. Csütörtökön éjszaka óta a mai reggelig folytak az egyeztetések a Valutaalap Magyarországért felelős vezetőivel - a Valutaalap küldöttsége egyébként itt van Magyarországon - és az Európai Unió vezetőivel. Azt mondtuk, hogy álljatok mögénk, és mutassátok meg, hogy Magyarországnak olyan erős szövetségesei vannak ebben a küzdelemben, hogy tízszer is meg kell gondolnia magát annak, aki velünk szembe akar jönni. Magyarország az első, aki ebben a folyamatban ezeket a támogatókat, ezt a támogatást begyűjtötte.
Tudom, most lesz, aki azt mondja: ezek szerint Magyarország annyira gyenge? Nézzék, nem a magyar tőzsdét kellett pénteken több órára bezárni, hanem a bécsit. Nem a magyar tőzsde esett a legtöbbet; nálunk többet esett nemcsak Bécs, de Prága is. Nem Magyarországon estek leginkább az árfolyamok. Példának okáért a mai napon, amíg követni tudtam az eseményeket, nálunk lényegesen nagyobb terhet viselt a régió egyik másik valutája.
(13.30)
De mi voltunk a leggyorsabbak abban, hogy amikor jött a támadás, felsorakoztattuk mögénk azokat, akik a mi erőnket meg fogják sokszorozni. Azért van szükség erre a támogatásra, hogy a végén ne legyen rá szükség. Azért kell ezt a támogatást begyűjteni, hogy ne alakulhasson ki Magyarországon olyan helyzet, hogy valóban a Valutaalap vagy az Unió támogatására kelljen sort keríteni. Ez rendkívül fontos.
Köszönöm a jegybankelnöknek is, aki nem habozva csütörtök éjszaka előttünk lépett kapcsolatba a Valutaalappal, és köszönöm a pénzügyminiszter úrnak is, aki csütörtöktől hétfő reggelig megszervezte, hogy az Európai Unió nem több és nem kevesebb, pont annyi támogatást ad most Magyarországnak, mint azoknak az országoknak, akik már benne vannak az euróövezetben. Azaz mi nem kapunk különleges bánásmódot. Annyiban kapunk különleges bánásmódot, hogy nem futjuk azt a kockázatot, hogy nem vagyunk az euróövezet tagjai, ugyanúgy vállal értünk felelősséget az Unió, mint azokért, akik a közös valutával fizetnek. Ez Magyarország erejét és megbízhatóságát fogja mutatni. (Taps az MSZP soraiban.)
Három dolog van tehát, ami itt tennünk kell. Vannak az azonnali beavatkozást indokoló lépesek. Ezeket megtettük, folyamatosan tesszük. Ma délelőtt is találkoztunk a jegybank elnökével, találkoztunk a Bankszövetség, a Biztosítók Szövetségének vezetőivel, találkoztunk a felügyelet vezetőjével. Elmondhatom önöknek, hogy a Bankszövetség vezetői - tőlünk, kormánytól független szerv, ezt jól tudják önök - és a Biztosítók Szövetségének vezetői azt mondták, hogy köszönik a kormánynak, a parlamenti pártoknak az elmúlt napokban tett, rendkívül hatékony intézkedéseit. Szeretnék elmondani, hogy ezek az intézkedések nemcsak hogy hatékonyak voltak, hanem eredményesek voltak, és azt mondták, hogy további intézkedéseket, a kormánytól új lépéseket ebben a helyzetben nem várnak, de természetesen miután mindennap konzultálunk egymással, és folyamatosan figyeljük a pénzügyi hatásokat, ha szükség lesz rá, akkor további lépéseket fogunk tenni. Azaz az azonnali lépésekben, azt hiszem, eredményesek voltunk.
Van előttünk még két feladat. Az egyik: megállapodásra jutni a rövid távú lépésekről, leginkább azokról, amelyek az előttünk álló nagyjából egy évet érintik. És van még valami: ha már ez a helyzet, akkor szerintem érdemes végiggondolni azt, hogy melyek azok az ügyek, amelyekben ennél is hosszabb távon vagy középtávon tudunk együttműködni. A legnagyobb ellenzéki párt képviselői, a frakció képviselői péntek délután az általuk tett 7 pontos javaslat első pontjában például azt javasolták, hogy állapodjunk meg az euróbevezetés menetrendjéről. Szerintem ez egy jó javaslat. Például állapodjuk meg ebben.
A Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója és a kormány azt mondja, ha megállapodunk és meg akarunk állapodni az euróbevezetés menetrendjéről, akkor bizony egy sor más kérdésről is, ami ehhez csatlakozik - példának okáért középtávú bérekről, jövedelmekről, hogy csak egyetlenegy példát mondjak, adókról -, meg lehetne állapodni. Van itt persze egy fontos dolog: nem köthetünk olyan megállapodást, amely sérti az Országos Érdekegyeztető Tanács jogköreit.
Szerintem ezt komolyan kell venni. Van Magyarországon évek óta egy jól működő egyeztetési rendszer, azaz nekünk legfeljebb ajánlásokat lehet megfogalmazni, és azt kell mondani, hogy a megállapodás végső helyszíne - nehogy félreértés legyen - maga az Országos Érdekegyeztető Tanács.
Mi legyen a kerete - most már csak az a kérdés - ezeknek a megállapodásoknak? Azt javasoljuk, hogy e hét szombaton találkozzanak mindazok, akiknek közvetlen felelősségük van Magyarország irányításában: közjogi méltóságok, a törvényhozás képviselői, a kormány vezetői, önkormányzati szövetségek vezetői, munkáltatók, munkavállalók vezetői, a Magyar Tudományos Akadémia vezetője, és nemcsak a ma megbízással rendelkezők, hanem azok is, akik az elmúlt 18-20 évben Magyarországon kormányt vezettek, köztársasági elnökök voltak, Akadémiát vezettek.
A nemzeti csúcs azzal az igénnyel kell hogy végezze a munkáját, hogy bizonyítja országnak és világnak, hogy bár mi, magyarok tudunk vitatkozni, tudunk veszekedni, sőt időként a veszekedések cifrábbak, mint amit máshol megszoktak, vagy akár csak mi szeretnénk, de amikor baj van, amikor az országot megtámadják, amikor úgy érezhetik a családok, hogy nincs biztonságban az ő életük, amikor úgy érezhetik, vállalkozásuk nincs biztonságban, akkor Magyarország, ahol korábban mindig veszekedtek, ebben a konkrét kérdésében leül, összefog, Magyarország összezár. Erről szólna a nemzeti csúcs. (Taps az MSZP soraiban.)
Azt javasoljuk, hogy a nemzeti csúcs mutassa meg, hogy a válság kivédésében egységesek vagyunk, először is. Másodszor: azt javasoljuk, hogy a nemzeti csúcs segítse, hogy 2009-re széles körű társadalmi-gazdasági megállapodást tudjunk kötni elsősorban jövedelem- és bérügyekről, költségvetési és adókérdésekről. Ezek azok az ügyek, amelyekben, ha megállapodunk, akkor Magyarország nagyobb biztonságban érezheti magát. Harmadsorban pedig: szeretném kijelenteni, hogy a kormány kifejezi nyitottságát és készségét, hogy ezen túlmutató, a 2009-es évet követő időszakra is középtávú megállapodás jöjjön létre például úgy, ahogyan ezt a Fidesz frakciója javasolta az euró bevezetésének menetrendjéről, a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntartásához szükséges, középtávon megteendő lépésekről, hogy végiggondoljuk, hogy milyen bér- és jövedelemviszonyokat kell ehhez teremteni, hogy hogyan kell korrigálni szociális vagy oktatási, képzési rendszerünket, hogy mit tudunk tenni középtávon, adórendszerben mennyit vállaljon el az állam, de fontosnak tartom, hogy megállapodás legyen arról is, hogy hogyan tudunk takarékos állami működéshez új feltételeket és garanciákat adni, vagy hogy Magyarország egyik sebezhető pontját hogyan tudjuk végre begyógyítani, azaz megállapodni a pártfinanszírozás kérdéséről és a kapcsolódó ügyekről, ha lehet - ha lehet.
Én azt gondolom, hogy egy ilyen helyzetben bölcs ország összezár. Egy ilyen helyzetben azt mondják egymással veszekedő felek, hogy ugyan a vitáink nem múltak el, de most megállapodunk. Aztán, ha megállapodtunk, és újra úgy érezzük, hogy az ország megy a maga nyugodt, biztonságos útján, akkor természetesen újra folytatódhatnak a viták. De nagyon örülök annak, hogy egy ilyen időszakban sok jele van most már az együttműködés parancsa megértésének, annak, hogy ma fontosabb a kettőnk között vagy a sok párt között lévő vitánál az, hogy Magyarország polgárai azt lássák, hogy olyan vezetőik vannak, akik a nemzet parancsát erősebbnek és fontosabbnak tartják a párt érdekei által diktált parancsoknál.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP, szórványos taps az SZDSZ soraiban.)
