GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök asszony. Egyetértek a hozzászólókkal abban, hogy a kormánynak természetesen elsősorban cselekednie kell. A cselekvés mit jelent ebben az esetben? Azt, hogy a pénzügyi intézményrendszer stabilitásáért felelősek együttműködésben közös döntéseket hoznak, majd azokat bevezetjük. Ezt tettük.
Mi a mércéje, hogy elegendőt tettünk-e? Szerintem legalább kettő; az egyik, hogy azok az intézkedések, amelyeket hoztunk, beváltották-e a hozzáfűzött reményeket. Nézzék, kialakultak-e sorok Magyarországon a bankok előtt? Nem alakultak ki. Sikerült megőrizni a magyar bankokba vetett bizalmat. Ez nagyon fontos. Vagy sikerült-e visszaverni a támadást? Sikerült. Azaz az eredmény azt igazolja, hogy a lépések elégségesek voltak. De van még egy lehetséges mód, ahogyan mérhetjük a lépések eredményességét: gondolom, úgy, hogy meghallgatjuk azokat, akiknek közvetlen felelősségük és kompetenciájuk van. Ezért idéztem önöknek a jegybank elnökét, a Bankszövetség elnökét, a Biztosítók Szövetségének elnökét, akik azt mondták, hogy a beavatkozások sikeresek, eredményesek voltak, és hozzátették, hogy jelen pillanatban a korábban bejelentettől több intézkedést nem várnak. Ezért azt gondolom, nyugodtan mondhatjuk, amit önök kérnek tőlünk, hogy azonnal cselekedjünk, ezt a cselekvést megtettük.
Ugyanakkor kétségtelen, én azt hiszem, akkor járunk el felelősen, hogy ha jön az árvíz… - de nemcsak akkor vagyunk serények, amikor ott kell lenni a gáton, és vinni kell a homokzsákot - ezt most megtettük -, hanem akkor, hogyha folyamatosan a védműveket is építjük, hosszabb távon is erőssé tesszük azokat az eszközöket, intézményeket, amelyek azért felelősek, hogy az ország biztonságban legyen. Ez már igen sok kérdést felvet. Igen, azt gondolom, megállapodni hosszabb távú ügyekről, akkor, amikor érezzük, hogy esetleg a megállapodás elmaradásának milyen következményei vannak, most talán könnyebb, mint máskor.
Azt igénylik például a frakcióvezető kollégák, hogy állapodjunk meg a kiadási plafonokról; különösen erősen érvel emellett a Szabad Demokraták Szövetsége. Mi azt mondtuk pénteken - ezzel tettünk egy lépést a szabad demokraták felé -, hogy rendben van, a kiadási plafonról szóló törvénytervezetet építsük össze azokkal az igényekkel, amelyeket mások fogalmaztak meg a parlamentben, és a közpénzügyek hosszú távú garanciáit tartalmazzák; harmadsorban tegyünk egy lépést a Fidesz felé is, vegyük be a költségvetési tanács javaslatát. Mindenki tegyen a másik felé egy lépést!
Korrekt ez a javaslat? Azt hiszem, hogy igen. Van, akinek a közpénzügyi csomag a fontos, van, akinek a költségvetési tanács a fontos, van, akinek a kiadási plafon a fontos. Mindegyik ugyanarról szól. Mi lenne, ha most nem presztízsvitát folytatnánk egymással, hanem a három kidolgozott törvényből - merthogy ugyanaz a tárgyuk és a céljuk - egy jó törvényt csinálnánk? Szerintem ez a helyes magatartás.
Egyetértek azzal, amikor azt mondják az ellenzéki képviselőtársaim, hogy egy ilyen helyzetben a kormánynak egy sor dolgot végig kell gondolnia. Végig kell gondolnia, hogy nem másfelé kell-e menni egyik-másik ügyben, mint eddig. De, szerintem igen, felül kell vizsgálni az álláspontunkat.
Azt szeretném kérni a viszonosság alapján, hogy valamennyi ellenzéki párt is gondolja végig, hogy a saját eddig követett politikájából melyik az a rész, amelyiket kompromisszumkészséget mutatva, a másikkal való megállapodás lehetőségét keresve most zárójelbe teszi és elfogadja.
(14.20)
Merthogy ez nem csak a kormány ügye. Ez valamennyiünk ügye. Én a kormány nevében, a kormány mögött álló frakció nevében mondhatom, mi arra készülünk, hogy egyes pontokon, mint ahogyan korábban a példában is említettem, meg fogjuk változtatni az álláspontunkat azért, hogy közelebb léphessünk az ellenzéki javaslatokhoz. Azt kérem, hogy a közös megoldások keresésének és megtalálásának érdekében tegyék önök is ugyanezt. Önök is tegyenek mifelénk egy lépést, és találkozzunk valahol félúton. Ez szerintem helyénvaló.
Köszönöm szépen azoknak a véleményét, akik már most támogatásukról biztosították a nemzeti csúcsot. Köszönöm a Szabad Demokraták Szövetségének, köszönöm az MDF-nek, köszönöm például a Tudományos Akadémia eddig elnökeinek, akik az elmúlt órákban jelentették ki, hogy szintén ott lesznek, köszönöm Boross miniszterelnök úrnak, aki az elmúlt napokban mondta azt, hogy például ott lesz, és nem folytatom a sort.
Szeretnék itt a Fidesz és a KDNP képviselőihez fordulni. Úgy tudom, hogy az előttünk álló egy napban fognak ebben a kérdésben döntést hozni. Tudom, hogy ilyenkor mérlegelik azt is, hogy kinek hasznos és kinek nem kommunikációsan. Amikor az én kabinetfőnököm felhívta a Fidesz elnökének kabinetfőnökét, Deutsch Tamás urat, és arról tájékoztatott bennünket, hogy a következő napon talán lesz erről politikai döntés, akkor arra gondoltam, hogy azt fogom önöktől kérni itt, hogy most ne azt mérlegeljék, hogy úgymond kommunikációsan ez kinek jó. Arra fogok törekedni, hogy az én szerepem, a miniszterelnöké egy hajszállal se legyen több, mint amit minimálisan egy ilyenben be kell töltenem.
Van pillanat, amikor nem arról szól a történet, hogy melyikünk mutatja magát jobban, ki a nagy egységkovácsoló. Nem kívánok ilyenfajta csatát önökkel folytatni - nincs szándékomban. Egyvalami áll szándékomban: ha azt hallom - mint ahogyan, ha jól értem, azt hallottam a múlt héten a Fidesz elnökének a Gyáriparosok Szövetségénél elmondott beszédéből -, ha jól értem, hogy a Fidesz elnöke is azt gondolja, hogy bizony például át kell gondolnunk, hogy a magyar önkormányzati rendszer minden tekintetben megfelel-e azoknak a kihívásoknak, amiről gondolkodunk - ez nem sok, de nyitottság -, hogy igen, oktatási-képzési rendszerben fontosak a változások, akkor lehet, hogy ki lehet használni ezt a nyitottságot egy ilyen helyzetben, és egy-két ügyben meg lehet próbálni megállapodni. Arra kérem tehát önöket, hogy ezzel a fajta nyitottsággal kezeljék ezeket az ügyeket.
Korrigálnom kell magamat, szívesen megteszem ezt Navracsics Tibor figyelmeztetése alapján, mert egy ügyben igaza volt frakcióvezető úrnak. (Dr. Navracsics Tibor: Nem csak egyben.) Igaza van, nem a 7 pontnak volt része az euró bevezetésének indítványozása, hanem a szombaton önök által tartott konferencián mondta ezt el Szájer József. Valóban, a hírekre való emlékezetemben összekeveredett a péntek este és a szombat reggel. Ezzel nem kívántam önöket nehéz helyzetbe hozni. De ha már megtettem ezt a lépést önök felé, akkor hadd kérjek egy hasonlót. Nézegetem itt a szerdai blogomat. (Derültség és taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Azt írom benne, amit most is gondolok. (Kósa Lajos: Érdekelne. - Olvassa:) “Bankjainknak nincs jelentős nagyságú rossz követelése, nem fenyegeti őket az a veszély, hogy vagyonukat elveszítenék, és hogy a náluk elhelyezett betétekért ne tudnának jótállni. A kormány mai ülésén azt fogom javasolni, hogy megelőzendő, hogy a betétek olyan országokba vándoroljanak, ahol magasabb az állami garanciavállalás, Magyarország kövesse az ír és a német példát, és vállaljon korlátlan garanciát a lakossági bankbetétekre.”
Miért mondom mindezt el? Azért, mert ha meg akarunk állapodni, talán az is jó, ha létrehozunk egymás között olyan viszonyokat, amelyben alapvetően a jóhiszeműség uralkodik, és legalábbis legfeljebb tévedésből mondunk olyat, ami később nem biztos, hogy igaznak bizonyul. Ebben a konkrét helyzetben Magyarország, azt gondolom, okosan és helyesen hallotta és érzékelte, hogy az a fajta pénzügyi válság, amely megroggyantotta az amerikai és a brit pénzügyi rendszer alapjait, Magyarországot nem fenyegeti. Nem fenyegette sem hétfőn, sem kedden, sem szerdán. És nagyon helyes, hogy egy ilyen időszakban a magyar kormány, a jegybank, a felügyeletek vezetői azt mondják, hogy nincs ilyen veszély. És azt is gondolom, hogy ilyenkor nem is jó ezzel a veszéllyel játszani. Amikor pedig ideérkezik egy külső támadás, mert itt az ok nem Magyarországon, hanem kívül keresendő, ha ideér egy külső támadás, akkor pedig órákon belül cselekszik és védekezik. Szerintem ez a helyes magatartás.
Tisztelt Parlament! Hölgyeim és Uraim! Van pillanat, amikor az ember bár szívesen megmutatná, hogy mire képes bajvívásban, ehelyett azt mondja, mert azt kell mondania, hogy van a bajvívásnál fontosabb: az együttműködés. Arra hívom a parlament pártjait, Magyarország képviselőit, hogy mutassák meg az országnak, hogy nem veszett ki belőlük az a képesség, hogy együttműködjenek. Ha így tesznek, a hazát szolgálják.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP, szórványos taps az SZDSZ soraiban.)
