MOLNÁR BÉLA
MOLNÁR BÉLA
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ma egy hete történt a Monorierdőnél az év legnagyobb vasúti balesete, ahol négyen vesztették életüket. Erről sokan éppen itt a Házban értesültünk, amikor ezt Szili Katalin elnök asszony bejelentette. Minden olyan baleset, ami emberéletet követel, borzalmas, egész nemzetünk gyásza, és a megfelelő tanulságok levonása elkerülhetetlen, különösen, ha ez olyan nemzeti közlekedési cégnél történik, mint a MÁV. Egy ilyen balesetnél az európai normák szerint a szakmai felelősök felajánlják lemondásukat, hiszen ha közvetlen felelősség nem is terheli őket, de a vezetői felelősség megkerülhetetlen.
Így történt ez most is, illetve mondhatjuk azt, hogy ismét így történt, mert a norma polgári kormányok esetében szokott érvényesülni, a szocialista kormányoknál már nem egy esetben elmaradt a vezetői felelősség vállalása. Ami a közlekedési szakmában és azon kívül is felháborodást keltett, az a miniszterelnök úr minden eleganciát nélkülöző, politikai érdekek mentén történt döntése volt. Elfogadta a nemrég kinevezett minisztere és a MÁV elnökének lemondását, akiknek közvetlen felelősségük nem volt a balesetben, ugyanakkor megtartotta hivatalában a MÁV vezérigazgatóját, aki viszont mint operatív vezető személyes felelősséggel bír ebben az ügyben. Neki ugyanis személyes felelőssége van a MÁV dolgozóinak morális tartásáért, munkájáért, a MÁV biztonságos üzemeléséért. Azért is, hogy egyre jobban terjed a vonat éberségi berendezéseinek kikapcsolása menet közben, amivel a mozdonyvezetők folyamatos balesetveszélyt idéznek elő.
Vajon tudja-e ön, miniszterelnök úr, hogy ki volt-e kapcsolva ezen a mozdonyon vagy nem? Terjedhet ez a szokás, ugyanis nem történik meg ezeknek a rendszereknek a korszerűsítése, nincs megfelelő folyamatos ellenőrzés, egyáltalán, a MÁV belső morálja nem éri el a minimálisan elvárhatót. Személyi felelőssége van a vezérigazgatónak abban is, hogy az 1-es és a 100-as vonalon a csigalassúsággal elkészült új pályabiztosító berendezések egyre-másra elromlanak, holott messze a várható bekerülési ár fölött fizetett értük a MÁV. Ezért mindennaposak a késések, mindennapos a nem működő jelzők alatti közlekedés, aminek eredménye a múlt heti baleset.
(14.30)
Mindezek ellenére a vezérigazgató maradt a helyén, miközben az elnök mehetett. Talán azért, tisztelt miniszterelnök úr, mert a MÁV elnökét nem az MSZP, hanem az SZDSZ jelölte anno? Mi nem védjük az SZDSZ egyetlen jelöltjét sem, még ellenzéki pártnak sem tekintjük az SZDSZ-t, de akkor is visszatetsző ez a politikai játszma ebben a helyzetben. Miközben a blogját nézegeti, tisztelt miniszterelnök úr, azért ezen is el kéne gondolkodnia.
Ahogy visszatetsző az ön reakciója akkor is, amikor a televízióban és az interneten nyilatkozik, amit mindannyian elképedve figyeltünk. A gyász egész társadalmunkban komoly dolog, amit kellő méltósággal és visszafogottsággal kell megélni. Egy közszereplőnek különösen figyelembe kell ezt vennie. Az ön túljátszott szereplése sértő az egész társadalomra, nem méltó az ország miniszterelnökéhez, nem méltó a Magyar Köztársasághoz. Miniszterelnök úr, ön semmilyen tekintetben nem tudta miniszterelnökhöz méltóan kezelni ezt az eseményt.
Köszönöm szépen. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)
