BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Államtitkár úr az expozéjában fölvázolta, hogy ez egy átgondolt és célravezető törvénymódosító javaslat, és jelezte a végén, hogy túlságosan leegyszerűsített bizottsági álláspontok fogalmazódtak meg: nem jó, de azért támogatjuk; nem jó, és ezért nem támogatjuk.
Ezen túlmenően más álláspontok is kialakultak a bizottsági viták során. Ugyan a gazdasági és informatikai bizottság nem állított ebben a kérdésben bizottsági szószólót, ugyanakkor le kell szögeznünk, és el kell mondanunk azt, hogy a gazdasági bizottságon belül 12 nem szavazat, 9 igen szavazat és 1 tartózkodó szavazat mellett a bizottság nem tartotta általános vitára alkalmasnak a törvénytervezetet, és ebben egyaránt megfogalmazódtak környezetvédelmi szempontok, és megfogalmazódtak gazdasági, vállalkozástámogatási szempontok, amelyek elsősorban a kis- és középvállalkozásokra vonatkoztak.
Többen elmondták már a bizottsági véleményben, és Orosz képviselőtársam is jelezte, hogy igazából nagyon rövid idő állt rendelkezésre ahhoz, hogy érdemben foglalkozzunk ezzel a törvénytervezettel, ugyanakkor az Európai Unió kötelességszegési eljárása nem tegnapelőtt indult el. Lett volna elegendő idő arra, hogy a szakmai szervezeteket valóban partnernek tekintve a szaktárca a szükséges egyeztetéseket érdemben lefolytassa, és ennek következtében történhetett volna meg magának a módosítási javaslatnak, a törvénymódosítási javaslatnak a beterjesztése a szakbizottságok és a plenáris ülés elé.
Valóban szükség lenne átfogó törvénykezésre, hiszen jelentős mértékben átalakult az elmúlt 13 esztendőben egyrészt a magyar gazdaság szerkezete, másrészt a társadalom, a társadalom szokásai, a fogyasztói szokások, az eddigi tapasztalatok - amelyekben voltak kedvező tapasztalatok is a termékdíjtörvény elfogadását követően - szintén beépíthetővé váltak volna egy egységes törvénytervezetbe.
(10.30)
Jelenleg semmi másról nincs szó, mint egyrészt az Európai Unió által indított kötelességszegési eljárásnak való megfelelésről és ezzel a költségvetés többletkiadásának megóvásáról, hiszen az egyik oldalon áll egy 10 milliárd forintos költségvetési bevétel a termékdíjból, a másik oldalon áll egy 20 milliárd forintos kötelességszegési bírság befizetése. Ha ezeket összevetjük, akkor itt mindjárt 30 milliárd forintról is lehet szó.
Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon fontos lenne az, ami hiányzik ebből a módosításból: a hulladékút átláthatóságának biztosítása. Azt mindannyian tudjuk, hogy a termékdíjat valójában a fogyasztó fizeti meg. Nagyon helyes, mert ezzel magát a fogyasztót egy környezettudatos magatartásra, az erőforrásokkal való felelős magatartásra próbáljuk ösztönözni a törvény által. Tehát valójában nem a gazdasági társaságokat, a gazdasági szereplőket érinti ez a díjtétel vagy mondjuk úgy, hogy környezetvédelmi adó, hanem végtére is a fogyasztókat, mert a fogyasztó fizet. A fogyasztó részéről viszont elvárható lenne az, hogy ez a hulladékút minden elemében átlátható legyen. Főleg akkor, ha azt szeretnénk, hogy a jövő nemzedéke, a mai gyerekek valóban bizalmon alapuló együttműködést alakítsanak ki. Hosszú évek óta foglalkozunk a gyermekek környezettudatos nevelésével, intézményi keretek közepette is.
A tegnapi napon éppen egy ilyen, a szelektív hulladékgyűjtéssel, a hulladék újrahasznosításával kapcsolatos bemutató zajlott a közösségünkben, városunkban, és a kicsiny gyerekek, óvodás, kisiskolás gyermekek is felvetették azt, hogy rendben van, a szelektív gyűjtés nagyon fontos, vannak hulladékgyűjtő szigetek. De amikor egy szolgáltató a szelektíven gyűjtött hulladék egy részét, főleg akkor, ha szállításbeli kapacitásproblémák merülnek fel, újra összevegyíti, és ezt meglátja egy gyermek, onnantól kezdve az a csírázó tudatosság végérvényesen semmibe veszhet. De ugyanígy a felnőtt fogyasztó részéről is eminens érdek a hulladékút átláthatóságának biztosítása. Látnia kell azt, hogy végtére is az általa megvásárolt termék után járó termékdíj befizetése mennyiben kerül visszaforgatásra az újrahasznosítási folyamatok megerősítésére.
Azzal, ahogy Orosz képviselőtársam is említette, hogy egyszerű költségvetési tétellé vált a termékdíj, ezzel a nyomonkövethetőség mint egy kiemelt, eminens társadalmi érdek megszűnt. Nem lehet látni azt, hogy a termékdíjból befizetett összegek valójában erre a célra, környezetvédelmi célokra, az újrahasznosítás feltételrendszerének erősítésére fordítódnak-e vagy sem. Tehát látnunk kell, hogy ez pedagógiai küldetéssel rendelkező törvény is, nem csak egy költségvetési törvény, bár a költségvetési bizottság elsősorban így látja, a környezetvédelmi bizottság másként, a gazdasági bizottság megint csak másként. De azt látnunk kell, hogy alapvetően egy pedagógiai küldetést felvállaló törvény, mert a jövő fogyasztóit arra kell nevelnünk, hogy az általuk megvásárolt termékeket úgy válogassák össze, hogy a lehető legkevesebb kárt tegyék a természetben, a természeti környezetben.
Éppen ezért ez a törvényjavaslat a szelektivitást, a visszagyűjtést vagy begyűjtést, valamint a betétdíjat egyenlő mércével méri, és azt mondja, hogy mind a három cél együttes megvalósítása a prioritás. De ha azt nézzük, hogy a szelektív gyűjtési rendszerre fordított állami pályázati pénzek, önkormányzati hozzájárulások, szolgáltatói támogatások, amelyekből egy egész országos szelektív hulladékgyűjtő hálózat jött létre, milyen közösségi forrásokat igényeltek, és megnézzük azt, hogy tulajdonképpen a tervszerű, szervezett visszagyűjtés kontraindikatív a szelektív gyűjtéssel, az ilyen formában történő visszagyűjtés éppen a hulladékút átláthatóságát nem teszi lehetővé, akkor talán a szelektív gyűjtésnek kiemelt elsőbbséget kellene biztosítani. Emellett természetesen a betétdíjas rendszer erősítésére is szükség lenne. Egyébként számomra az a felvetés, amit Orosz képviselőtársam elmondott a betétdíj alkalmazására, elfogadható, és azt gondolom, környezetvédelmi szempontból is előrevivő lenne. Tehát nagyon fontos lenne az, hogy a termékdíj önálló alapba kerüljön befizetésre.
Az elmúlt héten tárgyaltuk a távhőszolgáltatás versenyképességét elősegítő törvényjavaslatot, az úgynevezett Robin Hood-adót, amelynek a bevételeit szintén csak úgy en bloc a költségvetésbe próbálja beömleszteni a tisztelt kormányzat a szándékai alapján. Ott sincs biztosítva az átláthatóság és a nyomonkövethetőség, hogy az a speciális adónem, a Robin Hood-adó valóban arra a célra fog-e hasznosulni, amire a törvény megalkotója alapvetően szánná, reményeink szerint egyrészt szociális támogatásra, másrészt a fűtési rendszerek korszerűsítésére, a mérhetőség, a szabályozhatóság megteremtésére annak érdekében, hogy ott is takarékosabban, a környezet irányába is elkötelezett módon tudják használni az energiát a fogyasztók. Tehát valóban megállapítható, hogy itt elsősorban költségvetési szempontok diktálják mindkét törvény megalkotását.
Tisztelt Ház! Ez az önkéntes betétdíjrendszer, amit tartalmaz ez a törvényjavaslat, elég nehezen képzelhető el, hogy miként is fog működni. Az egyik forgalmazó azt mondja, hogy igen, önmagára nézve kötelezően bevezeti, a másik pedig azt mondja, hogy nem. A vásárló megvásárolja annál a kereskedőnél a terméket, amelyik nem vezette be önkéntesen a betétdíjrendszert, aztán elmegy a másik kereskedőhöz, és ott vissza fogja váltani, aki önkéntes betétdíjrendszert vezet be? Azt gondolom, ez nem járható. De ezen túlmenően is nagyon érdekes dolog az, amikor meghatározzuk egy termék díját vagy a betétdíjat, felmerül-e bennünk az a lehetőség, hogy ezzel vissza tudnak élni, mert a visszaélési lehetőség ebben benne van; ha olyan mértékben kerül megemelésre ez a díj, ami már érdekeltté teszi a termelők egy részét, természetesen a szürke- vagy a feketegazdaságban, hogy legyártsanak úgymond betétdíjas termékek hordozására alkalmas csomagolóanyagot, és azt forgalomba hozatal nélkül, a betétdíjas rendszerbe illeszkedve be fogják váltani, és a pénzt fel fogják venni.
Egyébként az, hogy a magyar gazdaság versenyképessége jelentős mértékben romlott, és a gazdasági társaságok egy része Szlovákia irányába menekül, mutatja, hogy olcsóbban lehet termékeket előállítani. Ne gondoljuk azt, hogy egy rossz szabályozás esetén nem fogják megtalálni a kiskapukat azok, akik nem a tisztességes gazdasági magatartásban érdekeltek. Csak olyan törvénymódosítást lehet elfogadni, amely az ilyen jellegű visszaélésekre nem ad lehetőséget. A gazdasági bizottságban arról döntöttünk, hogy a vállalkozásfejlesztési albizottság a holnapi napon 1 órakor, az érintett szakmai szervezetek bevonásával áttekinti ezt a törvényjavaslatot, és igyekszik egy olyan bizottsági módosító indítványt benyújtani, ami a kis- és középvállalkozások érdekeit is képviselné, természetesen a környezetvédelmi szempontok figyelembe vétele mellett. De azért látni kell, hogy egy kiskereskedő nem mérhető össze a nagyokkal. Olyan adminisztrációs kötelezettségeket rovunk rájuk is, amit egyszerűen az általuk forgalmazott termékmennyiség és az árbevétel figyelembevételével nem tud finanszírozni, nincs is rá felkészülve, és nincs az a könyvelő, aki elvállalná azért az aprópénzért ezeknek a tételeknek a lekönyvelését.
Ugyan a törvényben van egy pozitív dolog, és ne menjünk el mellette, az, hogy a 75 ezer palacknál kevesebbet forgalomba hozó vagy gyártó, előállító vállalkozó mentes a termékdíj kötelezettsége alól, és ez elsősorban a magyar borászatot alapvetően segíti. Ez egy nagyon helyes szempont. Ugyanakkor a kiskereskedőknél az 50 négyzetméter alapterületű bolti kategória megítélésem szerint, sokak megítélése szerint, talán a gazdasági bizottság megítélése szerint is nagyon alacsony. Itt érdemes lenne ezt egy kicsit tágítani, de óva intenék mindenkit attól, hogy általánosságban a kereskedők valamiféle felmentést kapjanak e tekintetben, mert akkor az eredendő környezetvédelmi célokat nem lehet teljesíteni.
(10.40)
Ami nagyon érdekes ebben a módosító indítványban, hogy míg korábbiakban a gyümölcsleveket fogalomba hozók nem tartoztak a termékdíj-kötelezettség alá, ez a mostani módosítás a gyümölcsleveket is termékdíjkötelessé teszi.
Éppen ezért Fónagy János képviselőtársammal már benyújtottunk egy módosító indítványt arra vonatkozóan, hogy az 50 százalék fölötti gyümölcstartalommal rendelkező gyümölcslevek ne tartozzanak a termékdíj hatálya alá, mert ez népegészségügyi kérdés. Nem lenne célszerű tovább terhelni, tovább növelni az egészséges gyümölcslevek árát, mert éppen azok nem fognak hozzájutni, akik a legnehezebb szociális helyzetben vannak, ahol gyermekeket nevelnek. Jó lenne, ha az egészséges termékből, hasonlóképpen a tejhez, az 50 százaléknál nagyobb gyümölcstartalmú gyümölcslevekhez való hozzáférés is biztosított lenne a továbbiakban is.
Tehát kérjük ezt, népegészségügyi szempontokat figyelembe véve, nem beszélve arról, hogy a magyar mezőgazdaságot is lehet ezáltal támogatni. Látjuk itt az almafelvásárlás körüli, az ipari alma, léalma felvásárlása körüli nehézségeket is. Ha most bekerül a termékdíjas kategóriába az 50 százaléknál magasabb gyümölcstartamú termék is, akkor éppen ellenkező folyamatot indítunk el, mint amit szeretnénk, azt gondolom.
Többször elhangzott, hogy ez egy környezetvédelmi köntösbe bújtatott adó, ennek megvannak a pozitív oldalai akkor, ha ez nyomon követhetővé válik, átláthatóvá válik, de ha csak költségvetési tételként kezeljük, és az a törekvésünk, hogy mondjuk, most 10 százalékkal növekedjék az ebből befolyó költségvetési bevételi tétel, akkor az nem lehet helyénvaló, azt nem lehet támogatni. Remélem, hogy a gazdasági bizottságban egy olyan módosító indítványt lehet megfogalmazni, amely figyelembe veszi a környezetvédelmi szempontokat és a kis- és középvállalkozói szempontokat is.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
