DR. OLÁH LAJOS
DR. OLÁH LAJOS
DR. OLÁH LAJOS környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A termékdíj - mint a környezetvédelmi célból működő gazdasági szabályozó eszköz - 1995 óta része jogrendszerünknek, amelyet az elmúlt évek alatt több alkalommal is módosítottunk már - most is erre készülünk. A legfontosabb kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy olyan átgondolt és célravezető szabályokat alakítsunk ki, amelyek valós javulást eredményeznek a környezetünk számára, ugyanakkor gazdasági és társadalmi hatása is kedvező.
Hogy ezeket a célokat nem mindig könnyű összeegyeztetni, elérni, jól mutatják azok a viták is, amelyek a törvényjavaslattal kapcsolatban zajlottak a szakmai szervezetekkel való egyeztetés vagy akár a bizottsági tárgyalások során. Nézzük meg pontosan, miről is van szó! A termékdíjak kivetésének célja kettős. Egyrészt a környezetre veszélyt jelentő termékek esetén hozzájárul a későbbiekben keletkező károk elhárításához szükséges költségekhez, másrészt a termékárak eltérítésével az alacsonyabb környezeti kockázatot jelentő termékek irányában befolyásolja a fogyasztói választásokat. Emellett a hatályos rendszer azzal is a környezetvédelmi célokat szolgálja, hogy azok a gyártók, illetve forgalmazók, amelyek igazoltan gondoskodnak hulladékgazdálkodási kötelezettségeikről, mentességet élvezhetnek, illetve visszaigényelhetik a termékdíjat.
A termékdíjrendszer jelentős változáson ment keresztül az elmúlt évek során, amelynek két oka van. Nyilvánvalóvá vált, hogy hulladékgazdálkodási szempontból nem a veszélyes anyagok jelentik hazánk számára az elsődleges kihívást, hanem a nagy mennyiségben megjelenő csomagolási hulladék, ezen belül is különösen az italcsomagolási hulladék, az eldobható PET-palackok. Magyarországon évente mintegy 3750 millió darab italtermék kerül forgalomba, ennek több mint háromnegyede eldobható italcsomagolásban. Emellett az újratölthető palackok forgalma folyamatosan és erőteljesen háttérbe szorul. Az újratöltést az alkoholmentes italok piacán mindössze 5,8 százalékra becsülik maguk a gyártók is.
Ezek a számok önmagukban talán nem túl sokat mondanak, de ha magunk elé képzeljük az évente keletkező másfél milliárd műanyag palackot, azt látjuk, hogy ezekkel laza köbméterben számolva évente 7,5-szer lehetne feltölteni teljesen a Hősök terét. És ami még ennél is nagyobb gondot jelent, hogy ezek 80-90 százalékát nem hasznosítjuk újra, hanem legjobb esetben a hulladéklerakóba kerülnek.
(9.50)
A másik oldalról hangsúlyosan jelentkezik, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozással megjelentek hazánk számára olyan, a csomagolási hulladékkal kapcsolatos visszagyűjtési és kezelési kötelezettségek, amelyek teljesítése önmagában is rendkívüli hulladékgazdálkodási erőfeszítésre késztet.
Az Európai Bizottság 2006 júliusában kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen, jelezve, hogy az italcsomagolásokra vonatkozó termékdíj-szabályozás a Bizottság véleménye szerint diszkriminatív adózásnak minősül, előnyösebb helyzetbe hozva a belföldi gyártókat a külföldi szállítókkal szemben.
A kormány ugyan vitatta a diszkrimináció tényét, azonban az Európai Bíróság által történő elmarasztalás esetén előre jelezhető mintegy 20 milliárd forintnyi visszafizetési kötelezettség kockázatára tekintettel konzultációt kezdeményeztünk a Bizottsággal. Ezen konzultáció és hosszas előkészítő munka eredménye a benyújtott törvénytervezet.
A Bizottság kifogásolta, hogy a termékdíj nem a csomagolás miatt keletkező hulladékok kezelési költségére tekintettel, hanem a tartalomra tekintettel kerül megállapításra. A Bizottság másik kifogása az volt, hogy a törvény az italcsomagolási hulladék néhány százalékának visszagyűjtése és hasznosítása után teljes termékdíjmentességet adott, amely feltételnek hazai gyártók könnyebben feleltek meg, mint a külföldiek.
A termékdíjtörvény önök előtt levő módosítása ezekre a kifogásokra megoldást ad. Nyilvánvaló, hogy az egységes díjtétel egyes ágazatok számára díjcsökkentést, mások számára díjemelést jelent. Meggyőződésem szerint a privilégiumok nélküli egyenlő rendszer kialakítása gazdaságilag racionális, megjeleníti a környezetvédelmi érdekeket, valamint a társadalompolitika szintjén is igazságosabb helyzetet teremt. A kötelezettségszegési eljárás tárgyát képező diszkriminatív rendelkezések kiváltásán túl a törvényjavaslat számos, a jogalkalmazók, illetve az ipari érdekképviseletek által az évek során összegyűjtött és javasolt adminisztratív jellegű egyszerűsítést, finomítást is tartalmaz.
A parlamenti bizottságokban lefolyó vitákban számos általános és konkrét kritikai észrevétel fogalmazódott meg. Összefoglalva a tapasztalatokat elmondható, hogy a viták tulajdonképpen ugyanazon érvrendszerek mentén folytak, mint a kormányzati előkészítő munka idején. Számos kritikai észrevétel hangzott el azzal kapcsolatban, hogy a rendszernek túl alacsony a környezetvédelmi teljesítménye, magasabb díjra lenne szükség.
Nemcsak az önkéntes betétrendszer irányába kellene terelni az italcsomagolást, hanem kötelező betétdíjat kellene bevezetni. A másik oldalról megfogalmazódott, hogy a termékdíj túlzott terhet jelent az italgyártóknak és -forgalmazóknak, csökkenteni vagy teljesen meg kellene szüntetni azt. Ezen kritikai észrevételek alapján azt gondolom, hogy a törvénytervezet jó úton, középen jár. Meglátásom szerint a kialakított termékdíjrendszertől, a díj mértékétől a környezetvédelmi teljesítmény nem elvitatható, és az 1,80, illetve 3,50 forintos díj egyetlen vállalkozást sem lehetetlenít el.
Jelentős számban fogalmazódott meg kritikai észrevétel azzal kapcsolatban, hogy a termékdíjrendszer jelentős adminisztrációs teherrel jár. Ezzel a felvetéssel egyetértek. Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a hatóságok számára az egyes palackok sorsának követése, az újrahasznosítás mértékének megállapítása kizárólag az érintettek adminisztrációjának összevetésén keresztül oldható meg. Erre figyelemmel is komolyan vesszük ezt az észrevételt, hiszen a hazai vállalkozásoknak a környezetvédelmi adminisztrációs kötelezettségen túl számos egyéb bürokratikus nehézséggel kell megbirkózniuk, amelyek összességében rendkívül jelentős terheket rónak rájuk.
Felvetődött a kérdés, hogy miért kizárólag két évre fogalmazunk meg javaslatokat a díjtételek vonatkozásában. Ennek az az oka, hogy véleményünk szerint el kell kezdeni egy széles körű előkészítő munkát a kormányzat koordinálásával, a gazdasági és környezetvédelmi érdekképviseletek bevonásával. Nagyon komolyan vesszük a kritikai észrevételeket, és megvizsgáljuk, milyen lehet az a jövőbeni gazdasági szabályozás, amely garantálja a rendkívül szigorú uniós környezetvédelmi célok teljesítését, érdekeltté tesz abban, hogy a hulladékká vált italcsomagolás ne az erdőszélre vagy a hulladéklerakókba, hanem újrahasznosításra kerüljön.
Felidézve a környezetvédelmi bizottság ülésén elhangzottakat, miszerint a törvény nem jó, de támogatom, illetve a törvény nem jó és nem támogatom, azt hiszem, hogy a törvényjavaslat nem jó vagy rossz, hanem a szabályozási szükséghelyzet kielégítésére alkalmas. Környezetvédelmi és gazdasági szempontokra tekintettel készült, ezért megvitatását és elfogadását javaslom.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)
