DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót elnök úr. A környezetvédelmi bizottság múlt heti ülésén tárgyalta meg a termékdíjtörvényt módosító előterjesztést, és azt 10:9 arányban általános vitára alkalmasnak minősítette. Államtitkár úr is idézte a bizottsági ülés egyik meghatározó momentumát, nevesen, hogy mind a támogatók, mind pedig az ellenzők egyfajta érvazonosságból indultak ki, szándékbeli különbségek merültek föl.
Miben jelent meg az érvek azonossága? Az egyik, hogy a most megcélzott módosítás nem teszi alkalmasabbá a termékdíjrendszert eredeti funkciójának ellátására, nagyon egyszerű összefüggés okán, nevesen: az eredeti funkciójától eltérítő mozzanatot, nevesen, hogy költségvetési bevétellé változott egy hulladékgazdálkodási eszköz, ezt nem tudja kezelni, nem kezeli.
A másik, hogy rendkívül bürokratikus eljárásrend marad azt követően is, ha ez elfogadásra kerül, a harmadik pedig: már a 2005-ös termékdíj-módosítás során is a parlamenti vita egyértelműsítette, hogy a betétdíjra sokkal komolyabb figyelmet kell fordítani, és e tekintetben nem látszik jelentős előrelépés.
Ezen érvazonosságok mellett a többség mégis miért döntött úgy, hogy a jelenlegi szabályozást támogatni indokolt? Elsősorban is azért, amire utalt előadói beszédében államtitkár úr, nevesen, hogy a 2005-ös törvénymódosítást követően olyan kötelességszegési eljárás részesévé vált Magyarország, amely számos problémát okoz, többek között azt is eredményezheti - mint már egyszer sajnálatos módon bekövetkezett a regisztrációs adó esetében -, hogy bizonyos tételeket vissza kell fizetni. Ezt elkerülendő indult el az a törvénymódosítási folyam, aminek eredményét bemutatva az Európai Bizottságnak, arra az álláspontra helyezkedett, hogy ilyen jellegű változtatás esetén az előbb említett visszafizetési következmény elkerülhető.
Alapvetően függetlenül attól, hogy egyetértünk vagy nem értünk egyet a Bizottság végső megállapításaival, a diszkrimináció megszüntetése, ami elsősorban is a belföldi-külföldi különböző italféleségek közötti, valamint azzal a megállapítással, hogy csekély teljesítéssel is lehessen mentességhez jutni, végső soron egyet is lehet érteni. Ez az egyik ok, ami miatt támogatni lehet. A másik, hogy bár differenciáltan, mégis csökken az a teher, amit a vállalkozóknak, elsősorban a kereskedelmi csomagolások utáni termékdíjfizetésben érintett vállalkozóknak ez a törvényjavaslat eredményez.
A másik: bár kétségtelen tény továbbra, hogy fontos szempontok miatt elég komoly nyilvántartási kötelezettség van, az egyszerűsítések, az úgynevezett privilégiumok felszámolása azt eredményezi, hogy elviselhetőbb nagyságrendű bürokrácia marad a termékdíjas rendszerben. Bár az is kétségtelen tény, hogy a betétdíj markánsan továbbra is hiányzik a mostani javaslatból is, ugyanakkor az anyagában való újrahasznosítás irányában a helyén való kezelése érdekében határozottabb lépés látszik.
(10.00)
Ez azt jelenti, hogy a vállalkozók számára a törvényjavaslat elfogadása önmagában is kevesebb kiadást és egyszerűbb adminisztrációt eredményez, az állam számára pedig a veszélyeztetettség megszűnését eredményezi. Ezek azok az okok, amelyek miatt támogatjuk.
De nem elhanyagolható az a nem a törvényjavaslatban levő fejlemény, amit egy kormányhatározat tartalmaz. Ez arra ösztönöz, arra ad felhatalmazást a minisztériumnak és arra szólítja föl az érdekelteket, hogy a termékdíj és a betétdíj, mint két hulladékgazdálkodási eszközrendszer új viszonyát is megjelenítő szabályozásának kidolgozásához úgy kezdjenek hozzá, hogy lehetőség szerint ezt jövőre hatályba is tudjuk léptetni.
Mindezekkel együtt a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak ítélte a törvényjavaslatot.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
