DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az államtitkár felvezetőjében hangzott el, hogy egy szabályozási szükséghelyzetet oldunk meg, és ennek a szabályozási szükséghelyzetnek a megoldására alkalmas ez a törvény. Ugyanakkor szerintem nem szabad leszűkíteni ezt a helyzetet csak és kizárólag az Európai Unió kötelezettségszegési eljárására, hiszen amúgy is nagyon sok igény fogalmazódott meg már az utóbbi időben ennek a törvénynek a módosításával kapcsolatban, vagy nagyon sok piaci esemény volt, gondoljunk csak a másfél literes betétdíjas kristályvizek eltűnéséről, ami június-július hónapban a gyártó tájékoztatása alapján történt meg. Nevezetesen, ilyet már nem lehet kapni a boltok polcain, ha valaki visszaváltható üvegben szeretne kristályvizet venni nagyobb kiszerelésben, ezt már nem teheti meg.
Maga a törvényjavaslat eredetileg a nyár elején szintén másfajta húrokat pengetett, mint ami most végül elénk került. Abban a júliusi tárcaközleményben, amely a törvényjavaslat kidolgozásáról szólt, teljesen más irányok és teljesen más mérhető számok jelentek meg. Az volt az akkori ambíciója, ami nagyon támogatandó, és szerintem azért is nem fogalmazott meg az ellenzék ezzel kapcsolatban kritikát, hiszen valamiképpen hallgatólagos konszenzus volt a többségében azoknak a céloknak, amiket a tárca megfogalmazott. Sorolok párat: 8 év múlva akár a palackok fele újratölthetővé válhat, 2017-re körülbelül 50 százalékra nőhet az újratölthető műanyag palackok aránya. Vagy például az előbb felvetett, nem újratölthető, tehát egyutas csomagolások visszagyűjtésére szintén megfogalmazódtak célok. Itt a termékdíj csak a felére csökkent volna, illetőleg ami itt felmerült, és Bencsik János mondta, hogy a hulladékutat jó, ha az emberek után tudják követni, ugyanígy a termékdíjbevételek útját is jó, ha után tudják követni. Arról szólt még a tárca közleménye, hogy újratölthető csomagolásra egy támogatási rendszert fognak kidolgozni, melyben a cégek újratölthető gépsorokat vásárolhatnak ebből az összegből, mosóberendezéseket, vagy a visszagyűjtő rendszerek kialakításához nyújt az állam támogatást. Így majd jobban megéri beruházni az újratölthető csomagolás fejlesztésébe, mint termékdíjat fizetni.
Ehhez képest itt elhangzott az általános elvekben is, hogy ebből nem valósult meg semmi, márpedig ezt sokan jó néven vettük volna. Másrészről nem akarok részletekbe bonyolódni, de a törvényjavaslat maga pont ezzel ellentétes irányokat fogalmaz meg. Így a most még hatályos törvényben van egyfajta 5 százalékos része a bizonyos szint fölötti termékdíjaknak, melyeket a minisztérium számára írnak vissza, tehát nem az általános nagy kalapba kerül be, nem is a vám- és pénzügyőrség célprémiumát képezi, ami 20 százalék, hanem lett volna 5 százalék, amit a termékdíjból környezetvédelmi célra fordítottak volna direktben. No már most a mostani törvénymódosító javaslat még ezt az 5 százalékos direkt visszaforgatási arányt is megszünteti, és maga az egész termékdíj a nagy kalapba kerül bele, és fordítódik a völgyhídtól a 4-es metróig elég sokféle építkezésre és az ottani beruházások finanszírozására.
Én tehát azt tartom a legnagyobb hiányának ennek a törvényjavaslatnak, hogy egyáltalán nem foglalkozik a zöldgazdaság beindításával, ugyanaz a nagy kalapba visszakerülő rendszer köszön vissza, és ugyanúgy nem ösztönzi a vállalkozókat a különböző környezetvédő technológiák beindítására vagy továbbfejlesztésére, mint a korábbi rendszer.
Nem jó az, hogyha tényleg ezt a vállalkozók egyfajta sarcnak tekintik. Tudjuk, hogy nem az, hiszen a törvény nem ebből a célból született eredetileg, ugyanakkor most már azzá vált. Azért vált azzá, mert nem látják az emberek, hogy ez a pénz visszafordítódna, és az ő javukra fordítódna. Nem tudnak belőle újratölthető gépsorokat létrehozni, vagy egyáltalán nem alakul ki az a zöldgazdasági rész, amelyik mondjuk, Magyarországon oldaná meg a PET-palackok újrahasznosítását. Hiszen ha ebből a befolyó - ha a gumiabroncs- és egyéb termékdíjakat is nézünk, reklámpapírok - 20,8 milliárd forintból nem azt ösztönözzük, hogy Magyarországon PET-palackot újrahasznosító gyárak jöjjenek létre, hanem továbbra is hagyjuk a jelenlegi állapotot, hogy közel 50 százalék hajókra kerül, és Kínába vándorol, ahonnan visszavásároljuk majd gumilabdaként vagy pulóverként, a maradéknak is a nagy része Csehországba vagy Romániába kerül. A mi embereinknek, a mi állampolgárainknak a környezettudatos magatartása, az, hogy a PET-palackokat visszagyűjtik a környezettudatosság szemléletében a hulladékgyűjtő szigetekre, és ezeket szelektíven gyűjtjük, ez a kínai gazdaságot élénkíti, a cseh gazdaságot élénkíti, és a román gazdaságot élénkíti. Nem Magyarországon termelünk ebből a másodlagos alapanyagból újra olyan termékeket, amiket eladhatnánk.
Ez szerintem egy óriási pazarlás, és azon emberek erőfeszítéseit vonjuk kétségbe, akik tényleg önként gyűjtik ezeket külön, és nem pénzért, nem kapnak érte betétdíjat, hanem környezetvédelmi szemléletből döntenek úgy, hogy a hulladékszigetre viszik vissza az újrahasznosítható termékeket.
(11.50)
Szerintem tehát az lenne hosszú távon a vállalkozók számára és az emberek számára is az egyetlen elfogadható megoldás, akkor tudnánk etikailag is helyesen eljárni, ha a zöldadókból - hiszen a termékdíj is ezek családjába tartozik - zöldberuházásokat támogatnánk, és nem utaztatnánk körbe a világ különböző országaiban a Magyarországon szelektíven gyűjtött szemetet, hanem vannak ugyan pozitív jelek, de még inkább fölpörgetnénk ezt az iparágat, és Magyarországra inkább máshonnan hoznánk be a másodlagos nyersanyagot, és nem mi lennénk ennek az exportálói. Úgyhogy úgy gondolom, hogy a szükséghelyzet, amiről államtitkár úr beszélt, nemcsak az EU döntése alapján áll fönn, hanem ilyen szempontból is, hiszen ha nem fejlesztjük a zöldgazdaságunkat, le fogunk maradni Európa más országaitól.
Már elhangzott itt a parlamentben is: Németország több embert foglalkoztat a környezetvédelmi iparágazatban, mint az autógyártásban. Ha erre nem vagyunk figyelemmel, akkor a nemzeti össztermékünk továbbra se fog olyan ütemben növekedni, hogy azzal bármikor is beérjük a szerencsésebb nyugati szomszédainkat. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy azon túlmenően, hogy csökkentjük a vállalkozók terheit, egy ilyesfajta új gazdaságnak is megnyithatnánk a szélesebb perspektíváit, ha a zöldadókat jól forgatnánk vissza a zöldgazdaságba.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP, az MDF és az SZDSZ soraiban.)
