KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Talán nem okozok meglepetést azzal, ha arról számolok be, hogy a költségvetési bizottságban kifejezetten szakmai jellegű vita a törvényjavaslatról nem alakult ki, annak ellenére, hogy ennek költségvetési kihatása sem hanyagolható el, mert hiszen tizenmilliárdos nagyságrendű forrásokról van szó. Csak egy megjegyzés az itt elhangzottakra: nyilvánvalóan a költségvetési bizottságban egy kicsit más szemlélettel tekintünk az így befolyt forrásokra, mert az a döntő, nem az, hogy hova folyik be, hanem hogy mire használjuk fel. És én úgy gondolom, a tekintetben rendben vannak a dolgok, hogy mire használjuk föl a befolyt összegeket.
Itt már elhangzott többek szájából az, hogy annak idején, 1995-ben milyen megfontolással és céllal született ez a szabályozás. Erről a szabályozásról is elmondható talán az, hogy minden érintettjének és minden szereplőjének más-más az érdeke, és ezért rendkívül nehéz konszenzust teremteni, mert hiszen gondoljunk bele, milyen hatalmas mennyiségű csomagolóanyagról van szó, ami aztán hulladékká válik - itt az expozéban is elhangzott, hogy ez 3000 milliárd darabos nagyságrendet ér el éves szinten -, ez milyen problémát jelent azok számára, akiknek gondoskodni kell egyébként a keletkező hulladékok elhelyezéséről. Nyilvánvalóan ők azt szeretnék, hogyha minél kevesebb lenne ez a hulladék, és nyilvánvalóan azt várják el a jogalkotástól, hogy olyan szabályozást hozzon, hogy ezen hulladékok mennyisége minél kevesebb legyen.
A termelő, aki előállítja ezeket a termékeket, abban érdekelt, hogy minél kevesebb ilyen hozzájárulást kelljen fizetnie ahhoz, hogy ezeknek a hulladékoknak a későbbi kezelése megtörténjen, és nyilvánvalóan a fogyasztó sem szereti és örül neki, ha ezeket a költségeket áthárítják rá. Tehát én nem irigylem természetesen az előterjesztőt, amikor egy ilyen érdekhalmazban kellene valamiféle egységet teremteni, valamiféle konszenzust teremteni.
Természetszerűleg nem volt halasztható a törvényjavaslat benyújtása abból a szempontból sem, hogy a kötelezettségszegési eljárás elindult, tehát ezt valamilyen módon kezelni kell, és a törvényjavaslat erre vonatkozóan, úgy gondolom, ha nem is konszenzusos, de mégis megoldást ajánl. Kétségtelen tény az, hogy vannak más megoldási elképzelések is, mint ahogy itt is megfogalmazódott, akár a betétdíjas megoldás kérdése. Ez egy olyan komplex változtatást eredményezne a törvényjavaslatban, ami megint csak egy hosszabb ideig tartó előkészítő folyamat eredménye lehetne.
(10.10)
Én úgy gondolom, ami el is hangzott is, hogy valóban a szabályozás túlzottan bonyolult. Azt szeretnénk kérni, és ezt javasoltuk a költségvetési bizottságban kormánypárti és ellenzéki oldalról is, hogy tekintsük át a javaslatot, amit még lehet egyszerűsíteni a szabályozáson, azt még tegyük meg most módosító indítvány formájában is, de az mindenképpen elmondható, hogy a javaslat sokkal egyszerűbb megoldásokat tartalmaz, mint a jelenleg hatályos törvény. Ennek ellenére túlzottan bonyolultnak tűnik még mindig a szabályozás. Az, hogy kisebb vállalkozások mentességet kapnak, mégiscsak egy olyan lehetőség, ami könnyebbséget jelent a számukra, hogy nem kell termékdíjat fizetni egy bizonyos megtermelt csomagolóanyag után.
Úgy gondolom, hogy a szakmai viták lefolytatása után ez a törvényjavaslat mindenképpen alkalmas arra, hogy általános vitát folytassunk róla. Bizonyos elemeiben lehet módosító indítványokkal még tovább javítani, és aztán majd, amikor ennek a javaslatnak lejár a hatálya két év múlva, addig ki lehet dolgozni egy olyan teljesen új alapokon álló termékdíj-szabályozást, ami jobban szolgálja minden szereplő érdekeit.
Mindezekre tekintettel a költségvetési bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartotta a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
